Hermione arra �bredt, hogy er�s karok szor�t�s�ban fekszik. Lassan nyitotta ki a szem�t, mintha att�l f�lne, hogy csup�n �lmodik, de mikor r�esett a pillant�sa a vele szemben l�v� fi�ra, csendes boldogs�g t�lt�tte el a lelk�t. Draco ott volt mellette.

Azt hitte, soha t�bb� nem �lheti meg ezt az �rz�st, hiszen biztosra vette, hogy elvesztette �t, de Draco most m�gis ott volt mellette… Olyan nyugodts�got �rzett, mint tal�n m�g soha. Tudta, hogy tegnap megv�ltozott k�zt�k valami…

Leomlott egy olyan l�thatatlan fal, ami eddig ott fesz�lt kettej�k k�z�tt, �s most el�sz�r val�ban k�zel �rezte mag�hoz Dracot. �s most el�sz�r szavak n�lk�l is biztos volt benne: a fi� szereti �t…

Eln�zte az arcot, amin m�r minden apr� von�st ismert, a hossz�, sz�k�s szempill�kat, a h�feh�r b�rt, a vastag ajkakat… Draco olyan �rtatlannak t�nt �gy, de tal�n csak mert alv�s k�zben mind v�dtelenek vagyunk. Von�sait most nem rejtette �larc m�g�, most nem volt t�bb � se, mint egy �tlagos fi�, aki az �lmok titokzatos vil�g�ban j�r.

Hermione szerette volna meg�rinteni ezt az arcot, de ahogy a kez�t lassan felemelte, Draco felnyitotta a szem�t. Egy percig csak n�zt�k egym�st, l�gyan simogatva a tekintet�kkel a m�sikat, majd Draco karjai finoman k�zelebb vont�k mag�hoz a l�nyt…


* * * *


P�r �r�val k�s�bb Hermione �gy l�pett be a r�gi Black h�z konyh�j�ba, hogy a sz�ja �ntudatlanul is a f�l�ig �rt. Maga se tudta, mikor �rezte mag�t ennyire boldognak, de most szinte a f�ld felett lebegett.

A mellkas�ban dagad� szerelem sz�m�z�tt a fej�b�l minden m�st, ragyogott bel�lr�l, �s olyan felszabadult volt, mintha az �gvil�gon semmilyen gondja nem lenne. Vidoran r�k�sz�nt a konyh�ban t�st�nked� Mrs Weasleyre, aki hangot adott afeletti �r�m�nek, hogy Hermione v�gre nincs olyan rossz b�rben, mint az ut�bbi napokban, majd felk�ldte a fi�khoz az emeletre.

Hermione r�zsasz�n felh�in �szva fellibegett a l�pcs�n, majd bekukkantott a szob�jukba, de ott csak Harryt tal�lta, aki elm�ly�lten olvasott egy k�nyvet.

- J� reggelt – mosolygott r� Hermione, majd lehuppant az �gyra Harry mell�.
- L�tom ma m�r sokkal jobb kedved van – jegyezte meg Harry somolyogva, mik�zben a m�g mindig vigyorg� l�nyra pillantott.

- Sokat seg�tett�l tegnap – mondta sejtelmesen a l�ny, majd t�m�t v�ltott: - Mit olvast�l?

- Egy k�nyvet az �rzelmi alap� b�b�jokr�l – mutatta fel a k�tetet. – Tudod arra gondoltam, hogy sokkal fontosabb lenne arra koncentr�lnom, ami megy is, ahelyett, hogy olyasmire pazaroljam az id�t, amit soha nem fogok rendesen megtanulni. A patr�nus b�b�j is �rzelmi alap�, azt pedig m�r harmad�ves koromban is meg tudtam csin�lni. Ebben a k�nyvben vannak olyan b�b�jok, amik igencsak hasznosak lehetnek. T�bb �rtelm�t l�tom megtanulni ezt az er�t�r-b�b�jt, minthogy tov�bb szenvedjek az okklumenci�val…

- De Harry, te is tudod, hogy milyen fontos lenne, hogy v�gre megtanuld lez�rni az elm�det! – tiltakozott Hermione. – Piton is azt mondta…
- Nem �rdekel, mit mondott az a mocskos gyilkos! – sziszegte Harry.

- Pedig �rdemes figyelni arra, amit az ellens�g mond – r�zta meg a fej�t a l�ny, de Harry d�h�s fintor�t l�tva hozz�tette: - Mellesleg Dumbledore is ezen a v�lem�nyen volt, tudod j�l.

