M�snap reggel Hermione szorosan Dracohoz simult. M�g f�l�lomban volt, �s nem akarta kinyitni a szem�t, att�l f�lve, hogy ez a t�r�keny harm�nia szertefoszlik. De �rezte a f�rfi illat�t, �s meztelen b�r�t a b�r�n, hallotta a l�gz�s�t, �s ennyi el�g volt, hogy boldognak �rezze mag�t, m�g ha tudta is, hogy ez nem fog sok�ig tartani.

Ha fel�bred, csak egy �jabb nap kezd�dik el, �jabb harcokkal, rettegve a j�v�t�l, hiszen hit�k szerint m�g mindig ellens�gek…

De ez a pillanat most csak az �v�k volt, most nem voltak �k sem m�sok, mint k�t fiatal, akik szeretik egym�st. Szerelem… Hermione maga se �rtette, hogy szerethetett bele egykori ellens�g�be. Egyszer�en csak megt�rt�nt…

A v�gy tal�n m�r r�gebb �ta ott vibr�lt k�zt�k, �s ironikus m�don egy aljas j�t�knak indult dolog r�v�n teljesedhetett ki. Mert a j�t�k azt�n komolly� v�lt, �s annyi f�lre�rt�s ut�n v�gre �larcok n�lk�l l�tt�k egym�st…

Igaz, az elej�n m�g egyik�k se gondolta volna, hogy ez az �rz�s ennyire komolly� v�lik k�zt�k. De a v�gy nem m�lt el… Hi�ba voltak tiszt�ban vele, hogy �r�lts�g, ami tesznek, k�ptelenek voltak elszakadni egym�st�l. A titkos tal�lk�k, a l�ngol� szenved�ly �s azok a reszket�, m�moros �jszak�k lopott boldogs�got hoztak az �let�kbe, noha a kapcsolatuk k�s�len t�ncolt, hiszen a lebuk�suk v�gzetes lehetett volna. De ha egy�tt voltak, ez nem sz�m�tott… nem sz�m�tott semmi.

Az �lom �s a val�s�g k�zti lebeg�sb�l Draco cs�kja szak�totta ki. Hermione s�hajtva simult hozz�, �s viszonozta a cs�kot. Szerette ezeket a reggeli szeretkez�seket, mikor a napf�ny be�ramlik az ablakon, hogy l�gy f�nybe vonja a meztelen alakjukat. Ez nem vad szenved�ly volt, hanem meghitt boldogs�g. Mikor a szemed m�g behunyva van, mert nem szakadt�l ki teljesen az �lom fogs�g�b�l, �s a t�bbi �rz�kedre hagyatkozol. Hallod a kedvesed szaggatott l�gz�s�t, a b�r�t�k �sszetapad, �s az �si ritmus tartja l�zban a testeteket. Mozdulatok, amiket m�r megszokt�l �s megszerett�l, forr� s�hajok �rik a v�llad, �s �des cs�kok csattannak a f�lhom�lyban, amik elvezetnek a beteljes�l�sig.

Draco �s Hermione kifulladva hanyatlottak egym�s karj�ba, ujjaikkal l�gyan cir�gatva a m�sikat.
- J� reggelt. – suttogta Hermione.
- Nem is lehetne jobb – mosolyodott el Draco. – Illetve… az att�l f�gg, mi lesz reggelire.

- Jav�thatatlan vagy, Draco Malfoy! - mondta bossz�san a l�ny, �s legur�totta mag�r�l kedves�t. Fel akart �lni, de Draco visszar�ntotta az �gyba, �s forr�n megcs�kolta. Hermione nevetve tolta el mag�t�l a fi�t.

- J�l van, ne h�zelegj! - s�hajtotta. – �rtettem a c�lz�st. Az a baj veled Malfoy, hogy t�ls�gosan el vagy k�nyeztetve.
- Nem is igaz… Csak �gy szeretem a r�ntott�dat – villantotta Hermion�ra kisfi�san �rtatlan tekintet�t.

- Mondtam m�r, hogy ne h�zelegj – kacagott Hermione, majd �jfent pr�b�lt kib�jni a fi� karjai k�z�l, nem sok sikerrel.
- Ha nem engedsz el, nem lesz reggeli – tette hozz�.

- Pedig azt hittem, �gy is megy… - fesz�tette a h�rt Draco, de Hermione vill�ml� tekintet�t l�tva s�hajtva elengedte a l�nyt. Hermione kim�szott az �gyb�l, �s beleb�jt a h�l�ing�be.

- Azt igaz�n nem kellett volna felvenned, szebb volt�l n�lk�le… - hallotta a fi� hangj�t, mire v�szj�sl�an fordult meg.
- Draco Malfoy, kell neked az a reggeli, vagy sem?

- J�l van, meg se sz�lalok. – felelte az eml�tett.
- H�la az �gnek! – csipkel�d�tt Hermione, mire Draco hozz�v�gott egy p�rn�t, de a l�ny addigra m�r nevetve kiszaladt a konyh�ba.

Mire Draco ut�na k�v�lygott, a serpeny�ben m�r ott s�lt a r�ntotta.
- Mmm, az illata finom – �lelte �t a l�nyt.
- Mern�l m�st mondani! – fenyegette meg Hermione nevetve a fakan�llal.

K�nnyed p�lcaint�sekkel el�var�zsolt k�t t�ny�rt a szekr�nyb�l, majd r�ir�ny�totta a r�ntott�t.
- Farkas�hes vagyok – mondta Draco, ahogy lehuppant az asztalhoz.

