Draco m�r egy j� ideje a zuhany alatt �llt, �s behunyt szemmel hagyta, hogy a v�z �tj�rja test�t. A test�t, amihez nemr�g m�g Hermione simult…Nem Granger. Hermione…Az �rz�sek vadul kavarogtak benne, �s � �rtetlen�l �llt el�tt�k.

K�ptelen volt m�r hazudni mag�nak, k�ptelen volt v�llat vonva tov�bb l�pni �s beh�zni az �jabb strigul�t. Ez nem csak szex volt… hanem szeretkez�s… soha nem �rzett m�g ilyet egyetlen l�nnyal sem. Valahogy teljesebb lett t�le… mintha kialakult volna k�zt�k egy olyan kapocs, ami miatt felel�ss�get �rzett a l�ny ir�nt… �s mikor egym�s karj�ban aludtak el, mintha az lett volna a vil�g legterm�szetesebb �s legszebb dolga.

�s reggel, miel�tt elj�tt volna t�le, m�g �t�lelte, m�g mag�hoz szor�totta, �s azt mondta neki, hogy nem lesz semmi baj… meg�g�rte neki… ism�t maga el�tt l�tta a l�ny tekintet�t, amikben m�r nem csak f�lelem volt, hanem valami m�s is… ami legink�bb a bizalomhoz hasonl�tott… Hermione hitt neki… megb�zott benne…

�s � meg fogja b�ntani a l�nyt. El fogja �rulni… soha nem b�nt m�g semmit sem ennyire, minthogy belement ebbe a fogad�sba. A var�zslat nem engedte, hogy kib�jjon al�la, vagy hogy hazudjon, nincs vissza�t. Nem tehet semmit, �s Hermione m�g jobban fogja gy�l�lni �t, mint el�tte. Hiszen el fogja �rulni… Sose �rzett m�g ilyen k�nz� b�ntudatot, de most �gy �rezte, darabokra t�pi bel�lr�l. Maga se �rtette, mi�rt t�rt�nik mindez, mi�rt �rdekli egy�ltal�n, �s valahol nagyon m�lyen mi�rt f�j…

Mert Hermione adott neki valamit, amit m�g soha senki… megadta neki az �sszetartoz�s �rz�s�t… an�lk�l, hogy egy�ltal�n ismert�k volna egym�st igaz�n. Most el�sz�r d�bbent r�, hogy nem tud semmit a l�nyr�l azon a n�h�ny besz�des pillant�son k�v�l, amivel beengedte �t a lelk�be. Hermione mag�ba fogadta �t annak ellen�re, ahogy hossz� �vekig viselkedett vele. �s most is mire k�sz�l… �rd�gi k�r. Nincs ki�t.


* * * *

H�tf� reggel Draco sz�tlanul figyelte mardek�ros t�rsait, akik j�kedv�en besz�lgettek. Pansy lelkesen magyar�zott valamit a l�nyoknak, mik�zben �jra meg �jra fel� sand�tott. Crak �s Monstro but�n heher�sztek egym�s k�zt, Zambini pedig a leg�jabb bar�tn�j�t �lelgette.

Pillanatnyilag senki nem t�r�d�tt vele… Tiszt�ban volt vele, hogy a t�bbiek nem felejtett�k el a fogad�st, de abban rem�nykedett, hogy nyerhet m�g p�r napot. R�ad�sul most el�sz�r fog tal�lkozni Hermion�val is, az�ta, hogy egy�tt voltak… fogalma sem volt, hogy mit tegyen, mit mondjon, mi lenne a helyes…

Ekkor Amanda s�t�lt be a terembe, m�gnesk�nt vonzva mag�ra a tekinteteket. Draco r�n�zett a l�nyra, �s most el�sz�r k�v�nta, hogy ne menjen oda hozz�. Hogy ne sz�ljon hozz�. �s ne k�rdezzen semmit…
De Amanda elmosolyodott, mikor megl�tta Dracot, �s fel�ir�ny�totta a l�pteit.

