Farewell proud men…

El�rkezett a v�gs� csata ideje. V�gign�zek a felsorakozott boszork�kon �s var�zsl�kon. Arcuk komor, de ennek ellen�re elsz�nts�g t�kr�z�dik rajtuk.

Kevesen vagyunk, nagyon kevesen. Sok Rendtagot �ltek meg a hal�lfal�k, valakik meg egyszer�en elt�ntek.

Felfedezek n�h�ny ismer�s arcot a t�megben. Ron, Hermione, Luna, Cho, Dean, Neville, �s sokan m�sok. Mindny�jan megv�ltoztatok. M�r nem azok a gyerekes tin�dzserek vagytok, kiket egykoron megismertem, hanem feln�tt m�gusok.

Magam is sokat v�ltoztam. Szem�vegemre m�r nincs t�bb� sz�ks�ge, egy bonyolultabb korrekci�s b�b�jjal helyrehozt�k a l�t�somat. Hajam az elm�lt id�ben megn�tt, m�r a v�llamig �rt. Ha k�ls�leg meg is v�ltoztam, de az ir�ntad t�pl�lt �rz�seim szemernyit sem v�ltoztak. Ugyan�gy szeretlek, mint amikor el�sz�r megcs�kolt�l. Sose fogom lefelejteni azt a pillanatot.

Persze tiszt�ban voltam vele, hogy ez vesz�lyes szerelem, �s hogy nagyon kell vigy�znunk, hogy ne der�lj�n ki. Mindig hazudtam Ronnak �s Hermion�nek a holl�temet illet�en. Azt mondtam, hogy a k�nyvt�rba megyek ism�telni, k�zben pedig veled tal�lkozgattam a Sz�ks�g Szob�j�ban.

De egy id� ut�n egyre nehezebb volt megoldani ezeket a titkos esti tal�lk�kat. Bar�taim gyan�t fogtak, f�leg Hermione. Hi�ba, okos l�ny, az biztos. Nem hazudhattam nekik t�bbet, �gy h�t elmondtam nekik az igazat. F�lve v�rtam a reakci�jukat. Att�l egyenesen rettegtem, hogy Te mit fogsz sz�lni a dologhoz. Vajon minden marad a r�gi, vagy elhagysz? Azt nem b�rtam volna elviselni.

K�t bar�tom reag�l�sa azonban meglepett. Hermione meg�rtette, �s elfogadta a dolgot, nem haragudott r�m. �r�ltem, hogy magam mellett tudhatom �t.

Ron m�r kev�sbe fogadta el ezt a t�nyt. Szememre vetette, hogy hogy voltam k�pes eltitkolni a k�t legjobb bar�tom el�l ezt a dolgot. Nem vitatkoztam vele, hisz tudtam, hogy bizonyos m�rt�kig igaza van. De ennek ellen�re � is mellettem �llt.

De te… rettegtem a perct�l, mikor oda kellett �lljak el�d, �s meg kellett mondjam neked, hogy kider�lt - bar�taim sz�m�ra - a kapcsolatunk. De meglep�en j�l reag�lt�l a dologra. K�z�lted velem, hogy ameddig Weasley �s Granger nem kotyogja ki senkinek se a titkunkat, addig rendben van a dolog, ugyanis ha �n megb�zok benn�k, akkor te is k�pes vagy kicsit f�lretenni az el��t�leteidet vel�k szemben.

Kimondhatatlanul �r�ltem, hogy ezt hallhatom t�led. De tudtam, hogy nem fog sok�ig tartani ez az idilli �llapot. A hal�lfal�k mozgol�dni kezdtek, �s a h�bor� kit�rt. Ap�d k�nyszer�tett t�ged, hogy a S�t�t Oldal�n harcolj a V�gs� Csat�ban. M�r akkor tudtam, hogy ennek nem lesz j� v�ge.

L�gy fuvallat rezgette meg hajam. A hal�lfal�k, �l�k�n Voldemorttal, m�r felsorakoztak vel�nk szemben. Voldemort kil�tt egy hal�los �tkot, mire a mellettem �ll� boszork�ny holtan esett �ssze. A csata elkezd�d�tt.

B�rmerre j�rtam harcol� felekkel tal�lkoztam, pedig csak t�ged kerestelek. De ekkor megpillantottam Voldemortot. �s hib�ztam. Ha akkor nem a S�t�t Nagy�rral foglalkozom, akkor tal�n megmenthettelek volna. De �gy csak �jabb �ldozat volt�l ennek az �rtelmetlen h�bor�nak az olt�r�n.

Mikor Voldemort �szrevett, lassan indult fel�m. Tudta � is, hogy ma valamelyik�nk meg fog halni. P�lc�mmal v�dtem els� �tk�t, majd f�lreugrottam egy "Crucio" el�l. �r�knak t�n� percekig k�zd�tt�nk �gy. V�g�l a f�ldre ker�ltem. Tudtam, hogy elvesztem, �s hogy senki nem fog seg�teni rajtam.

