A mozdulatlan csendben egy l�ny rejtett az �jszaka, a h�v�s sz�l l�gyan j�tszott hull�mos, barna tincseivel. A korai �sz cs�p�ss�ge �tj�rta a test�t, hiszen csak egy feh�r, testhez simul� h�l�inget viselt, de tekintete rezzen�stelen�l p�szt�zta a kihalt utc�t. Maga se tudta, mi�ta �ll az erk�lyen, n�m�n t�rve, hogy a fesz�lts�g bel�lr�l mardossa.

Egy ny�r telt el az�ta, hogy Hermione befejezte a tanulm�nyait a Roxfortban, de ez a ny�r szinte �veknek tetszett. Mi�ta meghalt Dumbledore, mintha minden a feje tetej�re �llt volna. Voldemort megszabadult utols� nagy ellenfel�t�l, �s a kegyetlenked�seit imm�r semmi nem tarthatta vissza.

A F�nix Rendje v�ls�gos helyzetben volt, hiszen kevesen voltak ahhoz, hogy az �sszes t�mad�st elh�r�ts�k. P�nikhangulat kezdett �rr� lenni a mugli �s a var�zsl�t�rsadalmon egyar�nt, most m�r senki nem �rezhette mag�t biztons�gban.

A rettegett S�t�t Jegy egyre t�bbsz�r k�s�rtett az �gen, sz�rny� bizony�t�k�ul annak, hogy Voldemort egyre nagyobb hatalomra tesz szert.

A feh�r m�gusok egyetlen es�lye Harryben volt, g�rcs�sen hittek abban, miszerint a Kis Kiv�lasztott majd megszabad�tja �ket a S�t�t �r hatalm�t�l. A horcruxokr�l h�rmukon k�v�l senki m�s nem tudott, hiszen Harry nem akarta k�zh�rr� tenni, hogy tudj�k, miben rejlik Voldemort hatalm�nak a java.

Csakhogy ez az inform�ci� �nmag�ban m�g nem �rt semmit, hiszen egyik�k se volt m�g el�g felk�sz�lt hozz�, hogy felvegye a harcot a s�t�ts�ggel, hi�ba n�ztek m�r szembe vele p�rszor. T�l�l�s�k sokszor a szerencs�n m�lott, de most m�r nem volt, ki megv�dje �ket. Dumbledore hal�la ut�n elsz�ntabban estek neki a gyakorl�snak, mint b�rmikor.

Hol csak h�rmasban, hol valamelyik auror seg�ts�g�vel tanultak, de nem telt el nap �r�kig tart� gyakorl�s n�lk�l, �s a kem�ny munka kezdte meghozni a gy�m�lcs�t. Ez alatt tal�n t�bbet tanultak, mint a Roxfortban, de ez most a m�gia magasiskol�ja volt sz�mukra. Olyan v�dekez� �tkokat gyakoroltak, amikr�l a legt�bben m�g csak nem is hallottak, elsaj�t�tott�k a non verb�lis var�zslatok cs�nj�t-b�nj�t, �s megismerkedtek a s�t�t m�gi�val.

Az okklumencia ment a legnehezebben, Hermione most m�r �rtette, mi�rt szenvedett vele annyit Harry az elm�lt �vekben. Egy�ltal�n nem k�nny� ki�r�teni a gondolatokat a fejedb�l, �s lez�rni az agyad… F�leg, ha annyi minden nyomasztja az embert egyszerre. A Rend �gyein k�v�l Hermion�nak volt oka m�s�rt is agg�dni.

N�m�n figyelte, ahogy ez a bizonyos szem�ly hirtelen felbukkan a semmib�l a kapu el�tt, majd hat�stalan�tva a v�d��tkokat bel�p a kertbe, v�gighalad rajta, �s elt�nik a bej�rati ajt� m�g�tt.
- Ne haragudj, hogy k�stem – hallott egy perccel k�s�bb egy j�l ismert hangot a h�ta m�g�tt, de nem fordult meg.

- Megkaptad? – k�rdezte Hermione hidegen, mire a leveg� szinte megfagyott k�r�l�tt�k.
- Meg. – felelte Draco ugyanolyan fagyos hangnemben.

- Mutasd! – fordult meg Hermione, mogyor�barna szemei d�h�sen villantak meg.
- Mi�rt akarod l�tni? – vonta fel a szem�ld�k�t Draco.
- Mutasd!

