A vizsg�k v�gezt�vel a heted�vesek az utols� roxfortos esem�ny�knek n�ztek el�be: a v�gz�s�k b�lj�nak. H�t �v ut�n most v�gleg maguk m�g�tt hagyj�k az �reg alma matert, ami tal�n t�bb volt, mint a m�sodik otthonuk, �s ez�rt rendezt�k meg az � tisztelet�kre ezt a hagyom�yos �nnep�lyt, mint egy b�cs�k�nt.

H�t �v. Hermione nem is �rtette, hogy rep�lhetett el ilyen gyorsan. Mintha csak tegnap lett volna, hogy el�sz�r sz�llt fel a Roxfort Expresszre…ami holnap messzire viszi az iskol�t�l… �s a gyerekkort�l.

Mennyi minden t�rt�nt vele h�t �v alatt… nosztalgikus mosollyal az ajk�n id�zte fel a sok �r�lt kalandot, amiben r�sze volt. Persze Harry�kkel… �let�ben el�sz�r tal�lt itt bar�tokra, �s most m�r tudta, hogy ennek a bar�ts�gnak nem is fog v�ge szakadni. Harry �s Ron ezek ut�n is ott lesznek mellette…

M�gis neh�z sz�vvel hagyja itt a Roxfortot, aminek a falai k�z�tt annyiszor volt boldog… m�g ha a f�jdalmat is meg kellett tapasztalnia. Itt volt el�sz�r szerelmes… itt csattant el az els� cs�kja… �s igen, itt t�rt�nt meg az els� szeretkez�s is. M�ghozz� azzal az emberrel, akivel v�gk�pp nem gondolta volna, hogy megt�rt�nhet…

Tekintete a falra t�vedt, ami m�g�tt tal�n ott volt a szob�j�ban Malfoy. Tudta, hogy t�bbet nem fogja l�tni a fi�t, legfeljebb a harct�ren a hal�lfal�k oldal�n… Furcsa f�jdalmat �rzett emiatt, amit maga se tudott igaz�n mire v�lni. Hiszen mi�rt is hi�nyozna neki Malfoy… m�gis mi hi�nyozna neki, a s�rteget�sei �s a megal�ztat�sai? Nem… az �rint�se… de h�t csak egyetlen �jszaka volt, mi�rt nem k�pes kiverni a fej�b�l…

Ezek a gondolatok gy�t�rt�k az�ta, hogy Malfoy sz�nt vallott Dumbledorenak. Meglep�d�tt a fi� tett�n, �s nem tudta mire v�lni. Malfoyra id�ig nem az volt a jellemz�, hogy csak �gy bevallja a b�neit… Tal�n csak Amand�t akarta elt�vol�tani az iskol�b�l, de akkor mi�rt h�vt�k �t is a dolgoz�szob�ba? Malfoy sz�veg�ben a leghihetetlenebb az volt, hogy visszautas�totta a l�nyt, holott ny�lt titok volt, hogy meggebed �rte, hogy megkaphassa v�gre. R�ad�sul saj�t mag�t is bajba keverte… Mi�rt tette? Az eg�sz olyan volt, mintha… mintha… nem, arra jobb ha nem is gondol.

M�r az is furcsa volt, hogy Malfoy a suliban maradhatott, b�r a prefektusi c�m�vel m�r nem b�szk�lkedhetett. Nem tudta, mit akart m�g Dumbledore megbesz�lni vele, de a kiv�ncsis�g marta bel�lr�l. Dumbledore tal�n es�lyt adott neki, hogy tiszt�zhassa mag�t? M�s magyar�zat nincs…

Figyelte Malfoyt a szeme sark�b�l, �s �gy t�nt, mintha megv�ltozott volna. Csendesebb lett, nem k�t�tt bele senkibe, de megjelen�se m�gis hat�rozott volt. N�ha l�tta, hogy Malfoy figyeli �t, de a tekintet�b�l mintha �r�kre elt�nt volna a g�ny �s a megvet�s ir�nta. Nem tudta mire v�lni… de mindenesetre jobb, ha elfelejti Malfoyt, hiszen m�r �gy se l�tja sok�ig.

S�hajtva l�tott neki a k�sz�l�d�snek, aminek eredm�nyek�pp nemsok�ra egy gy�ny�r�, fiatal n� n�zett vissza r� a t�k�rb�l. Haj�t csinos kontyban t�zte fel, csak egy-k�t k�sza tincs hullott a v�llaira. A smink finoman hangs�lyozta barna szem�t �s kiemelte piros ajk�t, m�lyv�r�s ruh�ja l�gyan simult a test�re, fedetlen�l hagyva a h�t�t �s a karjait, a szoknya r�sze pedig eg�szen a f�ldig omlott le.

