Hermione egyed�l �lt a szob�j�ban, az el�tte l�v� asztalon egy vastag k�nyv hevert �rintetlen�l. A tavaszi nap sugarai be�ramlottak az ablakon, megcsillantak barna haj�n, �s l�gy f�nybe vont�k alakj�t.

Odakint t�li �lm�b�l �ntudatra �bredve tombolt a term�szet, megmelengetve a sz�veket, �m Hermion�t ez hidegen hagyta. Arc�t kez�be temette, �s kit�rni k�sz�l� k�nnyeit pr�b�lta visszafojtani. Mi�rt kell mindennek olyan neh�znek lennie, mikor egyszer� is lehetne? Mi�rt kell f�jnia annak, ami olyan sz�pen indult…Ron. Tal�n az�ta tetszett neki a v�r�s haj� fi�, mi�ta megismerkedtek. A k�cos haja. A huncut szemei. Az im�dnival� szepl�i…

Finoman megremegett, ahogy felr�mlett benne a fi� arca. �s mikor annyi k�szk�d�s �s f�lre�rt�s ut�n v�gre �sszej�ttek tavaly ny�ron, olyan boldog volt…Mikor el�sz�r megcs�kolta, soha nem tapasztalt �rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha ezer apr� pillang� rezegtette volna sz�rny�t a gyomr�ban. De azt�n mindez elm�lt…az els� �des h�napok ut�n ism�t el�j�ttek a r�gi veszeked�sek, csak most jobban f�jtak, mint akkor. N�ha m�r-m�r �gy �rezte, hogy semmiben nem tudnak egyet �rteni, de azt�n mindig elhessegette mag�t�l ezt a gondolatot. Hiszen szeretik egym�st, m�gis, akkor mi�rt kell �r�k�sen marakodniuk? Mintha k�ptelenek lenn�nek meg�llni…

“Tal�n Ront nem is �rdekli”gondolta keser�en. A fi� nemt�r�d�ms�ge nagyon tudta b�ntani, f�leg, ha vele szemben alkalmazta. Most is, ahelyett, hogy itt lenne vele, hogy kib�k�ljenek, ink�bb fogta mag�t, �s elment kviddicsezni a fi�kkal. Mert a kviddics fontosabb, mint �. Hermione h�l�t adott a z�gnek, hogy az ablaka nem a p�ly�ra n�z. Tudta, hogy ha l�tn� az �nfeledten sz�rakoz� Ront, nem �lln�meg s�r�s n�lk�l. K�nnyekre pedig semmi sz�ks�ge. Hiszen csak el�rulj�k…

Fels�hajtott, �s felemelte arc�t a tenyer�b�l. Az elm�lt �vek alatt az okoskod� kisl�nyb�l gy�ny�r� n� lett, aki sz�ps�g�t term�szetes egyszer�s�ggel, s�t, arr�l mit sem tudva viselte. Ron soha nem halmozta el �t b�kokkal, nem volt az a fajta, a t�bbi fi� elismer� pillant�s�t pedig �szre se vette, hiszen sz�m�ra csak Ron l�tezett.

Az egyetlen, amire b�szke volt, az az esze; hogy mugli sz�rmaz�s�nak ellen�re iskolaels� lett a Roxfortban. Ez�rt kapta ezt a gy�ny�r� szob�t is, a sok tanul�s meghozta az eredm�ny�t. Az egyetlen sz�ps�ghib�ja a dolognak, hogy a szomsz�ds�g�ban a m�sik iskolaels�, Draco Malfoy volt…

Fel�llt az asztalt�l, �s k�rbe n�zett. A napf�ny balzsamos f�nye sz�tter�lt a v�r�s sz�nyegen, a hatalmas, v�r�s baldachinnal d�sz�tett �gyon, �s a gazdag k�nyvespolcon. A szob�t a szem�lyes t�rgyak csak m�g otthonosabb� tett�k, az apr� eml�kek, Cs�mp�s kosara, �s persze a f�nyk�pek. Az �gya melletti �jjeliszekr�nyen �llt egy k�p r�la �s Ronr�l, ami azut�n k�sz�lt, hogy �sszej�ttek. Hermione odas�t�lt �s a kez�be vette a k�pet. A f�nyk�pen � �s Ron egym�sra nevet, majd sz�gyenlpsen megcs�kolj�k egym�st. Milyen boldogok voltak akkor…�rezte, hogy a sz�ve �sszeszorul, �s szem�t ism�t k�nnyek sz�rj�k. Hogy gyenges�g�t elnyomja, kih�zta a kom�d fi�kj�t �s beletette a k�pet. A m�lt boldogs�g�nak �s a jelen ki�br�nd�t� csal�d�s�nak az ellent�te elviselhetetlen volt.

Elfordult az �gyt�l, moh�n kutatva valami ut�n, amivel lek�theti mag�t. Hogy ne kelljen �resen l�zengenie ebben a csendes szob�ban. Persze, tanulnia k�ne, hiszen v�szesen k�zelednek az �vv�gi RAVASZ vizsg�k, de k�ptelen lenne koncentr�lni. Nem akar l�tni egyetlen tank�nyvet sem.