- J� reggelt. – mondta, �s tekintete Dracot f�rk�szte.
- Neked is, Amanda. – felelte Draco, �s pillant�s�t elford�totta a l�nyr�l.
Nem akarta, hogy ak�r v�letlen�l is megl�sson valami olyat a szem�ben, amit nem k�ne…

- F�radtnak t�nsz. Csak nem hossz� �jszak�d volt?
Amanda b�josan mosolygott. El�rte, amit akart. A k�rd�st hirtelen t�madt �rdekl�d�s k�vette.

- H� Draco, csak nem �sszej�tt Granger? – rikkantotta Zambini .
Draco azon kapta mag�t, hogy a teremben mindenki r�figyel, de ez a kit�ntetett figyelem most a tehetetlen d�h �rz�s�t lobbantotta fel benne.

- Nem hiszem, hogy ezt itt k�ne megbesz�lni – mondta v�g�l hidegen kit�rve a v�lasz al�l.
- Ugyan Draco, - mosolygott m�g mindig Amanda. – Tudod, hogy milyen kiv�ncsiak vagyunk! Sz�val meg volt Grenger, vagy sem?

Draco reflektorokk�nt �rezte mag�n a tekinteteket. Soha ennyire nem gy�l�lte m�g az �t k�r�l vev� embereket, mint most. Minden erej�vel arra koncentr�lt, hogy ne sz�laljon meg, de a var�zslat m�k�d�tt. A szavak �ntudatlanul hagyt�k el a sz�j�t.
- Megnyertem a fogad�st.

L�tta Amanda el�gedett arc�t, a fi�k lelkesen gratul�ltak neki, Zambini er�teljesen h�tba veregette… de a f�l�t m�r meg�t�tte valami t�voli suttog�s… a pletyka �letre kelt �s �tj�ra indult. H�t megt�rt�nt… megtette…

Hirtelen rosszull�t fogta el, undorodott �nmaga �s a t�bbiek ir�nt, �gy �rezte megfullad k�z�tt�k. Leveg�re vot sz�ks�ge. Sz� n�lk�l fel�llt, �s kiment a teremb�l, maga m�g�tt hagyva a t�rsait, akik �rtetlen�l n�ztek ut�na.

De ahogy kil�pett az ajt�n, egyszer csak szembe tal�lta mag�t valakivel… Hermione ott �llt el�tte, v�kony kis teste remegett a d�ht�l, �s szem�ben keser� k�nnyek csillogtak. Draco �rezte, hogy els�pad. Sz�ra nyitotta a sz�j�t, de a hangok most a belsej�ben maradtak. Felesleges lett volna b�rmit is mondania.

Egy pillanatig csak b�multak egym�sra, majd Hermione megt�rte a csendet:
- Egy fogad�s volt? – fakadt ki.- Csak egy rohadt fogad�s?! Hogy tehetted!

Von�sai eltorzultak, ahogy kit�rt bel�le az eddig visszafojtott s�r�s. Elfordult Dracot�l, �s el akart volna futni, de a fi� elkapta a kez�t.
- Hermione, v�rj…

- Eressz el! – t�pte ki mag�t Hemione Draco kez�b�l. – Ne �rj hozz�m! Soha t�bb� ne mer�szelj hozz�m �rni! Undorodom t�led!
- Hermione…

- Hogy tehetted! – zokogta. – Hogy lehett�l ilyen kegyetlen… menj csak vissza, �s �nnepeltesd magad a bar�taiddal, hogy megnyerted a fogad�st! Te mindig is gy�l�lt�l engem… H�t rem�lem most boldog vagy, hogy teljesen t�nkre tehett�l!

Draco k�v� dermedten b�mult Hermione ut�n. Az elhangzott mondatok tomp�n visszhangoztak abban az �ress�gben, ami most a lelk�ben uralkodott. Elviselhetetlen volt a Hermione szavaiban rejl� f�jdalom… amit � okozott… mert � tette t�nkre…

M�g a l�ny k�nnyein �t is l�tta azt a m�rhetetlen gy�l�letet… ami elhatolt a sz�v�ig. �s kegyetlen�l f�jt… de � tehetett r�la… � tehet mindenr�l.

Kritika �r�sa