Odakint meg�ll�s n�lk�l esett a h�, k�l�n�s, feh�r ragyog�sba bor�tva a v�rost. Lassan maga al� temette az utakat, az otthonokat, �s egy b�cs�zni k�sz�l� �v megfakult napjait.

Az elm�l�s �rnya l�pkedett nesztelen�l a sz�zi feh�rs�gben, kez�ben hordozva r�gm�lt �lmokat �s eml�keket, �s n�m�n, an�lk�l, hogy m�g egyszer visszan�zett volna, maga m�g�tt hagyta a mit sem sejt� embereket, a csendesen sz�lling�z� h�pelyhekre b�zva a vil�g megtiszt�t�s�t az elk�vetkezend�, m�g �rintetlen�l tiszta �vre.

A Szilveszter k�l�n�s �nnep az emberek �let�ben: a legt�bben szeretik hangosan, vid�man, nagy t�rsas�gban k�sz�nteni az �jesztend�t, azonban a f�ktelen tombol�s k�zepette saj�tos var�zsa sokszor elt�nik. Abban a kis h�zban viszont, ahov� k�t fiatal h�z�dott be a k�v�ncsi tekintetek el�l, ott rejt�z�tt a m�lt �s a j�v� tal�lkoz�s�nak �si b�b�ja.

A szob�ban ott lobogott a t�li est�k meghitts�ge, az aranyba bor�tott feny� b�szk�n hirdette, hogy a szeretet �nnep�nek hagyom�nya m�g nem veszett ki az emberek sz�v�b�l.

Mellette, a kandall� l�ngjai k�t, egym�s fel� hajol� alakot vil�g�tottak meg. Egy pirul�, zavartan mosolyg� l�ny egy hossz�k�s dobozt tartott a kez�ben, gesztenyebarna f�rtjei d�s hull�mokban omlottak karcs� v�llaira, ragyog� tekintet�t hossz� szempill�i al� rejtette.

Az ez�stsz�ke fi� a f�l karj�ra t�maszkodva figyelte �t, sz�rke szemei moh�n lest�k kedvese mozdulatait, ahogy a remeg� kezek lassan kibontj�k az aj�nd�kot. A l�ny a d�bbenett�l n�m�n meredt a dobozb�l el�ker�l� v�kony l�ncra, majd felpillantott a v�laszt t�relmetlen�l v�r� fi�ra.

- Te j� �g… - rebegte Hermione. – Ez… ez…
- Nem tetszik? – n�zett kutat�an a szem�be Draco.
- Merlinre, dehogynem! De hogy… �n nem is hittem volna… pont nekem…

- Ez nem csak egy egyszer� dr�gak� – mutatott a halv�ny, de tiszta t�z� ragyog�ssal f�nyl� med�lra mutatva. – Ez egy Amarillon. �sszekapcsol k�t embert, �s…
- …megmutatja a m�sik ir�nta val� �rz�seit – fejezte be suttogva a l�ny.

Pontosan tudta, mit tart a kez�ben, de k�ptelen volt elhinni. Az Amarillon a vil�gon az egyik legritk�bb dr�gak�nek sz�m�tott, l�tez�s�t legenda �vezte; sz�ps�g�t pedig a bel�le fakad� k�l�n�s f�ny adta, ami mindaddig ragyogott, am�g az aj�nd�koz� �rz�sei meg nem v�ltoztak. �lm�ban sem hitte volna, hogy Draco egyszer majd r�b�zza az �rz�seit…

- Az�rt adtam – sz�lalt meg feszengve a fi�, - hogy t�bbet ne k�telkedhess bennem.

Hermione belen�zett a sz�rke szemekbe, �s a pillant�s�val mondta el mindazt, amit k�ptelen lett volna szavakba �nteni. Draconak azonban ez a v�lasz is el�g volt ahhoz, hogy tudja: a l�ny soha nem �lne vissza a kez�ben tartott titokkal...

H�ny napot t�lt�tt hosszas t�pel�d�ssel, hagyva, hogy a k�ts�g eluralkodjon rajta, rettegve att�l, hogy aj�nd�ka majd vesz�lyes fegyverr� v�lik, amit ellene lehet ford�tani, �s m�gis, �gy �rezte, hogy a l�nyra b�zva megmentheti lelk�nek ezt a megmaradt kicsi, tiszta vil�g�t.

