Hermione zokogva borult a f�ldre, miut�n Malfoy otthagyta. A f�jdalom elbor�totta a lelk�t, de milyen f�jdalom… Csak az tud ilyet �rezni, akinek a szeretete k�kem�ny falakba �tk�zik. Reszketett a gondolatt�l, hogy most mindennek v�ge. Hogy elvesz�ti Dracot…

Ha hirtelen v�szesen k�zel ker�l�nk ahhoz a ponthoz, hogy elvesz�ts�nk valakit, r� kell d�bbenn�nk, hogy mit is �rz�nk val�j�ban a m�sik ir�nt. Hermione az egy�tt t�lt�tt h�napok alatt megszerette Dracot. De most m�r azt is tudta, hogy ez nem puszt�n szerelem. Ez a fi� a mindene…

Hogy is �lhetne az �rint�se n�lk�l? Hogy tudna l�tezni, ha Draco nem z�rn� a karjaiba t�bb� �t… Sz�ks�ge volt r�, a k�zels�g�re, a megnyugtat� �lel�s�re, a bolondoz�saikra, arra az �nfeledt boldogs�gra, amit csak mellette �rzett… Nem akarta elvesz�teni azt a t�r�keny var�zst, ami az egy�ttl�teiket k�s�rte.

�jra �s �jra felid�z�dtek benne Draco mondatai, �s mindannyiszor f�jdalom has�tott a sz�v�be. �gy �r�lt neki, mikor a fi� v�g�l elj�tt hozz�, akkor egy percre elhitte, hogy t�nyleg nincsen semmi baj, �s csak k�pzel�d�tt azt illet�en, hogy Dracoban megv�ltozott valami.

De h�t mi t�rt�nhetett ilyen r�vid id� alatt? Az els� gondolata az volt, mint minden k�ts�gbeesett szerelmes n�nek: van valaki m�s. Hiszen Draconak a Roxfortban minden h�ten m�s bar�tn�je volt…

Tal�n megunta �t. Hermione nem k�telkedett benne, hogy a hely�re nem egy jelentkez� akadna… De Draco akkor mi�rt mondta azt, hogy komolyan gondolja a kapcsolatukat? Hazudott volna? Az nem lehet…

Azokat a meghitt egy�ttl�teket, gyeng�d mozdulatokat nem j�tszhatta meg! Hiszen azokban a sz�rke szemekben, amiket Hermione annyiszor l�tott m�r a megvet�en, j�ghideg gy�l�let szikr�it�l �sszesz�k�lni, az ut�bbi id�ben felfedezett valami k�l�n�s f�nyt: a szeretet l�ngj�t. Nem k�pzelhette! Ha valami, amit Hermione k�ptelen lett volna elviselni, akkor az ez volt. Semmi nem f�jt annyira, mintha r� k�ne d�bbennie arra, hogy Draco csak sz�nlelte az �rz�seit…

Azonban ahogy egyik balsejtelmet elnyomta mag�ban, azonnal ott termett a m�sik. Mi van ha � hib�zott?

Lehet, hogy Draco szenvedett volna ebben a kapcsolatban? Tett valami olyasmit, amivel elrontott volna mindent? Vadul kutatott az eml�kezet�ben, hogy mit csin�lhatott rosszul. Tal�n t�ls�gosan k�vetel�z� volt? Esz�be jutottak a veszeked�sek, a k�ts�gbeesett harcai az ellen, hogy Draco be�lljon hal�lfal�nak. A pr�b�lkoz�sok kudarcba fulladtak, a fi� terveit nem tudta meghi�s�tani.

Hermione ekkor tanulta meg azt, hogy nincs joga ir�ny�tani �t… Ha t�nyleg szereti Dracot, felt�tel n�lk�l kell szeretnie, elfogadva �gy, ahogy van… Hiszen az ut�bbi id�ben m�r alig veszekedtek. Tal�n nem adott meg neki mindent?

„Nem a te hib�d…” hallotta �jra a szavait. De akkor m�gis, mi t�rt�nhetett? A legut�bbi tal�lkoz�sukon m�g minden rendben volt… Hermione a sz�ja el� kapta a kez�t, �s k�nnyes szemei hatalmasra t�gultak.

