Az �r�k v�gezt�vel Amanda a Mardek�r klubhelyis�ge fel� s�t�lt. Magassark�i �lesen koppantak a k�v�n, tudt�ra adva mindenkinek, hogy itt j�n �. Rajta k�v�l csak egy-k�t di�k l�zengett a foly�s�n, a t�bbiek m�r a Nagyteremben v�rtak az eb�dre. Nem �rezte mag�t k�l�n�sebben �hesnek, �s �gy legal�bb lesz p�r nyugodt perce a szob�ban egyed�l. P�r perc, am�g nem lesz k�r�l�tte egy sor olyan ember, akiket nem b�r elviselni. P�r nyugodt perc, am�g nem kell megj�tszania a mag�t.

A klubhelyis�gt�l nem messze egyszer csak halk pisszeg�st hallott egy szobor m�g�l. Meg�llt, �s hideg tekintete Ron Weasley�vel tal�lkozott.
- Szia Amanda… - mondta a fi� elv�r�s�dve. – �n csak…arra gondoltam, besz�lhetn�nk…
Amanda elmosolyodott, �s k�zelebb l�pett Ronhoz.
- �s, mir�l szeretn�l besz�lni velem?

Ron a l�ny k�zels�g�t�l m�g jobban zavarba j�tt.
- H�t…tudod…amit a m�ltkor mondt�l…- hebegte.
Amanda b�josan oldalt d�nt�tte a fej�t, �s huncut tekintettel n�zett fel r�.
- Mit mondtam a m�ltkor? – k�rdezte �rtatlanul.
- H�t…hogy…sz�vesen lenn�l velem – b�kte ki Ron imm�r f�lig v�r�sen.

- � igen, m�r eml�kszem. – duruzsolta Amanda. – L�ssuk csak…legy�l mondjuk �jf�lkor a Sz�ks�g Szob�j�ban.
K�ld�tt m�g egy cs�b�t� mosolyt Ronnak, majd sarkon fordult �s tov�bbs�t�lt.

Mikor Ron m�r nem l�thatta az arc�t, a mosoly azonnal elt�nt r�la �s megforgatta a szemeit. Persze, majd pont Weasleyvel fog elmenni! Csak az�rt kezdett ki Ronnal, mert azt akarta, hogy sz�tmenjenek Grangerrel. Meg�rt� volt vele, mikor a fi� azt mes�lte, hogy Hermione m�g mindig nem akar lefek�dni vele. � hitette el vele, hogy ha nem teszi meg akkor nem szereti igaz�n. �s hogy � szivesen lenne vele…

“Szerencs�tlen”gondolta g�nyosan.” � is csak egy j�t�kszer a kezemben, nem t�bb. Egy j�t�kszer az �n gy�zelmemhez.”
Weasleynek hossz� �jszak�ja lesz, ha r� akar majd v�rni a Sz�ks�g Szob�j�n�l.


* * * *


Hermione m�r meg se lep�d�tt azon, hogy a foly�s�n Malfoyba botlik. Megpillantva a fi�t egy m�sodpercre lehunyta a szem�t, mint aki az �giekhez foh�szkodik, azt�n v�gott egy g�nyos mosolyt.
- Milyen kellemes meglepet�s! – mondta ep�sen.
- Ahogy mondod Granger. – mosolygott Malfoy. – Hogy siker�lt a tegnapi randid?
- Minek k�sz�nhetem ezt a felt�n� �rdekl�d�st �jabban a mag�n�letem ir�nt, Malfoy? – vonta fel a szem�ld�k�t Hermione.

- Tudod a vil�g�rt se venn�m a sz�vemre, hogy Weasley ut�n b�nk�dj.
Pillant�s�t Hermion�ra szegezte, �s volt benne valami, amit�l Hermione ism�t megremegett, �s ezt a pillanatnyi zavarts�got g�nyba fojtotta.
- Ennyi kit�ntetett figyelem ut�n a v�g�n m�g t�nyleg azt fogom hinni, hogy tetszem neked, Malfoy. – vetette oda.

Ha abban rem�nykedett, hogy ezzel felideges�ti a fi�t, csal�dnia kellett. Malfoy elmosolyodott, �s tekintet�vel v�gigp�szt�zta a l�nyt.
- Tal�n nem is t�vedn�l olyan nagyot. – mondta.

Hermione szeme a d�bbenett�l hatalmasra t�gult. A helyzet nem is lehetett volna abszurdabb a sz�m�ra: itt �ll Malfoyjal szemben, aki �pp hal�los komolys�ggal k�z�lte vele, hogy tulajdonk�ppen tetszik neki. Ez m�r t�l sok volt neki.
- M�r megmondtam, hogy sz�rakozz m�ssal! – sziszegte d�h�sen, �s elviharzott.

