Ha valamit Draco nem b�rt elviselni, az az volt, ha nem �gy mentek a dolgok, ahogy � azt szerette volna. M�r pedig Grangerrel egy�lat�n nem �gy mentek a dolgok. Ugyan �rezte a l�ny elbizonytalanod�s�t, de ahelyett, hogy enyh�lt volna a fagyos modora, csak m�g er�sebb falat �pitett maga k�r�.

Ak�rh�nyszor tal�lkoztak, Granger mindig valami cs�p�s replik�val h�r�totta a pr�b�lkoz�sait, amiket azt�n persze neki le kellet nyelnie, ami minden volt, csak nem k�nny�. N�ha legsz�vesebben egy kan�l v�zben megfojtotta volna a l�nyt ezek�rt a besz�l�sok�rt, de m�skor viszont kifejezetten mulats�gosnak tal�lta. Granger a kipirult arc�val �s a vill�ml� szemeivel kifejezetten b�jos kis f�ria tudott lenni.

Csak �pp ezzel nem megy semmire. Meglep�en sokat gondolkozott a l�nyon, m�rlegelte az eddigi dolgokat �s a k�vetkez� l�p�seket. Tiszt�ban volt vele, hogy Granger nem olyan, mint a t�bbi l�ny: �t nem tudn� elcs�b�tani n�h�ny titkos �zenettel vagy szerelmes sz�val. Sokkal nehezebb volt k�zelebb f�rk�znie hozz�, mint hitte volna, m�g �gy is, hogy se Willford, se Weasley nem volt a k�pben.

De hat�ssal volt r�, ez k�ts�gtelen, hiszen a d�hkit�r�sei t�lzottan is hevesek voltak, most m�r csak az volt a k�rd�s, hogy ezt a hevess�get hogy terelhetn� m�s ir�nyba. Nem akarta let�madni a l�nyt, de �gy �rezte, hogy egy hat�sos reakci� tal�n meg t�rn� a l�ny k�r�l azt a v�d�burkot. Rem�lhet�leg.

V�szesen k�zeledett a fogad�s hat�rideje, ami persze a Mardek�r-Griffend�l kviddicsm�rk�z�s d�nt�je volt…Ha addig nem szerzi meg Grangert, akkor elveszti a fogad�st, �s �lete legnagyobb sz�gyen�t kell �t�lnie. Ez pedig soha nem k�vetkezhet be.



* * * *



B�r Hermione szemmel l�that�lag igyekezett �t elker�lni, a k�z�s �r�kr�l nem hi�nyozhatott. Draco sz�m�ra ilyenkor m�r k�l�n sz�rakoz�st jelentett, hogy addig fix�rozhatta �t, am�g a l�ny d�h�ben – vagy tal�n valami m�st�l is – el nem pirult.

Nem volt ez m�sk�pp azon a p�nteki napon se, Hermione t�ntet�leg pr�b�lt nem tudom�st venni Draco n�z�s�r�l, �s szorgalmasan jegyzetelt. Tekintete a pergamenre szegez�d�tt, hossz� haja pedig rakonc�tlankodva hullt a szem�be, hi�ba sim�totta h�tra �jra meg �jra apr� kezeivel. Draconak m�r kor�bban felt�nt, hogy milyen sz�p kezei vannak, �s tetszettek neki a finom, v�kony ujjak, amiken f�nyl� kagyl�k m�dj�ra �ltek a k�rmei. Esz�be jutott m�r p�rszor a gondolat, ahogy ezek a k�rm�k a b�r�be v�jnak…

Pillant�sa a l�ny mellett �l� Potterre siklott, aki k�z�ny�s tekintettel meredt a tan�rra. A kis Kiv�lasztott nyilv�n �gy gondolja, hogy neki m�r nincs mit tanulnia... Potter mellett pedig ott �lt Weasley, a szok�sos bamba arckifejez�s�vel. Nem val�sz�n�, hogy b�rmelyik�k is megv�rn� Grangert…
�gyhogy m�r csak azt kell elint�znie, hogy kettesben maradjanak a teremben.

Mikor megsz�lalt a cseng�, a di�kok szok�s szerint tolongva kisereglettek a foly�s�ra. Hermione megv�rta, am�g Ron �s Harry kimennek a teremb�l, �s csak azt�n �llt fel az asztalt�l. Drcao egy nem verb�lis var�zslattal elszak�totta a l�ny t�sk�j�nak a p�ntj�t, mire a benne a l�v� dolgok mind a f�ldre hulltak. Hermione bossz�s s�hajjal hajolt le a k�nyvei�rt. A terem k�zben ki�r�lt, utolj�ra Amanda s�t�lt ki az ajt�n, miut�n jelent�s�gteljes pillant�st k�ld�tt Draconak.

Draco odament Hermion�hoz, aki �pp az �jra �sszeforrasztott t�sk�j�ba t�mk�dte vissza a k�nyveket. Lehajolt, �s felvette a f�ldr�l az utols� k�t k�nyvet.
- Az �v�lt� szelek? El�g j� k�nyv, olvastam m�r. – mondta, mik�zben �tny�jtotta a l�nynak a k�nyveket.