Draco bossz�san s�hajtott egyet, �s felt�rte a bal karj�n az inge ujj�t. Hermione s�padtan meredt a S�t�t Jegyre.
- Most jobb? – h�zta el a sz�j�t Draco, mik�zben visszahajtotta a ruh�t.

- Nem, egy�ltal�n nem jobb! – esett neki Hermione.
- �gy csin�lsz, mintha nem tudt�l volna r�la!
- Egy�ltal�n nem csin�lok �gy!
- De igen Hermione, pontosan �gy csin�lsz!

Hermione szem�t elfutott�k a k�nnyek.
- �n csak agg�dom Draco, �rtsd meg! Te nem vagy olyan, mint �k!

- Ezt m�r megbesz�lt�k ezerszer! – mondta inger�lten Draco. – �n se k�rtem t�led, hogy �llj �t a mi oldalunkra, akkor te mi�rt v�rod el t�lem?! �n ebben n�ttem fel, nem tagadhatom meg az elveimet, a csal�domat, az �letemet!

- De milyen elvek, Draco! Olyan embereket �lt�k, mint �n!
- Ezt m�g h�nyszor fogod a fejemhez v�gni?! Tudod j�l, hogy van amivel nem �rtek egyet, de sajnos ez is hozz�tartozik! Miattad m�r megszegtem az elveimet, fogalmad sincs �n mennyit kock�ztatok azzal, hogy veled vagyok, ez�rt n�lunk hal�l j�r! De hogyha neked ez nem el�g, akkor el is mehetek!

Draco d�h�sen fordult volna el, de Hermione elkapta a karj�t �s mag�hoz �lelte.
- Ne haragudj Draco, �n csak annyira f�ltelek… nem akarom, hogy b�rmi bajod essen…

- Ne agg�dj, tudok �n vigy�zni magamra – s�hajtotta Draco, mik�zben mag�hoz �lelte a reszket� l�nyt. – �s �gy r�d is jobban tudok vigy�zni, megl�tod, nem lesz semmi baj…

Hermione nem �rtett teljesen egyet azzal, hogy a h�bor� k�zep�n nem lesz semmi baj, de nem akart Dracoval megint �sszeveszni.
- Csak ne lenne olyan neh�z… - suttogta.

- Ezt v�llaltuk, Hermione – simogatta meg a l�ny haj�t Draco. – Tudtuk, hogy neh�z lesz. De most nem ez a fontos, hanem az, hogy itt vagyunk egym�snak.

Lehajtotta a fej�t �s ajk�val megkereste a l�ny�t, hogy szenved�lyes cs�kban forrjanak �ssze. Abban a pillanatban t�nyleg nem sz�m�tott m�s, csak �k ketten. Draco felemelte Hermion�t, aki �sszekulcsolta a l�b�t a derek�n�l. Vakon tapogat�zva az erk�lyajt� ut�n v�g�l visszatal�ltak a szob�ba, �s eld�ltek az �gyon. Vadul t�pt�k le egym�sr�l a ruh�t, �s moh�n estek egym�snak, mintha egym�sb�l t�pl�lkozn�nak, �s sose lenne el�g a m�sikb�l. A v�gy, ami egym�shoz bilincselte �ket, egyre jobban eluralkodott rajtuk, �s test�k k�ny�rg�tt a beteljes�l�s�rt…


* * * *


K�s�bb ott fek�dtek egym�s karj�ban, �s l�gyan cir�gatt�k egym�st. Hol volt m�r az elm�lt �vek �r�k�s marakod�sa, a sok�ig tart� gy�l�let �tfolyt valami eg�szen m�sba. Boldogok voltak egy�tt, m�g ha tudt�k is, hogy tiltott dolgot tesznek, de ez az �rz�s mindenn�l t�bbet jelentett a sz�mukra.

- Milyen volt? – k�rdezte Hermione csendesen.
- Fantasztikus, mint mindig – nyomott egy cs�kot a l�ny sz�j�ra Draco.
- Most kiv�telesen nem arra gondoltam – mosolyodott el szomor�an Hermione. – Hanem hogy a beoszt�s milyen volt…

Draco elkomorodott, �s ujjai felhagytak a l�ny simogat�s�val. Felid�z�d�tt benne a sz�rny� eml�k, ami m�g csak p�r �r�ja t�rt�nt meg…

A Nagy�rnak nem k�nny� megfelelni. Draco a ny�r nagy r�sz�t szint�n felk�sz�l�ssel t�lt�tte, �gy a pr�bat�teleket k�nnyen vette. A Nagy�rnak tetszett, amit l�tott: legy�zte az Imperius �tkot, tudta haszn�lni, de el is tudta viselni a Cruciatust, �s j�rtas volt a s�t�t �tkokban.

