Valami megv�ltozott. Az ember nemcsak hossz� �vek alatt v�ltozik, lassan, mint ahogy egy vir�g n� ki a f�ldb�l. Az igaz�n nagy dolgok, amik f�nyesre csiszolj�k a jellemet, percek, vagy ak�r pillanatok alatt t�rt�nnek meg. N�ha el�g egy sz� is, ami megsirat. Vagy amit�l �pp sz�rnyak n�lk�l rep�lsz…

Mindenki keres valamit az �letben, azt a bizonyos valamit, ami v�g�l teljess� tesz benn�nket. Vannak r�la �lmaink, ezerszer lej�tsszuk a k�pzelet�nkben, v�gyakozunk ut�na, �s v�g�l olyan helyen tal�lunk r�, ahol nem is hitt�k volna, hogy meglelj�k.

R�bukkanhatunk egy bar�ts�gban, vagy ak�r a kedves�nk tekintet�ben… �s ha v�g�l megtal�ltuk, egyik�nk sem tagadhatja le azt az �r�m�t, ami el�nti a lelk�nk.

Draco �gy �rezte mag�t, mint aki hossz� id� ut�n �jra l�legzik.
�let�ben el�sz�r boldog volt. Igaz�n boldog. Puszt�n att�l az �rz�st�l, hogy k�pes szeretni valakit, �s az a valaki viszontszereti �t…
K�l�n�s var�zsa van a szerelemnek: az emberi sz�v megint dobogni kezd, �j �letet pump�lva v�r�nkbe. Draco nem is hitte volna, hogy l�tezik, hogy l�tezhet ilyen �r�m...

Most olyan embernek �rezte mag�t, amilyen mindig is szeretett volna lenni. Felszabadult, akire nem fagyott r� a gy�l�lt �larc, akinek l�ny�t �s �rzelmeit nem nyomj�k el a t�rsadalmi k�vetelm�nyek �s a sz�l�i elv�r�sok.

Szinte sz�gyellte a test�ben tombol� m�rhetetlen boldogs�got, gyerekesnek, egy Malfoyhoz nem ill�nek tartotta, hiszen ez a vad �r�m szokatlan �s furcsa dolog volt sz�m�ra

. Eg�sz �let�ben arra nevelt�k, hogy rejtse el az �rz�seit, hiszen azok csak gyeng�v� �s sebezhet�v� teszik az embert. H�nyszor szidta le az apja, ha gyerekkor�ban az �jszaka r�m�lmai k�z�tt az anyja ut�n ki�ltott!

„F�rfinak sz�lett�l, nem b�jhatsz any�d szokny�ja m�g�, tanuld meg elviselni! Egy Malfoy nem viselkedik �gy!”

Egy Malfoy nem viselkedik �gy… Ez volt az els� szab�ly, amit meg kellett tanulnia. Mindig mindent megkapott a sz�leit�l, de most �rezte el�sz�r, hogy a t�rgyak nem p�tolhatj�k az igazi szeretet…

Olyan f�lt�kenys�get �rzett, amit akkor m�g nem tudott volna megmagyar�zni, �s �gy a g�nyj�ba fojtotta mindazt az irigys�get, ami tomp�n mardosta a lelk�t. �vek hossz� sora alatt a sz�ve j�gg� fagyott, �s lassan el is felejtette ezeket az �rz�seket. Arc�ra felker�lt az �rzelemn�lk�liek maszkja, amit ez a l�ny egyetlen szav�val most porr� z�zott…

Hermion�t�l t�bbet kapott, mint b�rki m�st�l az �let�ben. Megtan�totta szeretni…

Az �jszaka j�t�kony leple alatt er�tlen�l hagyta, hogy az �rzelmei el�rassz�k. K�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt, bel�legezte az illat�t, �s Draco boldog volt puszt�n a tudatt�l, hogy karjaiban tarthatja �t…


* * * *


Ez a boldogs�g az elk�vetkez� napokban mit sem halv�nyult. Draco arca kisimult, �s sz�rke szemei �l�nkebben csillogtak, mint m�skor, de ezek az apr�, �rulkod� jelek csak egy k�l�n�sen j� megfigyel�nek t�nhettek volna fel.

Draco nem volt bolond, �lvezte a boldogs�got, de ugyanakkor f�lt�kenyen �rizte is, esze �g�ban se volt m�sok el�tt el�rulni mag�t. De ha kettesben voltak Hermion�val, a k�lvil�g �s annak ostoba szerepei m�r nem sz�m�tottak.