Voldemort g�nyos mosollyal szegezte r�m p�lc�j�t. R�m�lten meredtem r�, mik�zben idegesen kutattam tal�rom zsebeiben. A kezembe akadt valami. Egy t�k�r volt az. �nk�ntelen�l is, de magam el� kaptam. �pp id�ben. A hal�los �tok, amit Voldemort k�ld�tt r�m, visszapattant a m�gikus t�k�rr�l, egyenesen mag�ra Voldemortra. A Nagy�r hangtalanul rogyott �ssze.

V�ge. Hallottam, amit t�bb sz�z torokb�l hangzik fel diadalmas ki�lt�s. Fell�legezhettem volna, de m�g mindig bizonytalan voltam holl�tedet illet�en.

A hal�lfal�k l�tv�n mester�k buk�s�t, menek�l�re fogt�k a dolgot, csak n�h�ny elvakult fanatikus maradt h�tra tov�bb harcolni.

Kerestelek, �s v�g�l eredm�nnyel j�rtam. De a l�tv�ny cseppet sem tett boldogg�. Egy fat�rzsnek nekid�lve �lt�l, k�r�l�tted hatalmas v�rt�csa. Forr�n rem�ltem, hogy nem a te v�red.

Borzalmasan n�zt�l ki. Arcod, b�r nem volt rajta s�r�l�s, v�res volt, sz�ke hajad k�cosan hullott szemeidbe, m�g tal�rod szakadt volt, �s ragacsos m�sok v�r�t�l. Mint azt k�s�bb �szrevettem, orrod is v�rzett.

Lerogytam mell�d, r�dn�ztem, de k�ptelen voltam megsz�lalni. V�g�l te sz�lt�l hozz�m.

- Harry… nyugodj meg, nem lesz semmi bajom… - de f�lbeszak�tott a hirtelen r�dt�r� k�h�g�s, �s kezed v�res lett, ahogy a sz�d el� kaptad. �reztem, hogy soha t�bbet nem l�tlak majd, hisz itt fogsz hagyni. �gy �reztem, hogy megszakad a sz�vem erre a gondolatra.

- Ne, ne besz�lj - suttogtam halkan. �g� �rz�st �reztem szemeimben. Igyekeztem visszatartani el�t�rni k�sz�l� k�nnyeimet.

- Harry… lehet, s�t biztos, hogy m�r nem besz�l�nk - folytattad kitart�an, de ez�ttal is f�lbeszakadt besz�ded a �jb�l r�dt�r� k�h�g�st�l.

- Ne, Draco, k�rlek, ne mond ilyet - k�rtelek, mik�zben egy forr� k�nnycsepp g�rd�lt le v�rt�l maszatos arcomon.

- Harry k�rlek egyet �g�rj meg - m�r csak suttogva besz�lt�l - hogy soha nem fogsz ut�nam s�rni.

- De hogy tegyem ezt Draco? - k�rdeztem k�ts�gbeesetten, �s m�r nem tudtam visszatartani k�nnyeimet, melyek most m�r meg�ll�thatatlanul z�poroztak szemeimb�l.

Megfogtad a kezem, �s m�lyen a szemembe n�zt�l.

- K�rlek Harry. K�rlek ne s�rj miattam - ism�telted meg �jra k�r�sedet, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le csod�s arcodon. Az ez �s az utols�. Hisz egy Malfoy sosem s�r.

Remegve �leltelek �t. A karjaimban halt�l meg. �rezte, hogy megremeg tested, ahogy kisz�llt bel�led a l�lek. A sz�vem �sszet�rt abban a pillanatban. Lelkemre �r�k s�t�t borult.

De egy k�nnycseppet se ejtettem, ahogy k�rted, hab�r csak pokoli k�nok �r�n tudtam meg�llni, hogy ne zokogjak a f�jdalomt�l. Tov�bbra is csak g�rcs�sen �leltelek.

Ekkor egy �rny�k vet�lt mellettem a f�ldre, �s egy n�i hang a nevemen sz�l�tott.

- Harry? - Hermione az. Nem n�ztem r�, k�ptelen voltam mozdulni. �reztem, ahogy Hermione lerogy mell�m.

- Harry… nagyon sajn�lom, hallom �jra hangj�t. V�gre r�emelem pillant�som, �s ahogy tekintetem tal�lkozik az �v�vel, k�nnyeket v�lek felfedezni barna szemeiben.

- Harry, engedd el. Nem tehetsz m�r semmit - suttogta Hermione, mik�zben pr�b�lta visszatartani g�rcs�s zokog�s�t. �res tekintettel n�zek r�, majd elkeseredetten felki�ltok, az �g fel� fordulva

- Mi�rt? Mi�rt vetted el �t is t�lem? Ezt �rdemlem �n? Annyi k�n �s f�jdalom ut�n m�g ezt is meg kellett �rjem? - a f�jdalom teljesen elbor�tja elm�m. El�r�ntom p�lc�m, �s saj�t sz�vemnek szegezem. Hermione r�m�lten n�z r�m.

- Harry ne… - megpr�b�lja kit�pni a p�lc�t a kezemb�l, de m�r elk�sett. Egy z�ld villan�s, �s abban a tudatban hagyom itt ezt a f�ldi poklot, hogy valahol m�r v�r az egyetlen akit szeretek.

Kritika �r�sa