Hermione a k�nnyeit�l elvakulva rohant a foly�s�n. Nem sz�m�tott m�r, hogy ki l�tja a f�jdalm�t, �s ki nem, m�r semmi nem sz�m�tott. Hiszen �gyis tudja mindenki… hogy milyen ostoba volt…

�veknek �rzte, mire v�gre el�rte a szob�ja ajtaj�t, �s beronthatott oda… leroskadt a f�ldre, �s kezeivel a haj�ba markolt. A k�nnyek meg�ll�s n�lk�l folytak az arc�n, �s g�rcs�sen r�zk�dott a zokog�st�l. Sose �rzett m�g ilyen f�jdalmat, ilyen sikolt� gy�trelmet, ami most k�nba fesz�tette a test�t. A sz�gyen �s a csal�dotts�g heves l�ngja �gette, marta bel�lr�l, m�r-m�r elem�sztette teljesen. Minden �sszeomlott… minden elveszett…

A k�n fogs�g�ban nem �rz�kelte, hogy valaki bej�tt a szob�ba. Harry ott volt a teremben, mikor Malfoy bejelentette a fogad�st, �s azzal a hat�rozott sz�nd�kkal indult ut�na, hogy agyonveri. De mikor l�tta a zokog� Hermion�t elrohanni, ink�bb a l�ny ut�n ment…

Let�rdelt mell� a f�ldre, �s l�gyan �t�lelte. Hermione a mellkas�ra borult, �s �gy szor�totta mag�hoz, mintha mag�ba az �letbe kapaszkodna. Hossz� ideig nem sz�lt egyik�k sem, Hermione zokog�sa csak nehezen csillapult. Harry finoman simogatta a l�ny haj�t, mik�zben a karjaiban ringatta. Lassan Hermione l�gz�se enyh�lt, �s a k�nnyei elfogytak, de a tekintet�b�l a f�jdalom nem t�nt el.

- Megtettem, Harry… megtettem… - rebegte Hermione. – Megtettem… hagytam magam…
- Tudom… �n is ott voltam a teremben, hallottam… - hajtotta le a fej�t Harry.
- �s Ron?
- � nem volt ott…
- V�g�lis mindegy… m�r biztos tudja… m�r az eg�sz iskola tudja!

Hermione ajka megremegett, �s tekintet�ben fellobogott a d�h.
- Mi�rt hagytad? – k�rdezte Harry szel�den.
A l�ny arc�t a tenyer�be temette, �s egy pillanatig �gy t�nt, hogy ism�t els�rja mag�t, de azt�n zokog�s helyett a szavak t�rtek fel bel�le. El�sz�r csak alig hallhat�an, majd egyre hangosabban:

- Nem tudom… fogalmam sincs, Harry… Olyan naiv voltam, tudnom kellett volna, hogy ez lesz a v�ge… vagy tal�n tudtam is, valahol m�lyen, de olyan lehetetlennek t�nt… �n pr�b�ltam tiltakozni ellene! Pr�b�ltam elfojtani ezt az �rz�st… hiszen tudtam, hogy valami nincs rendj�n, hogy Malfoy nem ok n�lk�l keresi a t�rsas�gom, de sose gondoltam volna, hogy k�pes erre… Hogy tehette! Hogy lehetett velem ilyen kegyetlen… �n meg hagytam… hagytam, hogy megcs�koljon, hagytam, hogy �t�leljen, mert k�ptelen voltam tiltakozni ellene… mert �lveztem… igen, �lveztem! �s hagytam, hogy megt�rt�njen az, aminek soha nem lett volna szabad megt�rt�nnie… Malfoyjal megtettem azt, amire Ronnal k�ptelen voltam!

Az utols� mondatot szinte sikoltotta, �s a teste ism�t reszketett. Kez�t a sz�ja el� kapta, �s a szem�ben most �r�lten kavarogtak a t�lfesz�tett �rzelmek.
- H�t �n se vagyok k�l�nb a t�bbi l�nyn�l… - mondta v�g�l halkan.

- Az�rt, mert egyszer hib�zt�l? – fogta meg Harry a kez�t. – Ugyan, Hermione, te is tudod, hogy mindenki hib�zhat. Tudom, hogy most �r�lten f�j, de ez nem azt jelenti, hogy el van veszve minden!