Sz�rny� gondolat tolakodott a tudat�ba: a Nagy�r aznap �jjel h�vta mag�hoz Dracot. Ut�na t�rt�nt a gyilkoss�g a Miniszt�riumban… akkor v�ltoztak meg a dolgok… Az agg�d�s Draco ir�nt kiszor�tott a fej�b�l minden m�st, �s csak az sz�m�tott, hogy v�gre �jra a karjaiban tarthassa… De most �jult er�vel �bredt fel benne a gyan�, hogy a dolgoknak k�z�k van egym�shoz…

Tudta, hogy erre hi�ba k�rdezne r�, a fi� soha nem mondana semmit a Nagy�r �ltal kiszabott feladatair�l. De… m�g ha igaz is lenne is ez az eg�sz, akkor is kell itt m�g lennie valaminek…. Nem lehet, hogy puszt�n emiatt viselkedne �gy vele Draco. Emiatt m�g nem utas�totta vissza volna a k�zeled�s�t…

�s ekkor hirtelen r�d�bbent, hogy nem el�sz�r l�tta a fi�t ilyennek. Tal�lkozott m�r ezzel a tehetetlen, mag�ba z�rk�z� r�g�d�ssal, amikor Draco �rz�sei szembeker�ltek a meggy�z�d�s�vel. Draconak ugyanilyen b�ntudata volt, mikor kider�lt, hogy az els� egy�ttl�t�k csak fogad�sb�l t�rt�nt meg… A fi�nak most is lelkiismeret furdal�sa van. De mi�rt? Mi t�rt�nhetett… A k�rd�s megv�laszolatlanul izzott Hermione lelk�ben, k�nz� f�jdalmat okozva…


* * * *


M�snap Hermione karik�s szemekkel, holts�padtan gubbasztott a Grimmauld t�ri kisszoba egyik sz�k�n, �s oda sem figyelve hallgatta Ron �s Harry besz�lget�s�t. M�r az elej�n elvesztette a fonalat, a tan�cskoz�s nem tudta lek�tni keser� gondolatait. K�ptelen volt sz�m�zni a fej�b�l Dracot ak�rcsak egy percre is…

- -… te mit sz�lsz hozz� Hermione? – fordult hozz� hirtelen Ron. Hermione �sszerezzent, majd felkapta a fej�t �s a fi�kra n�zett.
- H�t �hm… sz�val egyet�rtek veled – mondta gyorsan, de a bar�tait nem tudta �tejteni.

- Mio, fogalmad sincs arr�l, hogy mir�l volt sz�, ugye? – k�rdezte Harry, mik�zben a l�ny arc�t f�rk�szte.
- J�l van, ne haragudjatok… - s�hajtotta. – Kicsit elbambultam…

- Arr�l volt sz�, hogy jobb �tlet h�j�n k�r�l k�ne n�zn�nk a Borgin & Borkes-ban, �s az �rvah�zban. Egyik�ket sem tartjuk val�sz�n�nek, de pr�ba szerencse.

- Persze, menj�nk csak – b�lintott Hermione, b�r ebben a percben nem tudta fellelkes�teni a dolog. – Mikor?

- Nem tudom m�g, amikor elszabadulunk. Jobb esetben m�r holnap, de… - Harry elhallgatott, mert valaki kopogott az ajt�n.
Parvati volt az. Hermione m�g mindig nem tudta megszokni a l�ny jelenl�t�t a h�zban.

- Nem zavarlak titeket? – k�rdezte. – csak az�rt j�ttem, hogy megk�rdezzem mi lesz a mai edz�s�nkkel. Ilyenkor m�r el szoktuk kezdeni…
- Mindj�rt megy�nk – felelte Hermione, egy kicsit tal�n hidegebb hangon, mint kellett volna.

Maga se �rtette, mi�rt ilyen a l�nnyal, de valami k�l�n�s meg�rz�s arra k�sztette, hogy ne b�zzon meg benne.
- S�t, �n lemegyek veled most – �llt fel Ron. – Gyorsan bekapok m�g valamit…

Ron megjegyz�s�n Hermione ajk�n �nk�ntelen�l is egy apr� mosoly suhant �t, majd mikor a p�ros elt�nt, s�hajtva fordult Harryhez.

- Te nem �rzed furcs�nak Parvati viselked�s�t? – k�rdezte.
- De… - v�laszolta elgondolkodva Harry. – Furcsa. Viszont azt se felejtsd el, hogy min ment kereszt�l az ut�bbi id�ben.

- Tudom, nem is err�l van sz�… csak van bennem egy olyan bizalmatlans�g, amit nem tudok lek�zdeni magamban. Mi�rt nem tudtunk p�ld�ul arr�l, hogy megt�madt�k �ket?

- Ez nekem is felt�nt – vonta meg a v�ll�t Harry. – Meg is k�rdeztem Lupint ezzel kapcsolatban, �s azt mondta, hogy sajnos nem meglep�, hogy bizonyos esetek csak k�s�bb der�lnek ki. A t�mad�sok egyre szaporodnak, mi pedig kevesen vagyunk ahhoz, hogy megel�zz�k �ket, f�leg, hogy egyr�sz�kr�l egy�ltal�n nem is tudunk.

