A r�gi Black-h�z egyik szob�j�ban Harry idegesen j�rk�lt fel-al�. Ron az �gyon �lt, �s h�t�t a falnak t�masztva forgatta a p�lc�t a kez�ben, tekintet�t rezzen�stelen�l a monoton j�t�kra szegezte, �s arca komor volt �s fesz�lt.

Hermione az ablakn�l �llt, �s nyugtalanul n�zte a fi�kat. Belsej�ben tompa �ress�g h�z�dott, �s a k�nz� tehetetlens�gt�l a keze alig �szrevehet�en remegett. �jabb gyilkoss�g…

A F�nix Rendj�nek �l�se nemr�g �rt v�get, �s keser�en kellett tudom�sul venni�k, hogy a v�delmi rendszer�k ism�t kudarcot vallott. A hal�lfal�k k�nnyed�n hat�stalan�tott�k a v�d��tkokat �s a felment� sereg k�s�n �rkezett, m�r csak a h�z f�l�tt lebeg� k�s�rteties S�t�t Jegyet tal�lt�k meg, ami b�szk�n hirdette a sz�rny� h�rt: �gy j�r az, aki nem h�dol be Voldemort akarat�nak. A Brown csal�d mindegyik tagja halott volt…

A gyilkoss�g jobban megr�zta Hermion�t, mint hitte volna. Lavender, aki h�t �ven kereszt�l a Griffend�les kiscsapat r�sze volt, most halott. A l�ny, akivel Hermione �vekig egy szob�ban lakott, akire egy id�ben veszett�l f�lt�keny volt, de akivel valahol m�gis egy�tt n�tt fel, most halott…

Lavender volt az els�, akit a bar�ti t�rsas�gukb�l meggyilkoltak, �s ki tudja, ki lesz a k�vetkez�? Sz�p lassan, egyes�vel fogj�k elpuszt�tani �ket…

Ron az�ta meg se sz�lalt, de az arca olyan megviselt volt, amilyennek Hermione ritk�n l�tta. Lavender m�giscsak a bar�tn�je volt h�napokig…

- Elegem van! – fakadt ki Harry, �s abbahagyta a j�rk�l�st. Ron �s Hermione k�rd�n pillantott r�.

- Nem fogom �lbe tett k�zzel n�zni, hogy lassan meggyilkolnak mindenkit az ismer�seim k�z�l! – folytatta, �s szeme d�h�sen villogott. – Elegem van abb�l, hogy nem vonnak bele szinte semmibe, mert McGalagony nem tart minket el�g felk�sz�ltnek, de �n m�r nem fogok tov�bb v�rni! Itt az ideje, hogy mi is csin�ljunk valamit!

- Mire gondolsz? – vonta fel a szem�ld�k�t Ron.
- Elindulunk a horcruxok ut�n.
- De Harry, azok a horcruxok ak�rhol lehetnek…

- Nem, Hermione – n�zett r� Harry. – Azok a horcruxok Voldemort lelk�nek darabjai, nem rejti el �ket ak�rhov�. A gy�r�h�z �s a med�lhoz hasonl�an ezeknek is olyan helyen kell lennie, ami jelent�s�ggel b�r a sz�m�ra. Egy ideje m�r csak ez j�r a fejemben… Az eml�kek k�zt, amit Dumbledore megmutatott, nem volt t�l sok hely… ott volt az �rvah�z, �s a Borgin & Burkes, de… de egyiket se �rzem igazinak… nem illenek a k�pbe. Az �rvah�zban t�l felt�n� lenne egy m�gi�val m�k�d� dolog, a boltban meg… nem hiszem, hogy odarejtette volna, hiszen b�rmikor eladhatj�k. Voldemort ink�bb olyan helyet v�laszt, ami kell�k�ppen elhagyatott, de amihez sz�m�ra egy diadalittas eml�k f�z�dhet… mondjuk ahol bossz�t �llt az apj�n…

- A Denem h�zra gondolsz? – esett le Hermione �lla.
- Ide�lis helysz�n lenne, nem gondolod?
- Van benne valami… - d�nny�gte Ron.