- Akkor is k�ptelen vagyok r�, �gyhogy felesleges ezen tov�bb vitatkoznunk! N�zd Hermione, �n se �rtek mindenhez, hi�ba vagyok a kis „Kiv�lasztott”… - felelte keser�en a fi�.
- Nem is kell - nyugtatta meg Hermione. – Senki se t�k�letes. �gy is nagyon sokat fejl�dt�l az elm�lt h�napok alatt…

- Tudom… Nem is arr�l van sz� – s�hajtott Harry. – Hanem sokkal ink�bb arr�l, hogy �n nem tudok megfelelni annak, amit az emberek elv�rnak t�lem…
Zavartan elhallgatott, �s tekintet�vel makacsul a padl�t b�multa.

- Lebecs�l�d magad, Harry – fogta meg bar�tja kez�t Hermione. – Nem kell megfelelned senkinek. Te tegnap azt mondtad nekem, hogy b�zzak meg abban, akit szeretek, �n viszont azt tudom mondani, hogy neked pedig �nmagadban kell megb�znod! Sokkal nagyobb var�zsl� vagy, mint azt hinn�d… Majd megl�tod.

Harry kim�rten b�lintott egyet, de Hermione �t�lelte, �s m�g hozz�tette:
- �s nem vagy egyed�l, Harry. Mi itt vagyunk neked.

Mintegy v�gsz�ra, ebben a pillanatban s�t�lt be Ron, sz�rakozott mosollyal az arc�n.
- Mio, h�t te is megj�tt�l? J� sok�ig aludhatt�l ma… - jegyezte meg, mire a l�ny alig �szrevehet�en elpirult.

- Nem besz�lt�nk meg semmi konkr�tat, �gyhogy lust�lkodtam egy kicsit – v�gta ki mag�t. – �s te merre volt�l?
- H�t… ���… - Ron l�that�a zavarba j�tt, �s a f�le mintha v�r�sebbe lett volna. – Parvatival besz�lgett�nk egy kicsit.

Hermione felvonta a szem�ld�k�t, �s Harryre pillantott, de a fi�t �gy t�nt, nem lepte meg a h�r.
- Na akkor mi lesz a k�vetkez� c�lpontunkkal? – terelte a t�m�t Ron, mik�zben odas�t�lt a t�bbiekhez.

- Holnap elmegy�nk k�rben�zni az �rvah�zban – mondta Harry felpillantva. – M�g hozz� kett�v�lunk. A ti feladatotok lesz k�rdez�sk�dni a vezet�n�l �s ut�nan�zni Voldemort adatainak. �n pedig a l�thatatlann� t�v� k�penybe megyek, �s k�r�ln�zek az �rvah�zban, h�t ha tal�lok valamit…


* * * *


Maga az �rvah�z nem sokat v�ltozott, mi�ta Harry Dumbledore mereng�j�ben l�tta. Ugyanolyan sz�rk�nek �s komornak tetszett a maga kockaalakj�val, �s az el�kert is hasonl�an kop�r �s �polatlan volt. A k�rny�k viszont sokat fejl�d�tt, �j, modern h�zak �p�ltek az utc�ban, �s a macskak�ves utc�n lovas szekerek helyett aut�k k�zlekedtek.

�tl�ptek a kov�csoltvas kertkapun, majd becs�ngettek az �don bej�rati ajt�n. Kisv�rtatva felbukkant egy fiatal, s�padt l�ny, aki csod�lkozva n�zett Ron �s Hermione p�ros�ra.

- Seg�thetek valamiben? – sz�l�totta meg �ket.
- Ami azt illeti, igen – mosolygott r� Hermione. – A nevem Elizabeth Carter, � pedig az unokatestv�rem, Steve Carter. Szeretn�nk besz�lni az �rvah�z igazgat�j�val.

- Ms Cole el�g elfoglalt, de megk�rdezem, hogy fogadja-e �n�ket – engedte be �ket az el�t�rbe. – Itt v�rjanak, k�rem.
Ron�k b�lintottak, majd Harry odasuttogta nekik:
- Sok szerencs�t!

A hely el�g szeg�nyesen volt berendezve, a b�torok igencsak elhaszn�l�dottnak l�tszottak. Hermione a l�pcs�fordul�ban �szrevett k�t kisfi�t, akik fel�j�k pillantva sugdol�ztak. A gyerekek egyforma, sz�rke ruh�t viseltek, arcuk s�padt volt, de a szem�k �l�nken csillogott.