- K�sz. – morogta Hermione sz�kszav�an, ahogy eltette �ket a t�sk�j�ba. – Nem is tudtam, hogy olvasol mugli k�nyveket. – tette m�g hozz�.
- A m�v�szethez mindig is volt �rz�k�k a mugliknak. – vonta meg a v�ll�t Draco.
- A v�g�n m�g te leszel a muglik �njel�lt v�d�szentje! – v�gta oda g�nyosan a l�ny. El akart volna indulni, de Draco meg�ll�totta.
- Mi�rt besz�lsz velem g�nyosan, ha nem adtam r� okot?

Hermione �rezte, hogy elv�r�s�dik, �s hirtelen t�madt zavar�ban azt se tudta, hogy mit feleljen erre a k�rd�sre. Legal�bb Malfoy ne n�zn� �t ennyire komoly tekintettel…
- Nem hiszem, hogy azok ut�n, amiket te m�velt�l, ez m�g k�rd�s lenne. – tal�lta meg azt�n a hangj�t.

- Legjobb v�dekez�s a t�mad�s?
- Igen…azaz nem…- mondta fesz�lyezetten. – Illetve…n�zd Malfoy, ne v�rd t�lem, hogy elfelejtsem a s�rt�seidet. Att�l, mert k�pes vagy velem most norm�lis
hangon besz�lni, m�g nem fogok hanyatt v�g�dni t�led!

Draco ell�kte mag�t a padt�l, aminek eddig t�maszkodott, �s Hermione el�l�pett. Len�zett a barna szemekbe, amik egy pillanatig h� t�k�rk�nt mutatt�k meg a l�nyban d�l� �rzelmeket. De az az egy pillanat el�g volt hozz�, hogy l�ssa, amit kell…a d�h �s az �rtetlens�g mellett ott volt a f�lelem…a v�gyt�l…�s t�le…

- Mit akarsz te t�lem, Malfoy? – k�rdezte a l�ny er�tlen�l, �s hangj�ban most nem volt nem volt semmilyen g�ny. – Megint el akarod hitetni velem, hogy tetszem neked?
- Nem – suttogta Draco, mik�zben megcsapta az orr�t Hermione finom j�zmin illata. – Azt akarom, hogy tudd.

Miel�tt m�g a l�ny egy�ltal�n felfoghatta volna a szavait, Draco lehajtotta a fej�t, �s l�gyan megcs�kolta. Most nem volt k�zt�k semmilyen fal, most csak �k voltak, �s egy reszket� szenved�ly, ami egym�shoz bilincselte az ajkukat – egyetlen pillanatig. Ahogy Hermione tudat�ig eljutott, hogy mit is csin�l val�j�ban, ell�kte mag�t�l a fi�t, �s egy hatalmas pofon csattant Draco arc�n.

- Ezt ne mer�szeld m�gegyszer megtenni Malfoy! – sziszegte. – �n nem leszek a gy�jetm�nyed egy darabja!

Draco f�lig d�bbenten, f�lig d�h�ngve n�zte, ahogy a l�ny kiviharzik a teremb�l, �s bev�gja maga m�g�tt az ajt�t. Az arca v�r�sen �gett, ahol tal�lkozott Hermione kicsi, de felett�bb er�s kezeivel. Eddig csak egyszer fordult el�, hogy valaki kezet emelt r�, �s persze az is Granger volt. A cs�k ut�n abszol�t nem ilyen reakci�ra sz�m�tott t�le, f�leg, hogy Granger visszacs�kolt. Lehet, hogy csak p�r m�sodpercig, de visszacs�kolt…

L�m, nem is olyan megt�rhetetlen az a fal, ha tudja az ember, hogy k�zel�tsen neki! Csup�n azt a szenved�lyt kell haszn�lnia, amib�l t�pl�lkozik…

De ahogy visszagondolt a cs�kra, furcsa volt tapasztalnia, hogy �lvezi azt, amir�l azt hitte, hogy �nsz�nt�b�l soha nem fogja megtenni. Abban a pillanatban �r�lten k�v�nta Grangert. A puha b�r�t. A t�r�keny test�t…�s Granger ugyan�gy k�v�nta �t. Am�g a v�szcseng� meg nem sz�lalt a fej�ben…

Maga el�tt l�tta Hermione tekintet�t, melyben �rv�nyk�nt kavarogtak a heves �rzelmek, �s ism�t l�tta benne a f�lelmet. Ez az a k�l�n�s f�lelem az, ami meg�ll�totta a l�nyt, ami elz�rja �t a szenved�lyt�l, mintegy bilincsbe verve �t. A f�lelem val�s volt, de mi�rt l�tezik egy�ltal�n? Ilyet m�g soha, egy l�nyn�l se tapasztalt, �s �rtetlen�l �llt el�tte.
Egy dolog azonban biztos volt: ezt a f�lelmet kell legy�znie ahhoz, hogy megkaphassa a l�nyt...

Kritika �r�sa