- Persze, hogy van – lelkesedett Hermione. – A h�zban ma m�r nem j�r senki, s�t, m�g a k�zel�be menni is f�lnek, �s az apja meg�l�se… igen, az nyilv�n �lete egyik nagy pillanata volt, ugyan�gy, mint mikor meg�lte a nagyapj�t, vagy megk�nozta a t�rsait… minden �sszev�g…

- Pontosan. – b�lintott Harry. – M�r csak az a k�rd�s, mikor indulunk.
- Term�szetesen most – mondta Ron elsz�ntan.
- Csak �gy nem mehet�nk el! – tiltakozott Hermione.

- Mi�rt nem? M�gis mire akarsz v�rni?
- Mondjuk am�g beesteledik! Nem k�ne felt�n�st kelten�nk se a falu lakosai el�tt, se m�sok el�tt… Lehet, hogy vannak hal�lfal�k is a h�zban. �s tal�n sz�lnunk k�ne, hogy hova megy�nk!

- Tal�n any�mnak?! – fintorodott el Ron. – Szerinted elengedne minket?
- Nem akarok m�st bevonni, tudod j�l, Hermione! – mondta Harry is.

- Ne legyetek m�r ennyire felel�tlenek! – villant meg Hermione szeme. – Azt nem kell tudniuk, mi�rt megy�nk, de azt igen, hogy hova! Nem sz�rakozni megy�nk a szomsz�dba, hanem egy el�g vesz�lyes feladatot v�llaltunk! Tudniuk kell, hol vagyunk, hogy ha arr�l van sz�, tudjanak seg�teni! Felt�telezem egyik�t�k se akar m�g meghalni! �s Ron, nem �desany�dnak kell tudnia r�la, el�g ha McGalagonynak sz�lunk.

- Mert � el fog engedni…
- El fog. Feln�ttek vagyunk.
- Rendben. – s�hajtott Harry lemond�an.

A fi�k nagy megr�k�ny�d�s�re McGalagony nem k�rdezett semmit, csak annyit mondott, hogy sz�ks�g eset�n azonnal k�ldjenek patr�nust, p�r auror k�szenl�tben fog �llni, hogy ha kell a seg�ts�g�kre siessen.

A h�rom fiatal elsz�ntan hoppan�lt a hajdani Denem h�z hatalmas kertj�be. A h�z fenyeget�en tornyosult f�l�j�k, s�t�t ablakai �resen meredtek a semmibe. Az �p�letre az �jszaka halk cs�ndje telepedett, csak a sz�l suttog�sa hallatszott a t�volb�l.

- Gyertek. – mondta Harry, �s elindult a bej�rati ajt�hoz. Ron �s Hermione haboz�s n�lk�l k�vett�k.

Az ajt� viharvert volt, megl�tszott rajta a t�bbsz�r�s er�szakos behatol�sok nyoma, de m�g komoran �llt a hely�n. Harry �vatosan lenyomta a kilincset, de az nem engedett. Hermione r�szegezte a p�lc�j�t, mire az ajt� nyikorogva kit�rult.

Odabent s�t�ts�g honolt, �s halotti n�mas�g. A p�lc�k halv�ny f�nye bevil�g�totta az el�csarnokot, szem�k el� t�rva a hajdan impoz�ns, de m�ra m�r megrong�l�dott �s igencsak fogh�jas berendez�st. Vastag porr�teg lepett el mindent, a falak k�zt p�kh�l�k sokas�ga jelezte, hogy a h�zban r�g�ta nem j�rt senki.

- V�ljunk sz�t. – mondta Harry. – Hermione, te n�zz k�r�l az emeleten, Ron, ti�d a f�ldszint, �n megkeresem a pinc�t. Ha b�rmilyen var�zslatra utal� jelet tal�ltok, k�ldjetek patr�nust.