- V�g�lis elk�pzelhet�… - r�ncolta a homlok�t Hermione. – De az�rt ugye nem akarod �t belevonni a mi �gy�nkbe?
- Eszemben sincs. Ha McGalagonynak nem mondtam semmi, akkor Parvatinak se fogok, ne agg�dj.

- Akkor j� – s�hajtott megk�nnyebb�lten Hermione.
- De �szint�n sz�lva engem nem Parvati aggaszt – n�zett a szem�be Harry. – Hanem te.

- De h�t… mi�rt? Nincs nekem semmi bajom… - tiltakozott dadogva a l�ny, de arc�t halv�ny p�r futotta be.

- K�rlek ne hazudj nekem Mio – k�rte szel�den Harry. – Tudom, hogy a m�ltkor azt mondtad, hogy ne faggassalak, de nem tudok sz� n�lk�l elmenni amellett, hogy ennyire ki vagy borulva! M�r napok �ta sz�tlan vagy �s szomor�, ma pedig mintha nem lenn�l �nmagad…

Harry elhallgatott �s v�rakoz�an n�zett a d�bbent l�nyra. Hermione hirtelen azt se tudta, hogy mit mondjon. Tudta, hogy Drac�r�l nem besz�lhet Harrynek, de k�ptelen volt letagadni �s eltitkolni azt a f�jdalmat, amit �rzett. Sz�ks�ge volt valakire, aki meg�rti…

- Harry… neked mit jelent Ginny? – k�rdezte habozva, majd tekintet�t belef�rta a fi� z�ld szemeibe.

Harry megd�bbent egy kicsit a k�rd�sen, de az�rt v�laszolt:
- Ginny a mindenem… � ad nekem er�t, hogy elviseljem ezt az eg�szet. Miatta �rdemes m�g k�zdenem. Nagyon szeretem �t…
- De mit tenn�l akkor, ha azt �rezn�d, hogy � m�r nem �rzi azt, amit te? Elengedn�d?

Harry nem v�laszolt azonnal, hanem elgondolkodva n�zte a vele szemben �l� l�nyt, aki k�ts�gbeesetten szegezte r� a pillant�s�t.
- Igen, azt hiszem szeretn�m annyira, hogy elengedjem – mondta v�g�l lassan. – M�g ha f�jna is.

Mikor l�tta, hogy Hermione ajka megremeg �s szem�t elfutj�k a k�nnyek, el�re hajolt, �s megfogta bar�tn�je kicsi kez�t.

- Az igazi szeretet nem m�lik el csak �gy. Te nem vagy olyan l�ny, aki olyan emberre pazaroln� a szeretet�t, aki nem �rdemli meg. Tal�n csak… tudod az emberek nem el�g �szint�k egym�shoz, �s �gy olyan k�nny� f�lre�rteni n�ha a m�sikat. De ha f�l�nk megny�lni a m�sik el�tt, mi �rtelme egy kapcsolatnak? Ha szereted �t, l�gy �szinte hozz� �s b�zz benne.

Hermione les�t�tte a szem�t, �s alig �szrevehet�en b�lintott. Nem mondott semmit, hiszen k�ptelen lett volna r�: a tork�t s�r�s fojtogatta. Sz�tlanul �lelte mag�hoz Harryt, aki ebb�l a reakci�b�l t�bbet �rtett, mintha a l�ny szavakkal v�laszolt volna. F�lszegen megsimogatta Hermione haj�t, �s hagyta, hogy t�tova k�nnyek �ztass�k �t a p�l�j�t…


* * * *


Hermione tudta, hogy mekkora �r�lts�get csin�l, de nem �rdekelte. Nem �rdekelte m�r semmi. Pontosan tudta, hogy milyen vesz�lybe sodorja mag�t azzal, ha csak �gy sz�tlanul betoppan Draco lak�s�ba, de nem t�r�d�tt vele. A felel�ss�g �s az el�vigy�zatoss�g elt�rp�lt a f�jdalom mellett, ami a lelk�t �gette.

Elsz�ntan hoppan�lt, de egy �res lak�sba �rkezett meg. A kandall�ban ropogott a t�z, de a h�zban egy l�lek sem volt. Nem baj, majd megv�rja. Leeresztette a p�lc�j�t, �s k�rben�zett a nappaliban.