Ink�bb…olyan j� lenne most besz�lni valakivel…akire sz�m�thatna. Akiben megb�zhatna. Ginny meghallgatn�, de � Ron huga…b�r ez sose volt indok r�, hogy ne vele besz�lje meg a szem�lyes �gyeit. Csakhogy Ginnynek most volt el�g baja, mi�ta Harryvel szak�tott. Ny�lt titok volt a Roxfortban, hogy Amanda elcs�b�totta a fi�t, hi�ba tagadta az. Amanda bezzeg mindig csak titokzatosan mosolygott, ha sz�ba j�tt a t�ma, de az a mosoly t�bbet mondott minden sz�n�l. Term�szetes, hogy Ginny annyira ki van borulva, hogy a saj�t f�jdalm�n kiv�l nem tud m�sra figyelni.

Amanda. Hermione keze �k�lbe szorult. Gy�l�lte. Gy�l�lte, mert hidegv�rrel tette t�nkre a bar�tai kapcsolat�t, mert k�pes volt b�rkit beh�l�zni, mert mindenki oda volt �rte, holott a sz�ps�ge hideg volt, mint egy t�li, havas t�jnak. Haragudott Harryre, ami�rt hagyta mag�t, m�g ha tiszt�ban is volt vele, hogy benne is meg vannak a f�rfi �szt�n�k. De a pillanatnyi szenved�ly�rt megb�ntotta Ginnyt, Ront, �s �t is…B�r az�ta a fi� hallgatagabb lett, �s ritk�bban kereste a t�rsas�gukat, �s Hermione tudta, hogy �ssze van t�rve. N�mi b�ntudattal �bredt r�, hogy az�ta � se nagyon foglalkozott vele. V�g�lis ak�rmit is tett, Harry a bar�tja…Hirtelen elfogta a v�gy, hogy besz�ljen vele, hogy ki�ntse neki a sz�v�t. �s hogy l�ssa, � nem fordult el t�le…hiszen Harry olyan neki, mint a b�tyja.

Azt�n esz�be jutott, hogy Harry Ronnal van a kviddicsp�ly�n…Keser�en vette tudom�sul, hogy pillanatnyilag nincs senki, aki meghallgatn�. A szob�ban m�g se akart maradni, a r�telepedett csend m�r nyomaszt�an hatott. Akkor m�r ink�bb felmegy a Griffend�l klubhelyis�g�be, am�g Ron j�tszik, h�tha lesz ott valaki, aki eltereli a gondolatait.

Elhat�roz�s�t tett k�vette, kil�pett a szob�b�l, �s elindult a hossz� foly�s�kon.
A kast�ly kihalt volt, mivel a h�tv�ge �s a j�id� a parkba csalogatta a kisebbeket, csup�n a fels��vesek tanultak a vizsg�ikra a klubhelyis�geikben. Azt�n felt�nt egy magas alak a foly�s�n, akivel a legkev�sb� sem akart tal�lkozni. Draco Malfoy laza l�ptekkel k�zeledett fel�, �s mikor ajk�t mosolyra h�zta, Hermione m�r tudta, hogy nem fogja meg�szni sz�v�lt�s n�lk�l.

- Nocsak Granger – sz�lalt meg Malfoy. – Hogyhogy a kast�lyban l�zengsz egy ilyen sz�p napon?
Hermione megtorpant �s hitetlenkedve n�zett r�. Malfoy majdhogynem kedves hangnemet �t�tt meg vele szemben.

- Nem hiszem, hogy k�z�d lenne hozz�, Malfoy.
A fi�t l�that�lag nem hozta zavarba a rideg v�lasz, nyugodtan mosolygott tov�bb.
- �gy l�tom nem vagy a legjobb hangulatban.
- Akkor nagyon j�l l�tod! �s ha most megbocs�tasz… – v�gta r� Hermione, �s tov�bb indult.

- Felesleges azt er�ltetni ami nem megy. Nem hiszem, hogy pont te ne tal�ln�l m�st.
Hermione ism�t meg�llt, �s elkerekedett szemekkel n�zett vissza Malfoyra.

- Honnan veszed… - kezdte fenyeget� hangon.
- Ugyan m�r – v�gott a szav�ba Malfoy. – Mindenki l�tja. De szerintem felesleges ezen em�sztened magad. Hogy is mondj�tok ti n�k? �, igen. ‘Egy pasi se �rdemli meg…’

- K�sz a tan�csot Malfoy, ennyire m�r r�g r�j�ttem magamt�l is, �gyhogy most t�r�dhetsz a saj�t dolgoddal! – sziszegte Hermione, majd sarkon fordult �s ott hagyta a fi�t.

M�gis, hogy k�pzeli, hogy belesz�l a mag�n�let�be?! Hogy tan�csokat osztogat azok ut�n, hogy les�rv�r�zte, megal�zta sz�mtalanszor! Ha valami m�g tov�bb ronthatta a napj�t, akkor az ez volt. Malfoy g�nyol�d�sa…ami igaz�b�l nem is hangzott annak; sz�lalt meg egy v�kony hang a fej�ben. Malfoynak se a szavaiban, se a hangj�ban nem volt g�ny. �s a szemei olyan furcs�n csillogtak…
“Tal�n t�nyleg meg�r�lt mindenki” gondolta.

Kritika �r�sa