- Ne menj el… - suttogta Draco az �ress� v�lt szoba cs�ndj�be.

Csak meredten b�mult arra a pontra, ahol m�g p�r m�sodperccel ezel�tt Hermione �llt. Szeme el�tt volt m�g a l�ny k�nnyes arca, lelk�ben tomp�n visszhangoztak a szavai…

D�bbenten �s �rtetlen�l �llt Hermione �rz�sei el�tt, amik k�nz� b�ntudatot okoztak, �s l�ngjai �gett�k, perzselt�k a bens�j�t. Hermione szereti �t…

Draco nem el�sz�r tal�lkozott a l�nyok ir�nta val� rajong�s�val, sz�mtalanszor bizonygatt�k m�r neki a szerelm�ket, de ezek a sz�nalmas, buta kis vallom�sok a legteljesebb m�rt�kben hidegen hagyt�k �t.
Azok a l�nyok nem is ismert�k �t, fogalmuk se volt r�la, milyen val�j�ban, b�lv�nyoztak egy �larcot, ami a szem�k el�tt lebegett, �s im�datuk nem sz�lt m�sr�l, minthogy megszerezz�k �t maguknak, �s ezzel a t�bbiek f�l� kerekedjenek. Nem �rtek t�bbet, mint egy �jszak�ra sz�l� kaland…

De ez most valami eg�szen m�st volt. Hermione �gy szerette �t, ahogy m�g soha senki, m�g a tulajdon �desanyja sem. L�tta maga el�tt a l�ny alakj�t, ahogy a lelk�ben olyan m�ly szerelem lobog, ami ink�bb mag�nak okoz f�jdalmat, semmint a szeretett embernek.

Tudta, hogy Hermion�nak milyen neh�z volt elengednie �t, hogy abban a p�r sz�ban milyen kimondhatatlan szenved�s rezgett, de m�gis megtette csak az�rt, hogy �t, Dracot boldognak l�ssa. A sz�ke fi� sz�ve �nk�ntelen�l is �sszeszorult erre a gondolatra. Mindig is �gy gondolta, hogy a szerelem ostoba �s �nz� dolog, de most l�tnia kellett, mekkor�t t�vedett. Az igazi szerelem �nzetlen… �s �nfel�ldoz�…

Hermione az�rt engedte el, mert azt hitte, hogy szenved a kapcsolatukban, holott m�g soha nem kapott senkit�l ennyi boldogs�got, mint ett�l a kicsi l�nyt�l. De h�t Hermione ezt honnan is tudhatta volna? Nem mondta neki soha.

Tal�n nem is mutatta ki annyira, mint kellett volna. Hiszen �t �gy nevelt�k: egy Malfoy mindig elrejti az igazi �rz�seit… N�ha oly m�lyre, hogy m�r maga se tal�l r� �s el is felejti azokat… A l�ny szeretet�t soha nem viszonozta igaz�n, � csak f�jdalmat tudott okozni… �s tal�n most emiatt vesz�tette el azt az embert, akit �let�ben el�sz�r igaz�n szeretett.

Mert szereti Hermion�t. Most el�sz�r fogalmaz�dtak meg benne ezek az �rz�sek, amik id�ig alaktalanul, a b�szkes�g�t�l elnyomva keringtek benne. Igaz�n, �s �r�lten szereti ezt a l�nyt, olyan k�ts�gbeesetett szerelemmel, aminek a l�t�r�l id�ig nem volt hajland� tudom�st venni, mert a bel�nevelt el��t�letekt�l sz�nalmasnak tartotta…

�s � megb�ntotta ezt a l�nyt. Megb�ntotta, mert nem volt hajland� elfogadni a saj�t �rz�seit, mert ragaszkodott testi v�gyaihoz �s n�vleges szabads�g�hoz, mert hazudott neki. �s m�g ezek ut�n is hazudni fog…

Hermion�nak soha nem szabad megtudnia, mi t�rt�nt k�zte �s Amanda k�z�tt, ezt a terhet neki kell cipelnie, neki kell megbirk�znia vele. Ha szereti a l�nyt, akkor hallgatnia kell, nem okozhat neki t�bb f�jdalmat.

Pontosan tudta, hogy ha kider�lne a f�lrel�p�s, Hermione bizalma alapjaiban rend�lne meg �s a l�ny darabokra t�rne, ezt pedig nem teheti meg vele. Egyed�l kell sz�mot vetnie a lelkiismeret�vel.

Tudta, hogy k�t v�laszt�sa van: vagy elengedi most a l�nyt, �s b�r ezzel t�bb vesz�lyt�l k�m�ln� meg, csak m�g nagyobb f�jdalmat okozna mindkettej�knek.

Vagy most r�gt�n ut�na megy, �s tiszta �lel�sekkel �s cs�kokkal vezekel majd a b�nei�rt, megnyugtatva a l�nyt, hogy nincs semmi baj…

Draco pillanatok alatt d�nt�tt. K�ptelen lett volna elengedni Hermion�t…

Lehunyta a szem�t, �s azonnal �rezte azt a k�l�n�s, kellemetlen �rz�st, mintha a test�t egy sz�k cs�v�n pr�selt�k volna �t, majd a k�vetkez� m�sodpercben Hermione h�za el�tt tal�lta mag�t.


* * * *


Mikor Hermione otthagyta Dracot, azt hitte, hogy a sz�ve szakad meg. Meg volt gy�z�dve r�la, hogy most l�tta utolj�ra a fi�t. Hiszen ki �, hogy Draco majd ut�na j�n?

Nem hib�ztatta �t, sokkal ink�bb saj�t mag�t, hogy ennyire nehez�re esik belet�r�dnie abba, hogy Draco sz�m�ra nincs t�bb�. Mi�rt is kell ilyen pokolian f�jnia… �s � mi�rt olyan gyenge, hogy k�ptelen elviselni ezt?