Minden egyes gyilkoss�g b�ne elvesz valamit az emberb�l, megroncsolja a lelket, �s Draco tiszt�ban volt vele, hogy ha �gy folytatja, egyed�l m�r nem lenne k�pes r�, hogy meg�rizze �nmag�t

. Szavak n�lk�li vallom�s volt ez, olyan �g�ret, ami akkor is ott fog �gni, izzani Hermione nyak�ban, ha nem lehetnek t�bb� egy�tt…

- �n is szeretn�k adni neked valamit – mondta Hermione, �s a fi� kez�be nyomott egy dobozt.

Draco kicsit megh�kkent, majd lassan bontogatni kezdte az aj�nd�kot, amib�l egy alma nagys�g� g�mb ker�lt el�. A goly�bisban furcsa, feh�r f�ny kavargott.

-Mi ez? – pillantott a l�nyra Draco. – Egy nefeledd g�mb?
- Olyasmi – mosolyodott el Hermione. – De ann�l az�rt t�bb. Ez egy eml�kg�mb. Ha felid�zel magadban valamit, a g�mb megjelen�ti az �gy, ahogy megt�rt�nt.

- Pr�b�ljuk csak ki – csillant fel Draco szeme, �s a tenyer�be vette az aj�nd�kot.

P�r m�sodperc m�lva a benne lev� feh�r k�d elhalv�nyult, �s k�t, �ssze�lelkez� ember alakj�nak adta �t a hely�t. Hermione arca l�ngba borult, amikor megl�tta, ahogy a g�mbben meztelen�l, szenved�lyt�l ragyog� arccal Draco f�l� borul…

- Valahogy �gy m�k�dik, de most m�r elteheted – hadarta.
Draco leplezetlen vigyorral n�zte a zavarban l�v� l�nyt.

- Mi�rt vagy el�ttem ilyen sz�gyenl�s, Hermione? – k�rdezte. – Hiszen ez is itt te �s �n vagyunk, amint �pp…
- J�j�, tudom! – v�gta r� a l�ny. – De k�v�lr�l n�zve olyan m�s… olyan… erk�lcstelen…

- Nincsen benne semmi rossz, a szeretkez�s az egyik legszebb �s legm�lyebb megnyilv�nul�sa k�t embernek.
- Tudom, de akkor is…

- Nincs de. n�zd csak, milyen gy�ny�r� vagy, milyen felszabadult az arcod…

Hermione ism�t r�pillantott a g�mbben l�v� �nmag�ra, de az a l�tv�ny akkor is olyan k�nos volt sz�m�ra �gy k�v�lr�l n�zve, mintha b�nt k�vetett volna el. Nem is hitte volna, hogy a szenved�ly hev�ben k�pes ilyen arcpir�t� dolgokat m�velni…

- Az�rt �r�l�k, hogy ezt az oldalad eddig csak �n l�thattam… - suttogta Draco, majd nagyon finoman belecs�kolt a l�ny nyak�ba.

Ajkait lassan v�gigh�zta Hermione arc�n, mik�zben karjai a derek�ra kulcsol�dtak. Moh�n cs�kolta meg, ujjai r�fesz�ltek a finom b�rre, test�ben fel�t�tte fej�t a k�vetel�z� v�gy. Egyik kez�t egyre feljebb cs�sztatta, m�gnem a hull�mos tincsek k�z� hatolva m�g jobban mag�hoz szor�totta a l�nyt, majd a cs�kot megszak�tva ajkaival a l�ny v�ll�t vette a c�lba.

- Azt hittem, megv�rjuk az �jf�lt… - mondta elhal� hangon Hermione.
- �n most akarlak – suttogta Draco, �s nyelv�t v�gigh�zta a l�ny kulcscsontj�n, mire az beleremegett az �rint�sbe.

Mikor Draco ajkai �jra a sz�j�ra tapadtak, Hermion�nak m�r nem volt t�bb ellenvet�se. K�ptelen volt meg�lljt parancsolni ennek a test�ben tombol� v�gynak, ennek a s�rget� parancsnak, hogy �t kell adnia mag�t Draconak, k�l�nben elem�szti a szenved�ly.

Az �rz�s, ami �tj�rta minden porcik�j�t, a reszket� v�gy, hogy �rinthesse, mag�ba fogadhassa a m�sikat, az a gy�ny�rteljes k�n, ami k�veteli, hogy a teste a fi� test�hez �rhessen �s eggy� v�ljon vele…

A fej�b�l elt�nt minden gondolat, bens�j�ben csak a szeretkez�s m�mora lobogott, ami leomlasztotta g�tl�sait �s elnyomta j�zans�g�t, most nem sz�m�tott semmi m�s, csak test�knek �des �sszeforr�sa…


* * * *


Test�k izzadtan, lust�n ter�lt el a vastag sz�nyegen. �gy �lelt�k egym�st, mintha egy vil�g omlana �ssze akkor, ha ak�r csak egy pillanatra is elengedn�k a m�sikat. Szem�k behunyva, arcukon boldog mosoly �lt. Halk s�hajok libegtek az �jult csendben, majd reszket� sz�vdobog�sukat elnyomva, t�volr�l ritmusos kong�s hallottak. Bimm… bamm…

- �jf�l van – Hermione csup�n lehelte a mondatot, nem is volt benne biztos, hogy a mellette fekv� fi� hallja.