Hermione �s Ron b�lintottak, majd �pp indultak volna, mikor Harry m�g ut�nuk sz�lt:
- �s legyetek �vatosak. Ha b�rmi baj van…

- Ne agg�dj Harry – nyugtatta meg Hermione. – Egy�tt vagyunk. Nem lesz semmi baj.

Egy pillanatig egym�s szem�be n�ztek, �s �ntudatlanul is er�t nyertek a m�sikb�l. Azt�n elsz�ntan fordultak meg, �s indultak a kijel�lt r�szeikre.

Hermione halkan �vakodott fel a l�pcs�n, l�pteinek zaj�t szinte teljesen elnyelte a vastag porr�teg. P�lc�j�nak f�nye nem hatolt messzire, �pp hogy megvil�g�totta a falakon l�v� r�gi, megfakult, meggyal�zott festm�nyeket. Lassan haladt, alaposan megszeml�lve a dolgokat, de semmilyen gyan�snak t�n� jelet nem tal�lt.

Mikor fel�rt, �vatosan nyitott be a legels� szob�ba, �s egy t�gas helyis�g t�rult a szeme el�. A t�r�tt ablakokon bef�jt a sz�l, �s a hirtelen t�madt huzatt�l megnyikordult az ajt�.

Hermione ijedten fordult h�tra a v�ratlan hangt�l, de nem volt m�g�tte senki. Pr�b�lta megnyugtatni mag�t, de �rezte, hogy a kezei nyirkosak a f�lelemt�l. A Griffend�lesek �sszes h�res b�tors�g�t �sszeszedve fordult meg, hogy jobban szem�gyre vegye a szob�t, hiszen csak nem fog f�lni egy kis huzatt�l…

Az ugyanolyan elhagyatottnak t�nt, mint a h�z t�bbi r�sze. Valamilyen dolgoz�szoba lehetett egykor, vagy tal�n a Denem fam�lia k�nyvt�rra, de a k�nyvek nagy r�sze most a f�ld�n hevert halottan �s megal�zva.

Hermione odas�t�lt �s felemelt egy poros k�nyvet a f�ldr�l, mire a megs�rgult lapok egy r�sze visszahullott a f�ldre.

Shakespeare R�me� �s J�li�ja volt, egy igen r�gi kiad�sban. Hermion�nak akaratlanul is Draco jutott az esz�be… hiszen az � t�rt�net�k is hasonl�… Szerelem az ellent�tes oldalak k�z�tt… Lesz-e olyan pillanat az � t�rt�net�kben, mikor szabadon szerethetik egym�st, vagy r�juk is csak a hal�l v�r, semmi m�s? Az nem lehet…

Az ajt� ism�t megnyikordult, eml�keztetve r�, hogy nem �ppen ez a legmegfelel�bb hely �s id� ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon. V�gighordozta pillant�s�t a k�nyveken, amik kiv�tel n�lk�l a mugli vil�girodalom nagyjai voltak. Pr�bak�pp leemelt p�r k�nyvet a polcr�l, de nem t�rt�nt semmi. Nem val�sz�n�, hogy a S�t�t Nagy�r horcrux�hoz �pp egy mugli reg�ny a kulcs…

Megfordult, hogy az �ri�si �r�asztalt is �tn�zze, mikor egy f�nyes szarvas v�gtatott be a szob�ba.

- Gyertek a pinc�be, azt hiszem megtal�ltam, amit kerest�nk – hallotta Harry hangj�t, majd a patr�nus szertefoszlott.

Hermione gondolkod�s n�lk�l hagyta maga m�g�tt a szob�t. Lesietett a l�pcs�n, majd a p�lc�k f�ny�n�l megl�tta Harry �s Ron s�t�t sziluettj�t, amint a padl� f�l� hajolnak. Odal�pett mell�j�k, �s len�zett a s�t�t k�lapokra.

Els� r�n�z�sre nem vett �szre semmi k�l�n�set, de ahogy k�zelebb hajolt, a szeme megakadt egy feket�n tekerg� mint�n. A padl�ra egy k�gy� volt festve.