- Nem?! – fakadt ki a l�ny. – Az eg�sz iskol�ban most �n leszek a t�ma, hogy milyen egy h�lye kurva vagyok!
- Besz�ljenek, amit akarnak! Vannak olyanok, akik melletted �llnak. �n is itt vagyok… �s k�l�nben is, minden csoda h�rom napig tart. �n csak tudom, �pp el�gszer voltam a kedvenc t�m�ja ennek az �tkozott iskol�nak!

- Csak ne f�jna annyira… �s ezek ut�n m�g Malfoyjal is szembe kell n�znem… l�tnom kell majd azt az �nel�g�lt, gonosz f�nyt a szem�ben… hogy megkapott…
- Malfoy egy �ntelt bunk�, mindig is az volt! Ha nem mutatod el�tte a f�jdalmad, akkor nem tud b�ntani.

- Igen, de… ezt te nem �rtheted, Harry… Malfoy �gy l�tott, mint m�g soha senki… l�tta m�r a gyenges�gem… lerombolta k�r�l�ttem a falat, �s l�tott engem m�g�tte… el�le m�r nem tudom elrejteni magam…
- Hermione, �n tudom, hogy milyen er�s tudsz lenni. Malfoy kihaszn�lt t�ged, ezek ut�n ne add meg neki m�g azt az �r�m�t is, hogy l�ssa ez neked mennyire f�j.

- L�tod, pont ez az, Harry… hogy ennyire f�j… �s nem is az f�j a legjobban, hogy megtettem, vagy a t�ny, hogy kihaszn�lt, hanem a csal�d�s… hogy engedtem, hogy bel�m l�sson, �s elhittem akkor neki, hogy benne megb�zhatok… az f�j, hogy az a f�ny, amit akkor l�ttam a szem�ben, amikor egy�tt voltunk, hamis volt…

Harry hirtelen nem tudta, mit mondjon, csak n�zte a l�ny meggy�t�rt arc�t, amit m�g soha nem l�tott ilyennek.

- Most m�r legal�bb tudom, te mit �rezhett�l Amanda ut�n – mondta keser�en Hermione.
- F�jdalmat? – n�zett a szem�be Harry. – �n akkor elvesz�ttem azt az embert, akit a legjobban szerettem, m�ghozz� �gy, hogy nem tehettem r�la.
- De h�t…

- Igen, tudom, hogy Ginny l�tott minket! – v�gott a szav�ba. – De nem l�tott mindent… Amanda m�r r�g�ta pr�b�lkozott, de h�lye lettem volna otthagyni Ginnyt, ak�rmilyen j� n� is. Mikor megmondtam neki, hogy nincs es�lye, radik�lisabb eszk�z�kh�z ny�lt… Fel sem fogtam, hogy mi t�rt�nik, csak let�madott a kigombolt bl�z�val, �s persze ez volt az a pillanat, mikor Ginny r�nk tal�lt… ez ut�n a jelenet ut�n mondhattam ak�rmit, ki hitte volna el? Ginny az�ta se �ll sz�ba velem, sz�val siker�lt egy �jabb olyan valakit elvesz�tenem, aki fontos volt nekem…

Harry szavaib�l �ml�tt a keser�s�g, �s Hermione megrend�lve hallgatta. Hiszen � is csak elfogadta a t�nyt, hogy Harry megcsalta Ginnyt Amand�val, an�lk�l, hogy meghallgatta volna �t is. Kavarg� �rzelmeihez imm�r a b�ntudat is t�rsult. Mag�hoz �lelte a fi�t, �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t.

- Ne haragudj r�m, ami�rt nem hittem neked – suttogta elcsukl� hangon. – nem is �rdemlem meg a bar�ts�godat… hogy itt vagy most mellettem…
- Persze, hogy itt vagyok… mi m�sra val�k a bar�tok?
- Tudom… csak annyira b�nt, hogy �n meg…
- Az m�r nem fontos! Csak az a l�nyeg, hogy most itt vagyunk egym�snak. Nem vagy egyed�l, Hermione…

Kritika �r�sa