Draco nem v�laszolt. Egy pillanatig m�g hallgatta a harang z�g�s�t, majd ajk�val megkereste a l�ny�t.

K�l�n�s a Szilveszter: tal�lkoz�sa m�ltnak �s j�v�nek… b�cs� �s k�sz�nt�s… elm�l� �lmok �s felt�mad� rem�ny… �s pillanatnyi mag�ny a semmiben.

A cs�k az egyetlen olyan h�d, ami ezekben a pillanatokban k�pes megakad�lyozni, hogy a l�lek megm�rt�zzon a v�gtelen �ress�gben. �s �k cs�kolt�k egym�st… Nem volt sz�ks�g�k felesleges fogadalmakra, hiszen az � �g�ret�k m�r r�g ott �lt benn�k.

Azt�n az utols� kong�s is lassan elhalt, az ��v �s az �j�v k�z�tt h�z�d� szakad�k ism�t megtelt �lettel.

Hermione beles�hajtott a cs�kba, mire Draco megszak�totta azt, �s felpillantott a l�nyra.

- J�, hogy itt vagy velem… - suttogta Hermione, mik�zben Draco mellkas�t cir�gatta, majd n�mi t�tov�z�s ut�n hozz�tette: - De nem szeretn�l ink�bb a bar�taiddal lenni, mint mindenki m�s?

Draco elgondolkozva n�zte a l�nyt, kiismerhetetlen tekintete a halv�nyan ragyog� med�lra siklott.
- Nem… - mondta lassan. – Sz�vesebben vagyok most veled.

A val�s�g az volt, hogy egyetlen porcik�ja sem k�v�nta azt a felsz�nes, �nmagukat megj�tsz� t�rsas�got, akikkel ilyenkor k�nytelen volt egy�tt lenni a sz�lei k�v�ns�g�ra. Nem mintha am�gy lettek volna bar�tai…

Hangosan ugyan nem mondta ezt ki, nem is akarta tov�bb feszegetni a t�m�t, �gy m�s ir�nyba terelte a besz�lget�st.
- Am�gy ha m�r az �nnepn�l j�runk, adjuk meg a m�dj�t. – azzal fel�llt, hogy megkeresse a p�lc�j�t.

Hermione alig �szrevehet�en elpirult, ahogy a meztelen�l is arisztokratikus tart�ssal �s nemt�r�d�m eleganci�val mozg� fi�t n�zte. Tetszett neki a kedvese teste, a finom von�sok �s a sz�lk�s izmok, b�r Draco mintha lefogyott volna az ut�bbi id�ben…

Egy perc sem telt bel�, az ifj� hal�lfal� egy p�lcasuhint�s�ra megjelent a f�ld�n k�t poh�r, �s egy �veg pezsg�. �jabb suhint�s, �s az �veg elkezdte megt�lteni a poharakat, �gy mire Draco vissza�lt Hermione mell�, az egyik sz�n�ltig telit fel� ny�jtotta.
- Koccintsunk.

- Kicsit sokat t�lt�tt�l nekem – mondta szemreh�ny�an a boszork�ny, de az�rt elvette az italt.
- Nem olyan sok az – felelte k�nnyed�n Draco, majd koccint�sra emelte a pohar�t. – Az �j �vre.

- �s r�nk. – tette hozz� Hermione, mire a fi� biccentett.

A poharak egym�shoz koccantak, tekintet�k egybe kapcsol�dott, azt�n Hermione szem�t lehunyva felhajtotta a pezsg�j�t. Draco figyelte a l�nyt, mik�zben � is finoman belekortyolt az italba.

- Finom ez a pezsg� – nyalta meg ajk�t Hermione, majd letette az �res poharat.
- Els�rang� – mondta Draco, mik�zben �jrat�lt�tte a l�ny pohar�t. – Gondolom nem vagy hozz�szokva az alkoholhoz.

- H�t nem igaz�n… Ezt m�r nem k�ne meginnom – pillantott bizonytalanul a italra.
- Nem fog meg�rtani, ne agg�dj. Azt mondtad, �zlett.