- Ki tudod nyitni, Harry? – pillantott fel a szem�veges fi�ra.

- Rem�lem – v�laszolt Harry, majd tekintet�t a k�gy�ra szegezte, �s furcsa sziszeg�s hagyta el a sz�j�t.
Egy pillanatig nem t�rt�nt semmi, majd a k�lap egy hangos reccsen�ssel elmozdult a hely�r�l, �s egy sz�k alag�t v�lt l�that�v�.

- Milyen eredeti – fintorodott el Ron. – Ak�rcsak a Titkok Kamr�ja.
- Csal�di von�s – vont v�llat Harry. – Azonban nem val�sz�n�, hogy Baziliszkusz rejt�zik odalenn, de az�rt nem �rt �vatosnak lenni. �n megyek els�nek.

V�laszt se v�rva lem�szott a hasad�kon, Ron pedig azonnal k�vette.
- Gyere Hermione, seg�t�nk – hallotta a m�lyb�l a fi� hangj�t.

Hermione le�lt a hasad�k sz�l�re, majd a karj�ra t�maszkodva lassan leereszkedett, mik�zben Ron fogta a derek�t.

A foly�s�n m�lyebb s�t�ts�g honolt, mint a h�z t�bbi r�sz�ben, a leveg� �porodott volt, �gy t�nt, �vtizedek �ta nem hatolt le ide se f�ny, se friss oxig�n.

A kiscsapat elsz�ntan v�gott neki az �tnak, a p�lc�k f�nye r�vetette megny�lt �rny�kukat a pen�szes falakra, l�pteik tomp�n visszahangoztak a csendben. Egyre beljebb hatoltak a s�t�ts�gben, de semmi nem �llta �tjukat.

Az akad�lyok hi�nya nem ringatta �ket hamis biztons�g �rzetbe, csak az idegess�g�ket n�velte. Nyugtalanul tekintgettek n�ha oldalra vagy maguk m�g�, de nem t�rt�nt semmi. Az idegeik lassan pattan�sig fesz�ltek, de nem sz�ltak egy sz�t sem.

M�r j� ideje haladtak, mikor a semmib�l egyszer csak borotva�les peng�k sokas�ga csap�dott ki, mintha a falb�l n�ttek volna ki. Ijedten ugrottak el a peng�k �tj�b�l, de a t�mad�s t�l v�ratlan volt: Ron v�ll�t cs�ny�n megsebezte az egyik, �s Hermione oldal�ba is m�lyen behatolt egy. Harry csak a h�res reflexeinek k�sz�nhet�en maradt s�rtetlen…

Hermione ny�gve t�pte ki mag�b�l a peng�t, majd a f�ldre rogyott. Tenyer�t a sebre szor�totta, de abb�l v�r�sl� folyamk�nt �ml�tt a v�r. A fi�k k�ts�gbeesetten t�rdeltek le hozz�.

- Mutasd, Hermione – pr�b�lta lefejteni a l�ny kez�t a sebr�l.
- Nem olyan v�szes – hazudta Hermione.

- De igenis az! Ron visszamegy veled, �s…
- Nem megy�nk vissza! – csattant fel Hermione, mik�zben nagy nehezen fel�llt. – Nem fordulunk vissza! Veled j�tt�nk, sz�ks�ged lehet r�nk. Nem lesz semmi baj.

Belen�zett Harry agg�d� tekintet�be, �s nyomat�kos�t�sul b�lintott egyet, majd elindult. A fi�k fejcs�v�lva k�vett�k. A peng�k k�z�tt oldalazva hamarosan eljutottak egy d�szes bej�rathoz, amin egy arany k�gy� d�szelgett.

Nagy meglepet�s�kre az ajt� mag�t�l kiny�lt el�tt�k, �s a szem�k el� t�rul� ragyog�s egy pillanatra elvak�totta �ket.

