Mikor Hermione otthagyta Malfoyt, egyetlen v�gya volt min�l messzebbre ker�lni a fi�t�l. Elmenek�lni el�le. Elmenek�lni mindenki el�l. Mikor el�rte a szob�j�nak az ajtaj�t, szinte felt�pte azt, majd miut�n bel�pett, olyan er�vel v�gta be maga m�g�tt, mintha az eg�sz k�lvil�gra akarta volna r�z�rni.

H�t�t neki t�masztotta az ajt�nak, �s halk s�haj szakadt fel a tork�b�l. A sz�ve m�g mindig �r�lt m�dj�ra dobogott, mintha ki akarna szakadni a hely�b�l. Mi a j� Isten folyik itt?! Mi t�rt�nik vele…Leroskadt a f�ldre, l�bait maga el� h�zta,�s �tkulcsolta �ket reszket� kezeivel.

Mert m�g mindig remegett, az�ta, hogy Malfoy hozz��rt…Mi�rt tette? Es�lye se volt tiltakozni. El kellett volna mennie, ott kellett volna hagynia, miel�tt megt�rt�nik, de k�ptelen volt r�…Mintha megb�nult volna…a teste nem engedelmeskedett.

Azt�n az a cs�k…Mi�rt cs�kolta meg, mi�rt? �s � mi�rt hagyta? �s mi�rt cs�kolta vissza…mert �lvezte…abban a pillanatban k�v�nta Malfoyt…�s nem akarta, hogy v�ge legyen a cs�knak…Mi�rt t�rt�nik mindez vele?! Hogy k�v�nhatja �gy Malfoyt, ahogy Ront soha nem k�v�nta?! Ez nem lehet…ez k�ptelens�g...ez k�ptelens�g! K�ptelens�g…De akkor mi�rt �rzi m�g mindig a fi� cs�kj�t �gni az ajk�n? Soha nem �rzett m�g ilyet…mintha…ott �s akkor megsz�nt volna minden…�s semmi m�st nem akart csak �tadni mag�t ennek az �des �r�letnek. Igen, nem m�s ez, mint �r�let, pillanatnyi �r�let…Mert nem k�v�nhatja Malfoyt! M�g akkor sem, ha �lvezte azt a cs�kot…mert Malfoy nem akarhat t�le semmi komolyat…�pp eleget hallott m�r r�la hozz�, hogy tudja, ez neki nem jelentett semmit…Malfoy csak sz�rakozik! � pedig megmutatta, mennyire sebezhet�…hogy ez is mennyire felzaklatta…nem adhatja meg t�bbet Malfoynak ezt a lehet�s�get! Soha t�bb� nem t�rt�nhet meg! Nem akarja Malfoyt. Nem akarja, hogy �jra hozz��rjen, vagy hogy egy�ltal�n hozz�sz�ljon. Nem engedheti szabadj�ra azt a v�gyat, ami sz�tt�pi m�g most is a test�t…

Soha nem volt m�g ennyire sz�ks�ge r�, hogy besz�lhessen valakivel, b�rkivel, aki csak egy kicsit is k�pes helyre �ll�tani azt az �ri�sinak t�n� k�oszt a belsej�ben. Csak Ginnyre sz�m�thatott. Fel-al� j�rk�lt a szob�ban, am�g a l�nyra v�rt, ezerszer �tgondolva a t�rt�nteket, �s folyamatosan gy�zk�dve mag�t. Mire Ginny meg�rkezett, siker�lt mag�t lecsillap�tania valamelyest, de a nyugodts�g �llapot�t�l az�rt messze �llt.

Ginny nagyon megv�ltozott az ut�bbi id�ben. Lefogyott, �s arc�r�l elt�nt az �letkedv, �s mikor Hermione belen�zett azokba a megt�rt szemekbe, nem vitte r� a l�lek, hogy a saj�t probl�m�j�r�l kezdjen el besz�lni.

Abban a pillanatban nem is sz�m�tott. Itt volt a bar�tn�je, akinek tal�n sokkal nagyobb sz�ks�ge lenne r�…Ginny k�nnyes szemmel borult a karjaiba, �s hossz� id�n �t csak �ml�tt bel�le a sz�, ahogy az eddig m�lyen mag�ba z�rt �rzelmek felsz�nre t�rtek. Hermione nem gondolta volna, hogy ennyire ki van borulva…

Ginny, miut�n szak�tott Harryvel, mag�ba z�rk�zott �s nem mondott semmit…Hermione �rezte a l�ny megk�nnyebb�l�s�t, hogy v�gre ki�ntheti a sz�v�t.
- Nem is tudom, Hermione… - s�hajtotta Ginny Harryre utalva. – T�ny, hogy m�g mindig szeretem, ezt le se tagadhatom, de ez nem olyan dolog, amit k�nnyen megbocs�jt az ember…ha m�g b�rki m�s lett volna, �s nem az a ribanc! �n tal�ltam r�juk, �rted? Ott l�gott a nyak�ban! L�ttam, amit l�ttam, �s ezek ut�n m�g azt mondja, hogy nem t�rt�nt k�zt�k semmi? H�t hogy b�zhatn�k benne ezek ut�n?