- �gy is van… Na j�, csak nem r�gok be k�t poh�r pezsg�t�l, nem? – vont v�llat, majd az utols� cseppig kiitta pohar�t.

Nos, ha k�t poh�r pezsg�t�l nem is r�szegedik le az ember, az �t�dik �s a hatodik ut�n m�r �rzi a b�d�t� hat�st, f�leg, ha egy olyan l�nyr�l van sz�, mint Hermione.

A boszorka arca kiss� kipirult az alkoholt�l, szemei �l�nken csillogtak. Draco vigyorogva n�zte a l�tsz�lag ok n�lk�l kuncog� Hermion�t. � m�g csak a m�sodik poh�rn�l j�rt, �s am�gy is j�rtasabb volt ezen a t�ren, de att�l m�g �lvezte a becs�pett l�ny t�rsas�g�t.

- Fogadjunk Granger, hogy m�g sosem volt�l r�szeg.
- Nem – mondta f�lig dacosan, f�lig nevetve Hermione.- Harry �s Ron n�ha ber�gnak egy�tt, s�t m�g Ginny is… Nem is �rtem hogy tudnak annyit inni n�ha… A legnagyobb bulik persze akkor voltak, amikor lemostuk a Mardek�rt a kviddicsp�ly�r�l…

- Na igen, az biztos felemel� �rz�s volt – jegyezte meg �lesen Draco.

- H�t igen – kuncogott tov�bb Hermione, mintha nem is hallotta volna a c�lz�st. – De h�t nem sz�vlelt�k egym�st, m�g j� hogy �r�lt�nk… Te is ut�lt�l minket v�gig. T�nyleg… mit gondolt�l r�lam akkor, azonk�v�l, hogy s�rv�r�nek tartott�l?

Draco kortyolt egy nagyot a pezsg�b�l, majd kim�rten ezt mondta:
- N�zd Granger, szerintem erre te nem vagy k�v�ncsi…
- M�r hogyne lenn�k k�v�ncsi r� – m�ltatlankodott a l�ny. – Na halljam…

- J�l van – s�hajtott Draco. – Te akartad. Nem gondoltam r�lad semmi k�l�n�set. Kiss� ideges�t� volt�l ezzel a tanul�s- meg szab�lym�ni�ddal… Mindenki fl�gosnak tartott.

- K�sz. �s te csak ez�rt ut�lt�l.
- Nem csak ez�rt. – mosolyodott el a fi�. – Hanem mert Potter�k kis bar�tn�je volt�l, �s persze az�rt is, mert harmadikban kezet emelt�l r�m.

Hermione elnevette mag�t.
- Azt meg is �rdemelted, Malfoy! Lehet, hogy �n str�ber voltam, de te meg egy kis g�r�ny!
- S�rtegetsz, Granger? – vonta fel a szem�ld�k�t Draco.

- Ne vedd m�r komolyan az r�gen volt… - legyintett a l�ny. - De gondolhatod, hogy nem alaptalanul nem kedvelt�nk. Ott �rtott�l nek�nk, ahol csak tudt�l, ezt nem is tagadhatod.

- Hi�ba, ezt k�vetelte t�lem a Mardek�ros becs�let. Meg egyszer�en h�nyni tudtam volna Potter viselked�s�t�l.
- Az�rt te sem volt�l szent! – tiltakozott a l�ny. – H�t velem is mit akart�l csin�lni, az a h�lye fogad�s… Az nagyon undor�t� dolog volt t�led.

- De rendben hoztam a dolgokat, vagy nem? K�l�nben is, Te hagytad, hogy elcs�b�tsalak, b�r a mai napig nem �rtem, mi�rt. Ha m�r itt tartunk, igaz�n elmagyar�zhatn�d, �rdekelne.

- H�t… az �gy volt… - Hermione zavartan nyelt egyet. – Sz�val �n nem tudom…
- Enn�l �sszef�gg�bb �s pontosabb v�laszokat szoktam meg t�led a h�t �v alatt.

- De ez m�s… �n nem tudom, mi volt akkor velem Draco. Egyszer�en csak eluralkodott rajtam egy olyan v�gy, aminek nem tudtam nemet mondani. Az eg�sz olyan abszurd volt, hogy Te ott vagy, ahogy r�m n�zel… nem kellett volna hagynom magam, tudom j�l… de m�gis musz�j volt… nem tudtam ellen�llni neked m�r akkor se…

Az utols� mondatokat m�r csak suttogta. K�zelebb h�z�dott a fi�hoz, �s apr� kezeivel v�gigsz�ntott az izmos v�llakon, mik�zben ajk�t Draco�ra tapasztotta…