Egyszer m�r j�rt itt, igaz csak r�vid ideig. A lak�s nem v�ltozott szinte semmit, a gy�ny�r� �s �zl�ses berendez�s most is leny�g�zte. Antik b�toraival �s m�regdr�ga m�t�rgyaival kiss� tal�n hivalkod�nak t�nt, a falak k�z�tt szinte tapintani lehetett az arisztokrat�k sznob kisug�rz�s�t.

Hermione k�zelebb l�pett a szekr�nyhez, �s szem�gyre vette. Elj�tszadozott a gondolattal, hogy miket rejtegethetnek a fi�kjai, de nagy nehezen lek�zd�tte a v�gyat, hogy belen�zzen. Nem teheti meg Dracoval, �s nincs is joga hozz�. Hogy d�nt�s�t nyomat�kos�tsa, �s m�g v�letlen�l se essen k�s�rt�sbe, h�tat ford�tott neki �s le�lt az egyik fotelbe. Beleb�mult a t�zbe, �s mag�ban azt tal�lgatta, mikor j�het haza Draco.

Ilyen k�ts�gbeesett helyzetekben �rj�t� tud lenni a v�rakoz�s. Minden egyes m�sodpercben �jabb k�rd�sek mer�lnek fel az emberben, k�telked�nk benne, hogy t�nyleg olyan j� �tlet volt-e idej�nni, a gyomrunk g�rcsbe r�ndul, �s sz�v�nk hevesen dobog… Hermione egy �r�kk�val�s�gnak �lte meg azt a r�pke �r�t, mire v�gre motoz�st hallott az el�szob�b�l.

Egy pillanatra megdermedt a r�m�lett�l, ahogy �tfutott az agy�n a lehet�s�g, hogy mi van ha m�gse Draco j�tt haza, de a k�vetkez� percben a sz�ke fi� m�r be is l�pett a nappaliba. Hermione felpattant a sz�kb�l, mire Draco megtorpant �s �gy b�mult a l�nyra, mint aki nem hiszi el, amit l�t.

- Hermione… te mit csin�lsz itt? – k�rdezte kiss� rekedtes hangon.
- Hozz�d j�ttem.

A l�ny tett egy t�tova l�p�st, majd ink�bb meg�llt. Most, hogy itt �llt Draco el�tt, �gy �rezte, mintha az eg�sz test�b�l kisz�llt volna az er�.

- Vesz�lybe sodorhattad volna magad – mondta halkan Draco. – Ha az ap�m…
- Nem �rdekel az ap�d! – fakadt ki Hermione. – Nem �rdekel, ha elkapnak! Engem csak az �rdekel, hogy mi t�rt�nt veled… Jogom van a v�laszokhoz! Mi�rt teszed ezt velem, Draco? Mi v�ltozott meg? Mi t�rt�nik vel�nk…

Hermione hangja k�nnyekbe fulladt. Draco megk�v�lten �llt a l�ny f�jdalma el�tt. Csak n�zte a zokog�, t�r�keny kis testet, aki m�g �gy is olyan gy�ny�r� volt, olyan gy�ny�r� �s tiszta… N�zte Hermion�t, aki miatta s�rt, az�rt mert szereti, �s �gy �rezte, porr� z�zza a l�ny�t em�szt� b�ntudat ez�rt, mert az � b�n�ss�g�t ez a l�ny akarja tiszt�ra mosni a k�nnyeivel…

- Hermione… - suttogta alig hallhat�an, �s �ntudatlanul is k�zelebb l�pett a l�nyhoz.
- Meg kell �rtened, hogy f�j – n�zett r� a k�nnyein �t. – Annyira f�j…

- �n nem akartam… �n nem akartam f�jdalmat okozni! �n nem tudtam… - kapkodott a szavak ut�n Draco k�ts�gbeesetten. – �n csak… �ssze voltam zavarodva, nem tudtam mit teszek… bocs�ss meg Hermione!

A l�ny arca megr�ndult, �s szem�ben k�l�n�s t�z lobbant fel.
- Azt hiszem, m�r �rtem… - mondta remeg� hangon. – Azt mondj�k, hogy ha �szint�n szeretsz valakit, akkor engedd el, �s ha visszaj�n, csak akkor a tied igaz�n… Nem l�ncolhatlak magamhoz… Nem akarlak elvesz�teni, de szeretlek annyira, hogy elengedjelek…

- Hermione, maradj! – ki�ltotta Draco �s a l�ny ut�n akart kapni, de m�r csak a leveg�t markolta.
Hermione dehoppan�lt �s maga m�g�tt hagyta a fi�t, akinek a lelk�t darabokra t�pte a lelkiismerete…