Azt�n elj�tt az a perc is, mikor vissza kellett cs�ppenni a val�s�gba. Draco �nk�ntelen�l is �sszerezzent, mikor felizzott karj�n a Jegy, hisz el�g r�g h�vatta m�r mag�hoz �t a Nagy�r. Arra sz�m�tott, hogy megint valami feladatot kap, de miut�n engedelmeskedett, l�tnia kellett, hogy rajta k�v�l m�g egy tucat hal�lfal� �rkezik meg.

A S�t�t Nagy�r ajk�n torz vigyor j�tszott, ahogy v�gign�zett h�vein. L�bain�l egy hatalmas, gy�ny�r� k�gy� pihent. A hal�lfal�k sorban t�rdre ereszkedtek uruk el�tt, �s megcs�kolt�k az �jfekete tal�r szeg�ly�t. Mikor a k�r �jra rendez�d�tt, a nagy�r megsz�l�totta �ket:

- �dv�z�llek titeket, hal�lfal�k legjobbjait! Gondolom most valamennyien feltett�tek magatokban a k�rd�st, mi�rt h�vtalak ide titeket mind. Nos, n�zzetek csak k�rbe – harsogta, majd egy p�lcaint�s�re a terem f�nybe borult, megvil�g�tva a gy�ny�r� berendez�st.

A csukly�s alakok felmorajlottak. Draco sz�m�ra, l�v�n hogy el�kel� csal�db�l sz�rmazott, nem volt idegen a f�ny�z�s, de ett�l m�g � is elt�totta a sz�j�t d�bbenet�ben. A hatalmas terem leny�g�z�en festett, megtelve pomp�val �s ragyog�ssal, ak�r hajdan a nagy kir�lyok tr�ntermei.

Az �m�lkod�st a Nagy�r fagyos hangja t�rte meg:
- L�tom elnyerte a tetsz�seteket szer�ny hajl�kom… Nek�nk, az emberi faj legnemesebbjeinek ilyen �letsz�nvonal j�rna. �s j�rni is fog… Nem is sejtitek, kedves h�veim, hogy milyen k�zel j�runk m�r ahhoz, hogy mienk legyen a v�gs� gy�zelem. Hatalomra fogunk emelkedni, ehhez pedig nagyban hozz�j�rult a ti munk�tok elismer�sre m�lt� m�don val� elv�gz�se. B�r csal�dnom kellett bennetek, mikor tizenh�rom �vig senki nem vette a f�radts�got, hogy megkeressen engem, de most �r�mmel l�tom, hogy k�szs�gesen t�rlesztitek az ad�ss�got. A Nagy�r pedig nem felejt. Hamarosan nektek is kir�lyi jutalomban lesz r�szetek!

- K�sz�nj�k, Nagy�r! – hallatszott t�bb sz�jb�l, �s a csukly�s alakok meghajoltak.
Voldemort kim�rten biccentett, majd folytatta:

- Mindannyian egy c�l�rt vagyunk itt, mind egy c�l�rt k�zd�nk! A jogaink�rt, hogy elfoglalhassuk a minket megillet� helyet a vil�gban! Olyan hatalmunk van, amit b�n lenne nem haszn�lni! Mi vagyunk a kiv�lts�gosok! Ahogy a term�szet t�rv�nyei is kimondj�k, hogy mindig az er�s uralkodik a gyeng�k felett, mi is arra sz�lett�nk, hogy uralkodjunk a p�rn�pen!

Hangos �ljenz�sek k�s�rt�k a S�t�t Nagy�r besz�d�t, de � leintette a t�meget. Hangja sziszeg�ss� halkult.

- Azonban… - n�zett v�gig a h�vein - Mit tenn�tek, ha kider�lne, hogy esetleg a nemes c�ljaink�rt folytatott k�zdelem hasztalan? Mit tenn�tek, ha f�radoz�saink hirtelen semmit nem �rn�nek? Mit tenn�tek, ha feleslegesen harcoltatok volna az igazatok�rt – mert egy ember miatt romba d�lne mindaz, amit id�ig fel�p�tettetek? H�veim… Mit tenn�tek, ha egy valaki �rul�sa miatt bukn�tok el?

A k�rd�s tomp�n visszhangzott a be�llt csendben, a hal�lfal�k leszegett fejjel, dermedten �lltak. A Nagy�r v�gighordozta tekintet�t a r�m�lt alakokon, majd pillant�sa meg�llapodott az egyik csukly�son.

- Avery – sz�l�totta meg, mire a f�rfi �sszerezzent. – Te mit tenn�l?
- �-�n… - dadogta. – H-h�t… B�-b�ntet�st �rdemelne…
- Val�ban? – vonta fel a szem�ld�k�t a Nagy�r. – �s v�lem�nyed szerint mi lenne a megfelel� b�ntet�s a sz�m�ra?