- Sz�rny� lehet itt feln�ni… - suttogta mintegy �nmag�nak, tov�bbra is a fi�kat n�zve.
Ron nem sz�lt semmit, csak finoman megsim�totta a l�ny karj�t.

Hermione szomor�an fels�hajtott, majd v�gre levetette a tekintet�t a gyerekekr�l, �s a visszat�r� gondoz�ra n�zett.
- Ms Cole v�rja �n�ket – mondta, �s intett, hogy menjenek ut�na.

�tvezetette �ket egy irod�nak t�n�, kopottas helyis�gbe. Az asztaln�l egy id�s, v�kony h�lgy �lt, aki vend�geket megpillantva fel�llt. Az �dv�zl�sen t�lesve hellyel k�n�lta �ket.

- Miben lehetek a seg�ts�g�kre? – k�rdezte Ron�kat f�rk�szve a szem�vege m�g�l.
- Szeretn�nk t�bbet megtudni egy rokonomr�l, aki egykor itt lakott – felelte magabiztosan Hermione. – �gy h�vt�k, hogy Denem. Tom Rowle Denem.

Az igazgat�n� l�that�an els�padt.
- Tom az �n rokona volt?
- Csak t�voli rokon – sietett a v�lasszal Ron. – Nemr�g hunyt el.

A n� zavartan levette a szem�veg�t, �s s�hajtva megtiszt�totta. Ron�k nem t�rt�k meg a csendet, Ms Cole-t �rezhet�en k�nyesen �rintette a t�ma.

- Any�m sokat mes�lt Denemr�l – sz�lalt meg v�g�l. – Nem tudom, mennyit tudnak r�la, de… Denemet nem igaz�n kedvelt�k itt, ink�bb…
- F�ltek t�le? – d�lt el�re Hermione, mire a n� b�lintott.

- Szem�lyesen nem tal�lkoztam vele sokszor, �s akkor is el�g kicsi voltam. Arra eml�kszem, hogy el�g h�tborzongat� tekintete volt… olyan kegyetlen… �s mindig �gy �reztem, mintha olvasni tudna a gondolataimban. Abban az id�ben, m�g � itt volt, t�rt�ntek furcsa dolgok…
- P�ld�ul? – k�rdezte fojtott hangon Ron.

Ms Cole habozva folytatta.
- Nem is tudom, hogy lehet-e… v�g�lis m�r meghalt… sz�val… vele mindig t�rt�ntek megmagyar�zhatatlan esetek. El�sz�r csak kisebb dolgok… mikor egy kisfi� eszm�letlen�l esett �ssze, mert haragudott r� valami�rt… Azt�n amikor k�t gyereket elcs�b�tott egy barlangba… a mai napig nem tudjuk, mi t�rt�nt ott, de a gyerekek �ll�t�lag sosem hevert�k ki, �s az egyik�k elmegy�gyint�zetbe ker�lt nem sokkal az eset ut�n. �s volt k�t elt�n�s is…

- Elt�n�s? – h�ledezett Ron.
- Igen… Egy Dennis Stuart nev� fi� az egyik ny�r elej�n sz�r�n-sz�l�n elt�nt. Persze nem volt bizony�t�k Denem ellen, csak annyi, hogy � is akkort�jt v�lt meg az �rvah�zt�l, �s hogyha j�l tudom �sszevesztek valamin… �s azt�n egy �vre r� elt�nt egy kisl�ny is. Az a kisl�ny, akihez Denem meglep� m�don ragaszkodott.

- Denem ragaszkodott valakihez? – cs�szott ki a sz�j�n Hermion�nak.
- Igen, ha j�l eml�kszem Natalienak h�vt�k a l�nyt. Igen, Natalie Nilson… Denem egyed�l �t t�rte meg maga mellett, �s sosem b�ntotta… ez�rt furcsa, hogy � is elt�nt. Persze mint mondtam, ezeket soha nem tudt�k r�bizony�tani.

A n� elhallgatott, Ron�k pedig pr�b�lt�k megem�szteni az inform�ci�kat.
- Esetleg… - t�rte meg a csendet Hermione. – Esetleg nincs valami k�p, vagy irat Tomr�l �s Natalier�l?
- Kell lennie valahol… - t�n�d�tt a n�. – Ha gondolj�k k�r�l n�zhetnek az iratok k�z�tt. J�jjenek, odak�s�rem magukat.