- Mintha Ront hallan�m – somolygott Hermione, mik�zben k�v�t t�lt�tt maguknak.
- Weasley, mi? – h�zta el a sz�j�t Draco. – Biztos j� �rz�s �sszehasonl�tgatni minket…

- Ne csin�ld ezt Draco – �lt le Hermione is az asztalhoz. – Ron a bar�tom, h�t �v alatt igaz�n hozz�szokhatt�l volna.
- Az�rt ha j�l eml�kszem, nem csak a bar�tod volt…

- �gy mondod, mintha neked nem lett volna el�ttem bar�tn�d.
- Az m�s.
- Nem m�s.
- De igenis m�s! Azok… nem voltak komolyak…

Hermione r�n�zett a k�v�ja m�g�l.
- �s ez most komoly? – k�rdezte.
- Persze, hogy az. Legal�bbis a r�szemr�l.

Hermione elmosolyodott, �s megfogta a fi� kez�t.
- R�szemr�l is… de nem kell f�lt�kenynek lenned Ronra, � m�r csak a bar�tom, semmi t�bb.

- Tudom… - s�hajtott Draco. – De akkor is szar, hogy � t�bbet lehet veled, mint �n.
- Ne besz�lj �gy – mondta Hermione, mire a fi� megforgatta a szemeit. – �s lehet, hogy keveset tal�lkozunk, de legal�bb egy�tt vagyunk.

Nyomott egy cs�kot Draco sz�j�ra, majd mosolyogva hozz�tette:
- Kih�l a r�ntott�d.

Draco somolyogva engedte el a l�ny kez�t, majd neki esett a reggelinek.
- Fidob. – mondta tele sz�jjal.
- M�g sz�p, �n csin�ltam. – nevetett Hermione.
- Kis szer�ny…

- T�led tanultam. De visszat�rve az el�z� t�m�ra, ma is olyan kor�n el kell menned?
- Musz�j… - komorodott el a fi�. – Nemsok�ra keresni fognak ap�m�k.
- �s mikor tudunk tal�lkozni legk�zelebb?
- Nem tudom… ma este �nneps�get rendez ap�m…
- A te tiszteletedre.
- Igen.

P�r m�sodperces csend k�vetkezett, majd Draco �jra megfogta a l�ny kez�t.
- Tudod, hogy amilyen hamar csak tudok, elj�v�k hozz�d.

Hermione er�tlen�l b�lintott, majd kivette kez�t Draco�b�l, �s enni kezdett. Tegnap a beoszt�s, ma az �nnepl�s… ism�t eml�keztetnie kellett mag�t, hogy kedvese mivel is foglalkozik.

Ezek ut�n nem sok sz� esett k�zt�k, majd k�s�bb a fi� dehoppan�lt. Hermione szomor� tekintettel n�zte a helyet, ahol n�h�ny m�sodperce m�g Draco �llt. A lak�s hirtelen t�l naggy� �s t�l �ress� v�lt... Furcsa f�jdalmat �rzett, hiszen most, hogy megkapta a Jegyet, m�r soha nem lehetnek biztosak benne, mikor l�thatj�k egym�st �jra…

S�hajtva kezdett neki � is a k�sz�l�d�snek, b�r m�r tiszt�ban volt vele, hogy k�s�sben van. Harry szerette kor�n elkezdeni az edz�seket, hiszen s�rgette az id�…

Hermione gyorsan lezuhanyzott, mag�ra kapta az els� ruh�t, ami a kez�be akadt, majd a hop-por seg�ts�g�vel a Grimmauld t�r 12 konyh�j�ban tal�lta mag�t, ahol Ron �s Harry m�r t�relmetlen�l v�rta.

- Sziasztok – k�sz�nt�tte �ket, mik�zben leporolta a ruh�j�t.
- Megint elk�st�l – vonta fel a szem�ld�k�t Ron.
- Tudom, ne haragudjatok, kicsit elaludtam… - mondta Hermione b�szen ker�lve a fi�k tekintet�t.

- Mostan�ban mintha sz�tsz�rt lenn�l – jegyezte meg Harry.
- Rajtam is �pp el�g nagy a fesz�lts�g, �gyhogy nincs ebben semmi meglep�.

- Igen, de ez id�ig nem volt jellemz� r�d.
- Ugyan Harry – s�hajtott Hermione. – Te is tudod, hogy mennyit gyakorolunk, musz�j pihennem n�ha, az �n energi�m is v�ges.

- Az eddig rendben, de m�r nem el�sz�r fordul el�, hogy k�s�bb j�ssz, mint ahogy megbesz�lt�k. Ha te is idek�lt�zn�l…
- Ezt m�r megbesz�lt�k, nem akarok idek�lt�zni! – v�gta r� Hermione.

Ut�lta, ha a fi�k feszegett�k ezt a t�m�t, de �k l�that�an nehezen nyugodtak bele, hogy kedvenc bar�tn�j�k nem hajland� bek�lt�zni a f�hadisz�ll�sra. A l�ny ezt azzal indokolta, hogy sz�ks�ge van a szem�lyes l�gt�rre, hogy nyugodtan ki tudja pihenni mag�t, de az�rt ez nem volt a legmeggy�z�bb kifog�s. De azt m�gse mondhatta, hogy az�rt nem akar �thurcolkodni, mert az �jszak�it Draco Malfoyjal t�lti…

- De ne vesztegess�k az id�t ilyenekre – terelte a t�m�t Hermione. – Mivel kezdj�k a mai napi gyakorl�st?
- Azzal, ami m�g mindig nem megy – s�hajtotta Harry. – Okklumenci�val.