Kiss� elbizonytalanodva b�mult a t�k�rk�p�re, de t�pel�d�s�b�l t�relmetlen kopog�s szak�totta ki. Az ajt�ban Ron, Harry �s Ginny v�rakozott.
- H�, ez nem semmi – cs�szott ki Ron sz�j�n, mikor megl�tta Hermion�t, �s m�g Harry is elismer�en n�zett r�.
- Legal�bb nem v�rtunk r�d hi�ba – nevetett Ginny, aki szint�n gy�ny�r� volt halv�nyz�ld ruh�j�ban.
Hermione elpirult �s hogy zavar�t leplezze most � sietette a t�bbieket.
- J�l van, elk�sz�ltem, �gyhogy indulhatunk is! – mondta, �s kil�pett az ajt�n.


* * * *


A b�li sokas�g �s hangzavar el�l Hermione a parkba menek�lt. Sz�p est�j�k volt, �s j�l �rezte mag�t, de Harry �s Ginny jelen pillanatban egym�ssal voltak elfoglalva, �s Ron is elt�nt valamerre. A kora ny�ri �jszaka kellemes cs�ndje j�lesett a hangos zene ut�n. Meg�llt egy f�n�l, �s tekintet�t a n�ma t�ra f�ggesztette, aminek sima felsz�n�n visszat�kr�z�dtek a csillagok. Minden olyan nyugodt volt k�r�l�tte… t�r�keny var�zs vette k�rbe, ami megnyugtatta a lelk�t, �s seg�tett elfogadni azt, ami a legnehezebb volt: hogy elj�tt a b�cs� pillanata…

- Gy�ny�r�, nem? – hallott egy hangot a h�ta m�g�l.
- A sz�vbajt hozod r�m, Malfoy. – fordult meg a l�ny hal�lrav�ltan.
- Nem �llt sz�nd�komban.

- Akkor most, hogy ezt is megbesz�lt�k, b�k�n is hagyhatsz!
- Szerintem nem besz�lt�nk meg mindent, nem gondolod?
- Nincs mit mondanunk egym�snak. – vetette oda Hermione, �s elindult visszafel�.
Az �jszaka var�zsa v�gleg �sszet�rt sz�m�ra.

- Akarod tudni, mi�rt utasitottam vissza Amand�t? – sz�lt ut�na Draco, mire Hermione megtorpant, de nem fordult meg.
- Mert r�d gondoltam. – suttogta a fi�.- Te jutott�l eszembe. A te cs�kod…

Hermione v�lla megremegett.
- Ne tedd ezt velem, k�rlek… - mondta elcsukl� hangon. – Ne k�nozz…

- �n csak �szinte vagyok, Hermione! Azt hiszed, nekem ez olyan k�nny�? Azt hiszed, nem pr�b�ltam meg nem tudom�st vemmi r�la? Nem ment. Soha nem �reztem magam annyira pocs�kul, mint amikor megb�ntottalak.

- �s most kezdjelek el emiatt sajn�lni? – fordult meg Hermione villog� szemekkel. – A te j�voltodb�l az eg�sz iskola err�l besz�lt. T�nkretett�l! M�gis, mit akarsz t�lem ezek ut�n?!

- Azt, hogy hallgass meg! Mert igenis megb�ntam! Mikor belementem ebbe az �tkozott fogad�sba, nem is tudtam, mit csin�lok! Nem ismertelek, csak annyit tudtam r�lad, hogy Potter�k bar�tn�je vagy, aki im�d…- Draco itt zavartan elhallgatott.

- Halljuk Malfoy, mit im�dok? – t�madt neki Hermione.
- �hm…nem fontos. Most se b�ntani akarlak.
- De most sem ismersz.

- Nem… de amikor egy�tt voltunk, akkor l�ttam benned valamit, ami megragadott, �s ami a mai napig k�s�rt… valamit, amit m�g soha nem tapasztaltam m�sn�l.
- Ez �r�lts�g… - suttogta Hermione. – Mindig is ellens�gek voltunk, �s ez nem fog v�ltozni, hiszen te…

A sz��radatot Draco egy cs�kkal fojtotta a l�nyba. Karjait Hermione dereka k�r� fonta, �s ajkuk szenved�lyesen tapadt �ssze. Ez most igazi cs�k volt… amikor megsz�nik a vil�g �s a v�gy testet �lt…

- Nem vagy norm�lis – mondta er�tlen�l Hermione, mikor eltolta mag�t�l a fi�t. – Ezt nem szabadna csin�lnunk…
- M�g mindig hallani akarod, mit im�dsz? – k�rdezte Draco. – T�lbonyol�tani a dolgokat.

Hermione felvonta a szem�ld�k�t �s m�r �pp v�laszolni akart, mikor Draco ism�t megakad�lyozta ebben. Mikor a l�ny m�r l�tta, hogy nincs es�lye tiltakozni, megad�an simult a karjaiba.

- Nem is tudod, mennyire gy�l�llek most, Malfoy… - s�hajtotta, mikor ajkuk elszakadt egym�st�l. De a tekintete m�sr�l �rulkodott…
- �n is gy�l�llek, Granger – mosolyodott el Draco, �s a l�ny arc�t k�t kez�be fogva m�lyen a szem�be n�zett. Nem tudt�k, mit hoz a holnap, �s hogy mi lesz vel�k, de most csak az sz�m�tott, hogy itt vannak egym�snak, �larcok n�lk�l…


V�GE

Kritika �r�sa