Ron �s Hermione a n�t k�vetve �tmentek egy m�sik szob�ba, ahol rengeteg r�gi vasszekr�ny �llt. A szekr�nyek hatalmas fi�kjai t�mve voltak az �rvah�z egykori �s jelenlegi lak�inak adataival. Ms Cole sok szerencs�t k�v�nt nekik, majd magukra hagyta �ket.

- Bele fog telni egy kis id�be, mire ezt mind �tn�zz�k… - d�rm�gte Ron az aktahalmokra pillantva.
- Az att�l f�gg, hogy akarsz hozz�l�tni – vigyorodott el Hermione, majd el�vette a p�lc�j�t.

T�zben izz� bet�kkel fel�rta a leveg�ben a „Denem” sz�t, majd egy p�lcaint�ssel az iratok fel� k�ldte. Ron k�v�ncsian figyelte a l�ny t�nyked�s�t. P�r perc m�lva az egyik fi�k felragyogott.
- �gyes kis var�zslat – h�mm�g�tt Ron elismer�en, mire Hermione m�g sz�lesebben mosolygott.

Kih�zt�k a fi�kot, �s kiemelt�k a m�g mindig ragyog� akt�t. Az kiss� tal�n vastagabb volt a t�bbihez k�pest, �s ahogy kinyitott�k, r�gt�n Denem fekete-feh�r, mugli f�nyk�p�t l�tt�k meg. Olyan kilenc-t�z �ves lehetett a k�pen, az arca m�r ekkor is kiv�telesen sz�p volt, de a szeme d�lyf�sen, hidegen meredt a nagyvil�gra, �s az ajka sem h�z�dott mosolyra.

Tal�ltak a mapp�ban n�h�ny jelent�st b�ntet�feladatokr�l, �s j� p�r jelent�st k�l�nb�z� pszichol�gusokt�l. Hermione beleolvasott ezekbe, amik kiv�tel n�lk�l ilyen be�r�sokat tartalmaztak: „Egyenesen r�miszt�, ahogy m�regeti az embert”, „term�szete er�szakra hajlamos”, „mindent megtesz, hogy a t�bbiek f�l� emelkedjen” �s hasonl�k.

D�bbenten lapozgatott a pap�rok k�z�tt, mikor Ron odafordult hozz�, kez�ben egy m�sik mapp�val.

’Natalie Ginewra Nilson’ olvasta el rajta a c�mk�t.

Ron kinyitotta az akt�t, aminek az elej�n egy f�nyk�p volt a l�nyr�l. Gy�ny�r� kisl�ny volt, hatalmas, �rtatlan szemekkel �s hossz� sz�ke hajjal, �s Denemmel ellent�tben � b�josan mosolygott a kamer�nak.

- Nem �rtem, mi k�ze lehetett ennek a kisl�nynak Tudokihez – cs�v�lta a fej�t Ron.
- Tudodkihez tal�n semmi… - v�laszolta elgondolkozva Hermione. – De Tom Denem tal�n szerette �t, m�r amennyire k�pes volt ilyesmire.

Ron tan�cstalanul megvonta a v�ll�t, majd Hermione t�m�t v�ltott.
- Lem�solom gyorsan ezeket az akt�kat, hogy otthon �t tudjuk tanulm�nyozni �ket, �s szerintem Harryt is �rdekeln�… Te addig keress m�g olyan embereket, akik itt �ltek Denem idej�ben. Lehet, hogy �k t�bbet tudnak majd mes�lni r�la…


* * * *


Egy �r�val k�s�bb a Black h�z kis szob�j�ban Harry csal�dottan sz�molt be arr�l, hogy � nem tal�lt sajnos semmilyen var�zslatra utal� nyomot, de t�tott sz�jjal hallgatta a bar�tait, mikor azok elmes�lt�k neki, hogy mit tudtak meg.

- Natalie Nilson? – k�rdezte homlokr�ncolva. – Olyan ismer�s a neve… mintha m�r hallottam volna… de nem eml�kszem…
- Lem�soltuk m�g j� n�h�ny akt�t, olyanok�t, akik Voldemort idej�ben odaj�rtak – mondta Hermione. – Tal�n �k nyomra vezethetnek.
- M�r amennyiben m�g �letben van valamelyik�k… - s�hajtotta Harry.