Hiszen az emberek nap mint nap szak�tanak, mindenki �t�li ezt, � is �t�lte m�r egyszer mikor Ronnal sz�tmentek, de most m�gis olyan tehetetlen k�nt �rzett, mint m�g soha.

Gy�l�lte mag�t, hogy ennyire hagyja, ami�rt az �rz�sei uralkodjanak felette, ami�rt nincs el�g ereje, hogy sz�m�zze ezt a f�jdalmat, de k�ptelen volt megtagadni �nmag�t. Hiszen a l�ny�t egy ideje m�r ez a ez t�lti ki, hiszen a mellkas�ban is a sz�ve helyett ez a szerelem dobog…

Hogy lehet valakit ennyire szeretni? Valakit, aki annyira m�s, mint �… Akit r�ad�sul nem is szabadna szeretnie, akir�l alig tud valamit, de m�gis, akit�l olyan boldogs�got kapott, mint m�g soha senkit�l… �s aki soha t�bb� nem j�n vissza… Torka elszorult, ahogy ism�t a s�r�s fojtogatta.

Csak egyetlen ilyen szerelem van az �let�nkben, ami�rt k�pesek vagyunk ilyen m�ly f�jdalmat �rezni, ami ennyire gyeng�v� tesz minket, ami ennyire kit�lti az �let�nk. Csak az tud ilyen sikolt�, k�ts�gbeesett gy�trelmet �rezni, aki elvesz�tette azt az embert, akit igaz�n szeretett.

Hermione felbotladozott a l�pcs�n a s�t�tben, m�g arra se vette a f�radts�got, hogy felgy�jtsa a villanyt. Hiszen minek… A k�nnyeit�l am�gy se l�tna semmit. Tal�n nem is tudta pontosan, hogy mit csin�l, szinte �nk�v�letben nyitott be a f�rd�szob�ba. Ruh�stul be�llt a zuhanyr�zsa al�, �s megnyitotta a csapot.

H�v�s �rint�st �rzett a b�r�n, ahogy a v�zcseppek l�gyan simogatt�k, �s halk s�haj szakadt fel a t�dej�b�l. �gy �rezte, hogy a test�b�l kisz�ll az er�, �gy h�tra t�ntorodott, majd leroskad a f�ldre.

Fej�t a hideg csemp�nek t�masztotta �s arc�t a v�z fel� tartva hagyta, hogy a v�z teljesen el�ztassa. Kez�t �v�n maga k�r� fonta, �s tudat�ra valami k�l�n�s, tejfeh�r k�d sz�llt, az �get� f�jdalom ut�ni �nk�v�leti �llapot.

Olyan volt, mint egy k�l�n�s �lom, amiben messzire ker�lsz mindent�l, �s egy vastag �vegfalon kereszt�l hallod m�r csak a probl�m�k sikoly�t, a gondolatok, �rz�sek elt�nnek, nincs m�s, mint tudatn�lk�li lebeg�s…

A nyugtat� k�db�l v�ratlanul egy er�s k�z r�ntott vissza a val�s�gba.

Draco gondolkod�s n�lk�l l�kte be az ajt�t, �s let�rdelt a l�nyhoz. �rezte, hogy a v�z imm�r �t is �ztatja, de nem t�r�d�tt vele. Ijedten fogta k�t kez�be Hermione arc�t, mire a l�ny felnyitotta hatalmas, mogyor�barna szemeit.

- Mit csin�lsz itt Draco? – k�rdezte halkan. – Nem kellett volna j�nn�d…
- Figyelj r�m, Hermione – szak�totta f�lbe a fi�, mik�zben a keze a nedves, hull�mos tincsek k�z� hatolt. – Itt vagyok. Miattad. Magam miatt. Elengedt�l, mert azt hitted szabads�gra v�gyom, de… de nekem r�d van sz�ks�gem…

- Draco… - n�zett r� Hermione, �s tekintet�ben szomor�s�g csillogott. – �n nem akarom, hogy miattam feladd �nmagad. Az ut�bbi p�r napban furcsa volt�l, mint akit m�r terhel ez az eg�sz, �s…

- Csak t�rt�nt valami, amit le kellett tiszt�znom magamban… �s igen, tal�n val�ban volt n�mi id�re sz�ks�gem ahhoz, hogy a megfelel� hely�re tegyem magamban a kapcsolatunkat, de most itt vagyok! Az�rt j�ttem ut�nad, hogy tudd, nem foglak itt hagyni!

Hermione behunyta a szem�t, �s l�gyan meg�rintette Draco kez�t, ami az arc�hoz simult, majd a v�kony, arisztokratikus ujjak k�z� f�zte a saj�tjait.

- Ne haragudj… hogy ilyen gyenge vagyok… - suttogta alig hallhat�an. – Az�rt van… mert bel�d szerettem…

Draco mag�hoz h�zta Hermion�t, �s ajk�val megkereste a l�ny�t. A zuhanyr�zs�b�l �ml� v�z kitart�an �nt�zte a test�ket, mintha minden b�nt le akarna mosni r�luk, de nem t�r�dtek vele, tal�n nem is �rz�kelt�k. Nedves ruh�juk a b�r�kh�z tapadt, arcukon k�nnyek m�dj�ra g�rd�ltek le a v�zcseppek, keser�des cs�kjukban pedig ott volt mind az az �rz�s, ami benn�nk lobogott.

Draco nem akart semmi m�st, mint a karjaiban tartani ezt a reszket�, kicsiny testet, �s mag�hoz �lelni �r�kre, �s szavak n�lk�l mondani el azt, amit Hermione az im�nt vallott meg neki: hogy szereti…