Ginny keze �k�lbe szorult, �s nagy nehezen visszafojtotta a d�h�t.
- El kell �t felejtenem. – hajtotta le a fej�t.
- Eddig se siker�lt. – mondta Hermione. – Szereted. Mindenki hib�zik…
- Na de ekkor�t? Ott, abban a percben olyan volt, mintha meg�lt volna!

- Tudom… - csit�totta Hermione. – De a szerelmedet m�gse pusztitotta el. �s id�vel a f�jdalom m�r nem lesz olyan heves…Amand�t pedig nem fogod t�bb� l�tni a vizsg�k ut�n.

- Szerencs�re…de ahhoz, hogy �jra egy�tt legy�nk Harryvel, m�r ha egy�ltal�n ez bek�vetkezik, m�g nagyon sok id� kell…hiszen ha nem tudok benne megb�zni, mi �rtelme az eg�sznek?
- Semmi. De az lehet�s�g ott van, hogy adjatok magatoknak egy �jabb es�lyt. Harry szeret t�ged.

- Tudom… - suttogta Ginny alig hallhat�an. Egy percig n�m�n mer�lt el a gondolataiban, majd feln�zett Hermion�ra:

- Besz�ltem Ronnal. – mondta. – Hi�nyzol neki.
- Ezt eddig nem vettem �szre rajta.
- Ron a b�ty�m, ismerem �t. L�tom rajta. Tudja, hogy megb�ntott, �s ez�rt nem mer el�d �llni, de att�l m�g hi�nyzol neki.

- �s akkor arra v�r, hogy majd �n megyek hozz�? Ezt nem gondolhatja komolyan…
- Nem kell odamenned hozz�, de egy es�lyt az�rt adhatn�l neki.
- Id�re van sz�ks�gem Ginny… - felelte kit�r�en Hermione. – ahogy neked is.


* * * *

A nyugalom, amit a besz�lget�st�l v�rt Hermione, elmaradt. Helyette m�g t�bb k�rd�jel izzott fel benne…Nem tudott v�g�l besz�lni Ginnyvel Malfoyr�l, valahogy miut�n felj�tt ez a Ronos t�ma, nem volt ereje hozz�…Felzaklatta a h�r, de kor�ntsem annyira, mint az a cs�k…

Itt volt a lehet�s�g, hogy visszamenjen Ronhoz, de nem �rzett �r�m�t. A fi� megb�ntotta, otthagyta, j� ideig r� se n�zett, �s most m�g arra se k�pes, hogy szem�lyesen besz�ljen vele? Ezek ut�n ne v�rja, hogy majd visszarohan hozz�…ahhoz m�g id� kell.

�s nem �rtana t�ltennie mag�t ezen a Malfoyos dolgon se. M�t megint Malfoy…ism�t �rezte, ahogy a fi� ajka r�tapad az �v�re, �s a test�be vill�mk�nt csapott a furcsa bizserg�s.
Idegesen r�zta meg a fej�t, mintegy �gy tiltakozva az �rz�s ellen. Malfoy…�s Ron…sok volt neki ez m�ra. T�ls�gosan is sok…

Kibotork�lt a f�rd�szob�ba, megnyitotta a csapot, �s a hideg v�z al� tartotta a kez�t, majd megmosta az arc�t. Behunyt szemmel hagyta, hogy a jeges �rint�s leh�tse b�r�nek forr�s�g�t, �s �szrev�tlen�l utat adott a saj�t �rzelmeinek.

Hiszen most egyed�l volt…most nem l�tta senki…Felemelte a fej�t, �s pillant�sa a t�k�rre esett. Tal�n soha nem volt m�g ennyire ismeretlen a t�k�r m�sik oldal�n �ll� l�ny, mint akkor. A von�sok ugyanazok voltak, de most nem volt fal, most nem volt rajta az er�sek maszkja. Az arc�r�l finoman leg�rd�l� v�zcseppek k�z� t�tova k�nnyek vegy�ltek. A l�ny a t�k�rben k�nnyezett…

Kritika �r�sa