Ilyen kincseskamra id�ig csak a mes�kben l�tezett sz�mukra, �s most alig voltak k�pesek felfogni az el�tt�k elter�l� arany halmokat, galleonhegyeket, dr�gak�veket �s �kszereket. Az els� k�bulat�b�l mag�hoz t�rve Ron odarohant az egyik kupachoz, �s m�r �pp belevetette volna mag�t, mikor Hermione visszar�ntotta.

- Ne �rintsd meg �ket! – zih�lta. – N�zd…
R�mutatott a kincsek k�z�tt szinte �szrev�tlen�l megb�j� s�t�tv�r�s foltokra. V�r volt…

Ron d�bbenten �s elborzadva h�tr�lt, mik�zben a v�rfoltokra meredt.

- Rengeteg serleg van itt – n�zett k�rbe Hermione.
- A serlegen a Hugrabug jelk�p�nek kell rajta lennie – mondta Harry. – Ha l�tom, felismerem…

- �s biztos m�s var�zs is v�di – jegyezte meg Hermione, mik�zben p�lc�j�t az egyik aranyserlegre szegezte, mire az felrobbant. – Ez p�ld�ul biztos nem az volt.

Hangja elsz�ntan csengett, de bel�l rohamosan fogyott az energi�ja. A v�r a test�b�l meg�ll�thatatlanul csordog�lt a padl�ra.

Sorban kezdt�k elpuszt�tani a serlegeket, m�g v�g�l az egyik ahelyett, hogy felrobbant volna, felragyogott �s visszaverte az �tkot.

Harry gondolkod�s n�lk�l rohant oda, �s megfogta az apr� kelyhet. De abban a pillanatban, ahogy az ujjai r�kulcsol�dtak, egy csontos k�z ragadta meg a karj�t.

Az aranykupacok k�z�l csontv�zszer� l�nyek sokas�ga emelkedett ki. B�r�k arany sz�n� volt, de arcuk hal�lfejszer�, �s hatalmas, fekete szem�kben kegyetlens�g csillant meg.

Goldimok, az az aranyd�monok utols� p�ld�nyai voltak, akik egykor r�gi kincst�rakban k�s�rtettek, f�lt�kenyen �rizve dr�gas�gaikat, lecsapva mindenkire, aki a kincs�kh�z mert ny�lni.

F�lelmetes l�nyek voltak, akiknek a mark�b�l nincs menek�l�s, �s Harry m�r �rezte nyak�n az er�s, hideg ujjakat, amik j�tszi k�nnyeds�ggel fojtott�k volna meg, ha Ron �tka nem tal�lja el a goldimot. A l�ny h�tborzongat�, vis�t� hangot hallatva puffant a f�ld�n, de hely�re r�gt�n h�rom ugrott. Harry r�juk szegezte a p�lc�j�t, �s �tkai ugyan c�lba tal�ltak, de �jabb �s �jabb goldim m�szott el�…

- Rohanj Harry, fedez�nk! – sikoltotta Hermione, mire Harry megfordult, �s a kij�rat fel� vette az ir�nyt.

A serleget mag�hoz szor�totta, a m�sik kez�ben l�v� p�lc�val pedig vakt�ban k�b�totta el a goldimokat. Mikor el�rte az ajt�t, Ron �s Hermione is sietve h�tr�lni kezdett, szerencs�sen kit�rve a d�monok gy�r�j�b�l.

Ahogy �tl�pt�k a k�sz�b�t, Harry bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, �s egy gyors var�zslattal bez�rta. A vis�t� hang megsz�nt, �s ism�t halotti csend honolt k�r�l�tt�k. De csak egy darabig…

A falak k�r�l�tt�k el�sz�r szinte �szrevehetetlen�l, majd egyre hangosabban kezdett elremegni, �s apr� k�darabok hulltak al� a plafonr�l.

- Be fog omlani! T�nj�nk el innen! – ki�ltotta Harry, �s m�r indult volna, mikor megbotlott valamiben. Hermione �jultan hevert a f�ld�n, a teste k�r�l egyre n�vekv� v�rt�cs�val…