Hagyta, hogy a Nagy�r legilimenci�val a fej�be n�zzen, �s nem tal�lt semmilyen �rul�sra utal� jelet. Persze, mivel a Hermion�s eml�keit addig a tudata legm�lyebb r�sz�ben rejtette el, �s m�g a Nagy�r se tal�lt r�…

De az utols� pr�ba nehezebb volt, mint gondolta volna. Gyilkolnia kellett…

Ott �llt a S�t�t Nagy�r el�tt, vele szemben egy v�dtelen, hal�lra v�lt mugli l�ny, annyi id�s lehetett, mint �… P�rosukat csukly�s, maszkos alakok vett�k k�rbe, az elit hal�lfal�k gy�r�je, akik v�rakoz�an figyelt�k minden mozdulat�t.

A Nagy�r is r�szegezte v�rv�r�s tekintet�t, �s nem emberi arca gonosz vigyorra h�z�dott, ahogy a fi� k�ts�gbeesett v�v�d�s�t n�zte. �gy �rezte, k�ptelen megtenni. Hiszen � nem gyilkos… A p�lca remegett a kez�ben, ahogy a l�ny k�ny�rg� tekintet�t n�zte.

- Nos, Draco? – has�tott a csendbe a Nagy�r t�relmetlen hangja. – �lsz, vagy t�ged �lnek meg?

�lnie kell az �let��rt… Ha nem teszi meg, minden elveszett. Mag�n �rezte a hal�lfal�k izgatott pillant�s�t, k�zt�k az apj��t is. Nem okozhat neki csal�d�st. Nem bukhat el az utols� pr�b�n…

Draco behunyta a szem�t, hogy ne kelljen l�tnia a l�ny tekintet�t.
- Adava Kedavra! – ki�ltotta, mire a l�ny holtan esett �ssze, de az arc�n m�g ott viselte a k�ts�gbeesett f�lelmet.

Draco d�bbenten b�mult a halott l�nyra, �s alig �rz�kelte a k�r�l�tte felz�g� tapsot. A lelk�t tompa �ress�g �nt�tte el.
- Gyere ide, Draco – parancsolta a S�t�t Nagy�r, �s Draco engedelmeskedett, de �gy �rezte, mintha nem � ir�ny�tan� a test�t.

- Ny�jtsd ki a kezed.
Draco odatartotta a karj�t, a Nagy�r pedig h�feh�r, p�kszer� ujj�val a b�r�be �gette a Jegyet. K�nz� f�jdalom has�tott a test�be, de nem mutatta. Nem lesz gyenge. P�r m�sodperccel k�s�bb a Nagy�r elvette a kez�t, �s �gy sz�lt:

- Sokat kell m�g tanulnod, de meg fogsz edz�dni. A b�ntudatot �r�kre el kell felejtened!
- Igenis, Nagy�r.
Lehajolt, �s megcs�kolta az �jfekete tal�r szeg�ly�t. Imm�r � is hal�lfal� lett…

Az eml�k t�ls�gosan friss volt, �s t�ls�gosan f�j�. Tudta, hogy annak a l�nynak a tekintete eg�sz �let�ben k�s�rteni fogja… Az els� �ldozata. Hermion�nak err�l nem szabad tudnia…

- Megbesz�lt�k, hogy nem besz�l�nk ezekr�l a dolgokr�l. – mondta v�g�l halkan. – Te se besz�lhetsz a Rendr�l, �n se besz�lhetek arr�l, hogy mi t�rt�nt.
Hermione Draco v�ll�ba f�rta az arc�t, hogy a fi� ne l�ssa szomor� tekintet�t.

- Igazad van, Draco… – suttogta. – Csak arra k�rlek, ezt ne felejtsd el soha… Ezt az �rz�st, ami kett�nk k�z�tt van…
- Hogy is felejthetn�m… - szor�totta mag�hoz Draco a l�nyt.