Voldemort halkan besz�lt, m�gis tiszt�n �rtett�k a szav�t. Dracot kir�zta t�le a hideg. Avery szemmel l�that�an feszengett, a teremben p�r percig k�nos cs�nd volt. A Nagy�r kitart�an a f�rfire szegezte a tekintet�t, m�g v�g�l az leborult a padl�ra.

- B-bocs�ss meg, Nagyuram! – ny�sz�r�gte sz�nalomra m�lt�an, mik�zben eg�sz test�ben reszketett. – Sz�rny� hib�t k�vettem el…

- Bocs�ssak meg? – suttogta Voldemort. – Vajon meg lehet bocs�tani egy olyan embernek, aki h�tba akar t�madni? Ostoba vagy, Avery, ha azt hitted nem j�v�k r�… Pontosan tudok mindenr�l.

- Hib�ztam, Nagy�r… - Avery szinte s�rt a f�lelemt�l. – J�v� teszem… kegyelmezz… k�ny�rg�m…

- Hal�l minden �rul�ra! – ki�ltotta szenved�lyesen egy n�i hang, mire Voldemort odaford�totta a fej�t �s hidegen elmosolyodott.

- Nem, Bella… - duruzsolta. - A hal�l �nmag�ban nem el�g nagy b�ntet�s. Azt akarom, hogy l�ss�tok: �gy j�r az, aki el�rulja a S�t�t Nagyurat! Azt akarom, hogy megtanulj�tok egy �letre, mennyit �r a h�s�g! Most pedig j�tszani fogunk… - n�zett ism�t Averyre. – Azt akarom, hogy az �rul� a lehet� legt�bb k�nt �lje �t! H�veim, k�pr�ztassatok el tud�sotok legjav�val! A k�rt �n kezdem… Crucio!

Avery felord�tott m�rhetetlen f�jdalm�ban. Draconak �nk�ntelen�l is kit�gultak a szemei a borzalomt�l. Cseppet sem kedvelt Averyt, de a f�ld�n fetreng� f�rfi l�tv�nya sokkolta. �s a Nagy�r �tka ut�n a k�nz�sok csak fokoz�dtak…

Draco elkapta a tekintet�t Averyr�l, �s k�rben�zett t�rsain. T�bben leplezetlen �lvezettel nevettek, vagy g�nyolt�k a szerencs�tlent, �gy t�nt, mindenkit sz�rakoztatja a j�t�k. Dracot hirtelen heves undor fogta el a t�bbiekt�l, k�ptelen volt felfogni ezt a beteges �r�m�t, amit a k�nz�sban leltek.

�rtette, hogy a Nagy�r mi�rt nem �lte meg sim�n Averyt, hiszen ett�l a megal�ztat�ssal p�rosult szenved�snek a l�tv�ny�t�l mindenkinek elmenne a kedve az �rul�st�l, de ett�l a m�rhetetlen kegyetlens�gt�l kir�zta a hideg…

Gondolataib�l arra ocs�dott fel, hogy r�ker�lt a sor. Alig �szrevehet�en �sszerezzent, majd kimondta a legels� �tkot, ami esz�be jutott:
- Sectumsempra!

Mintha egy l�thatatlan penge szabdalta volna fel Avery arc�t �s mellkas�t, a f�ld�n g�rnyed� f�rfi h�trav�g�dott, �s a sebekb�l �mleni kezdett a v�r.

A Nagy�r szeme elismer�en villant meg, de Draco borzadva meredt a haldokl� f�rfira. Avery teste g�rcsbe fesz�lt, �s h�tborzongat�, h�rg� hangok t�rtek fel tork�b�l, ahogy a k�nhal�l lassan el�rte tet�pontj�t.

Draco �szre se vette, hogy a t�bbiek megtapsolj�k. Csak �llt �s b�mult az el�tte fekv�, v�rben �sz� holttestre, �s valami hideg, tompa �ress�g �rasztotta el a bens�j�t, ahogy lassan tudatosult benne, hogy mit is tett…

A lelk�ben uralkod� hirtelen t�madt �rbe v�g�l a Nagy�r hangja furakodott be.

- Avery meg�rdemelte, amit kapott. V�ss�tek az eszetekbe, hogy �gy j�r majd minden egyes �rul�… ilyen v�ts�gre nincs kegyelem. – intett a p�lc�j�val, �s a holttest k�dd� v�lt. – De mivel kegyes Nagy�r vagyok, a seg�t�imet megjutalmazom. A ma �jszak�n az �szinte h�veim a vend�gszeretetemet �lvezik. Igyunk egy�tt a gy�zelm�nkre…

A k�vetkez� p�lcaint�sre megjelent egy hatalmas asztal, roskad�sig megpakolva �nycsiklandoz� �telekkel.
- K�sz�nj�k ezt a megtiszteltet�st, Nagy�r! – borultak t�rdre Voldemort el�tt t�bben, aki csak g�nyosan mosolygott.