Hihetetlen, hogy Malfoy ennyire nem k�pes lesz�llni r�la! Nyilv�n remek�l sz�rakoztatj�k a sajn�lkoz� megjegyz�sei, hiszen milyen j� po�n, hogy szeg�ny s�rv�r� sz�tment a pasij�val �s egyed�l van! Ahogy el�rte a szob�j�t, elmorogta a var�zsig�t �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Teste m�g mindig remegett az idegess�gt�l. Mi�rt kell Malfoynak ilyeneket mondania?! Legal�bb nevetne hozz�, vagy g�nyosan n�zne r�, ahogy r�gen! De ezekkel a sejtelmes mosolyokkal nem tud mit kezdeni! Mi�rt kell Malfoynak �gy viselkednie…

Ler�gta mag�r�l a cip�it, �s leroskadt az �gyra. Arc�t kez�be temette, �s minden erej�vel igyekezett a tudata legm�ly�re sz�m�zni a mardek�rost. Mikor ez nem siker�lt, s�hajtva d�lt h�tra, �s tekintet�t a plafonra szegezte. K�nyszer�tette mag�t, hogy lehiggadjon, �s legal�bb �gy gondolja �t a t�rt�nteket.

Mindig is gy�l�lt�k egym�st. Na j�, els�ben tal�n m�g nem volt vele semmilyen szem�lyesebb gondja, de m�r akkor se volt szimpatikus neki a sr�c r�tarti viselked�se. Azt�n m�sodikban j�tt az els� igazi s�rt�s, mikor les�rv�r�zte…Lehet, hogy akkor m�g fel se fogta a s�rt�s igazi erej�t, de ez volt az elind�t�ja annak a megvet� g�nyol�d�snak, amit a mardek�rosok a mai napig alkalmaznak vele szemben. M�r csak ez �pp el�g indok lenne r�, hogy gy�l�lje Malfoyt, de volt m�g p�r olyan h�z�sa, amivel siker�lt m�g jobban megut�ltatnia mag�t.

Hat �vig hallgatta a s�rteget�seit, �s erre most el��ll azzal a hihetetlen sz�veggel, hogy tetszik neki. Ez t�bb, mint abszurd. Ez lehetetlen. Csak egy �jabb h�lye po�n. Csak egy po�n…De ha ez ennyire egy�rtelm�, akkor mi�rt kell mag�t folyamatosan gy�zk�dnie?

Ha Malfoy a k�zel�ben van, k�ptelen uralkodni mag�n. Hi�ba fogadta meg a m�ltkor, hogy nem hagyja mag�t t�bb� felideges�teni, de ha r�n�z azzal a k�l�n�s tekintet�vel, r�gt�n elkezd �ramlani az agy�ba a v�r. Egyszer�en nem b�rja elviselni azt a n�z�st…Az�rt el�g ironikus, hogy Malfoynak pont azzal siker�l a legjobban kihoznia �t a sodr�b�l, hogy nem mond semmi b�nt�t…vagy csak m�r annyira sebezhet�v� v�lt, hogy Malfoy minden cselekedet�t t�mad�snak fogja fel?

Nem val�sz�n�, vetette el a gondolatot. Malfoy lenne az utols�, aki komolyan �rdekl�dne ut�na.
De akkor mi�rt �rdekli annyira az, hogy mit csin�l Willforddal? Ha nem ismern� Malfoyt, m�g azt hinn�, hogy f�lt�keny. M�g a gondolat is nevets�ges.

Azt ugyan nem tudta, hogy Malfoy Jessy �ltal m�r tud r�la, hogy Hermione visszautas�totta Willfordot…

Furcs�nak el�g furcsa, de tal�n jobb, ha meg se pr�b�lja meg�rteni Malfoy viselked�s�t. Itt az ideje, hogy ne is foglalkozzon vele t�bbet. Tal�n csak egy kis kikapcsol�d�sra van sz�ks�ge. Ha kipiheni mag�t, v�gk�pp nem fog holmi Malfoyokon r�g�dni…Felk�sz�l�dott az �gyr�l, �s levette a polcr�l az egyik kedvenc k�nyv�t. A tanul�s is v�rhat. Jelen pillanatban nem akart m�st, minthogy elmer�lj�n a t�rt�netben, �s ne gondoljon semmire, legkev�sb� egy sz�ke mardek�rosra.

Kritika �r�sa