* * * *


A fejedelmi vacsora ut�n a hal�lfal�k �l�nk t�rsalg�sba mer�ltek, �s lelkesen ittak a Nagy�r eg�szs�g�re. Voldemort fojtott hang� besz�lget�sbe m�lyedt Pitonnal, mellett�k Lucius Malfoy b�szk�n ecsetelte �jonnan felfedezett k�nz� �tk�t a hallgat�s�g�nak.

Draco lassan kortyolgatta a bor�t, mik�zben a t�bbieket figyelte. A h�tt�rben halk zene sz�lt, a hangulat k�r�l�tte kifejezetten kellemes volt, � m�gsem �rezte j�l mag�t a b�r�ben.

Az eg�sz vacsora bizarrnak �s groteszknek hatott egy ilyen v�rf�rd� ut�n… Szinte k�nyszer�tette mag�t, hogy le tudja nyelni a falatokat, de a gyomra hevesen tiltakozott ellen�k.

A t�bbieknek szeml�tom�st nem volt ilyen probl�m�juk… Hogy lehet ilyen k�nnyen t�ll�pni egy gyilkoss�gon? Hogy lehet ilyen hidegv�rrel �lni…

Dracora m�g mindig �loms�llyal nehezedett r� a b�ntudat, �s elfojtotta azt az �r�m�t, amit az ut�bbi napokban �rzett. Az elk�vetett b�n�k�rt fizetni kell…

Keser� gondolataib�l egy cseng� hang z�kkentette ki:
- Gratul�lok a ma esti gy�ny�r� befejez�shez…
Amanda �lt le mell�, �s r�villantotta legb�josabb mosoly�t.
- K�sz�n�m – mondta sz�kszav�an Draco.

- L�tom, lassan kezdesz belej�nni, kezdesz r��rezni az �z�re – folytatta Amanda. – Hogy milyen m�mor�t� �rz�s, ha �letekkel j�tszhatunk…
- Szerinted az �let csak egy j�t�k? – vonta fel a szem�ld�k�t a fi�.

- Persze, hogy az. Mind j�t�kosok vagyunk, Draco… az er�sebb legy�zi a gyeng�bbet, ahogy a Nagy�r is mondta. De ha igaz�n er�sek vagyunk, akkor a j�tszma a mi kez�nkben lesz. Ez�rt fontosabb mindenn�l a hatalom.

Draco elgondolkozva kortyolt egyet a pohar�b�l.
- A hatalom az�rt nem felt�tlen�l fontosabb mindenn�l – felelte v�g�l. – �nmag�ban nem �r semmit. Az ember nem �ldozhat fel �rte mindent, mert a v�g�n nem marad semmije.

- M�g mindig nem tudsz megszabadulni a f�lelmeidt�l – szegezte r� �that� tekintet�t Amanda. – Ugyan mihez ragaszkodsz te ennyire? Nem �lhetsz �r�kk� a kis �lomvil�godban, Malfoy… A korl�taid le fognak omlani, majd megl�tod. Ma is meg�lt�l egy olyan embert, aki az utadban �llt. Az �r�k t�rv�ny: �lsz, vagy meg�lnek… �s te �lt�l, megint. Mert �lni akarsz. Mert te is ugyan�gy hatalmat akarsz… Lehet, hogy most m�g gyenge vagy, de m�r elkezdt�l tanulni…

- Er�sebb vagyok, mint hinn�d.
- A m�ltkor nem ezt bizony�tottad – mosolyodott el Amanda g�nyosan. – Akkor se tudtad tartani magad…

- Val�ban nem – n�zett a l�nyra Draco, de szemei most hidegen csillogtak. – Mivel te m�g kimaradt�l a gy�jtem�nyemb�l, �s �gy �reztem, ideje p�tolnom ezt a hi�nyt.
Amanda halkan felkacagott.

- Kinek akarsz hazudni, Draco?
- Higgy, amit akarsz – vont v�llat a fi�. Kiitta az utols� korty bort is a poh�rb�l, majd fel�llt, hogy csatlakozzon indulni k�sz�l� apj�hoz.

- Majd megl�tjuk, kinek lesz igaza, Malfoy… - n�zett ut�na �sszesz�k�l� szemekkel Amanda.