Egy izmos test mag�hoz szor�tja… Megk�nnyebb�lt s�haj. Hermione �t�leli Dracot, de biztons�g�rzete hamisnak bizonyul… Megremeg a szoba k�r�l�tt�k, �s a falak elkezdenek omlani. �rzi, ahogy Draco maga ut�n r�ntja, rohannak v�gtelen folyos�kon �t, �ri�si k�darabok csap�dnak le mellett�k… Azt�n hirtelen megtorpan. Vele szemben egy kicsi, sz�ke l�ny, aki megr�m�lve pillog k�rbe.

- Natalie! – ki�ltja Hermione, �s gondolkod�s n�lk�l elindul a l�ny fel�, de miel�tt el�rn�, Natalie elt�nik egy hatalmas k�t�mb alatt…

Hermione felsikolt, �s megjelenik el�tte a S�t�t Nagy�r, l�ba el�tt egy tekerg�z� k�gy�val, �s s�t�nian felkacag…

Hermione a d�bbenett�l olyan hirtelen �lt fel az �gyban, hogy sikeresen fejbe v�gta a mellette fekv� fi�t.
- Norm�lis vagy, Granger?! – hallatszott Draco inger�lt hangja a s�t�tb�l.

- Ne haragudj… - mondta megszeppenve a l�ny.
- K�sz �letvesz�ly vagy…

- Draco, nekem most el kell mennem…
- Hajnali f�l hatkor? – k�rdezte g�nyosan a fi�, mire Hermione fels�hajtott.

Igaz. Harry�k m�g alszanak… Visszahanyatlott az �gyra, �s �rezte, ahogy Draco �t�leli, de az er�s karok most el�sz�r nem nyugtatt�k meg. Ahhoz t�ls�gosan �gette a felismer�s t�ze bel�lr�l…

Olyan hihetetlennek t�nt, �s m�gis, annyira egy�rtelm�! Natalie… „�s azt�n egy �vre r� elt�nt egy kisl�ny is. Az a kisl�ny, akihez Denem meglep� m�don ragaszkodott.”

Voldemort a saj�t elveit tagadta volna meg, ha nyilv�nosan egy mugli l�ny szeret. De ha elvette a l�ny emberi mivolt�t, �gy m�r nem ker�lt ellentmond�sba saj�t mag�val. �s persze az �tl�nyeg�l�ssel �j nevet is kapott: Natalie… Ginewra… Nilson… Na… Gi… Ni…

Hermione �rezte, ahogy v�gigfut a h�t�n a hideg. H�tborzongat� �rz�s volt belegondolni abba, hogy Voldemort �vtizedek �ta tart egy k�gy� test�nek b�rt�n�be z�rva valakit, akihez a saj�t, beteges m�dj�n vonz�dik �s ragaszkodik…

A birtokl�si v�gy eszel�s megnyilv�nul�sa, a vad, torz f�lt�kenys�g, ami csak a mag��nak akarja a m�sikat, �s ink�bb rabs�gra k�rhoztatja kedves�t, semmint hogy szabadon eressze.

Felr�mlett el�tte a sz�ke kisl�ny arca, �s �rezte, hogy a keze �k�lbe szorul. Milyen elkorcsosult form�ja az a szeretetnek, ami k�pes ezt tenni? Milyen m�rhetetlen �nz�s�g kell ahhoz, hogy valakit �gy magunkhoz l�ncoljunk? Csak egy olyan �r�lt k�pes erre, akinek fogalma sincs az igazi szeretetr�l…


* * * *


Hermione v�g�l k�s� d�lel�tt �rkezett meg a Rend f�hadisz�ll�s�ra, hiszen ismerte m�r annyira a fi�kat, hogy tudja: ilyenkor neh�z r�venni �ket arra, hogy kim�sszanak az �gyukb�l
.
A k�v�jukat ny�zott arccal kortyolgat� bar�tait a nappaliban tal�lta meg. Az �sszeborul� p�rocsk�k �rdekl�dve n�ztek a betoppan� l�nyra.

- J� reg… gelt… - k�sz�nt egy hatalmas �s�t�s k�zben Ron. – Na milyen volt anyuk�d�kkal a Szilveszter? Biztos remek�l sz�rakozt�l…

- J� volt – felelte t�relmetlen�l Hermione, majd jelent�s�gteljes pillant�st vetett Harry�kre. – Fi�k, besz�ln�nk kell!
- Ma hagy’ pihenj�nk – mondta Ron �lmosan. – Majd holnap gyakor…
- Most kell besz�ln�nk – hangs�lyozta a l�ny, amib�l �gy t�nt, v�gre �rtettek a t�bbiek.

Ron lemond� s�hajjal, Harry viszont �rdekl�d� pillant�ssal pattant fel.
- Mindj�rt itt lesz�nk – mondt�k Ginnynek �s Parvatinak, majd felsiettek Ron�k szob�j�ba.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte r�gt�n Harry, amint becsukt�k maguk m�g�tt az ajt�t.
- V�rj… Disaudio – intett Hermione a p�lc�j�val, majd a bar�taira n�zett. – T�rt�nni nem t�rt�nt semmi. Viszont r�j�ttem valamire…

Harry �s Ron t�tott sz�jjal b�multak a l�nyra.
- De ez k�ptelens�g… - cs�v�lta a fej�t Ron.
- Mi�rt ne lehetne? – vonta f�l a szem�ld�k�t t�mad�an Hermione.

- Mert… nem! Azt a l�nyt t�bb mint �tven �ve rabolta el Tudodki! Nem lehet ennyi �vig egy k�gy� test�ben �lni!
- F�regfark tizenk�t �vig b�rta – jegyezte meg sz�razon a boszork�ny.

- Igen, de… � legal�bb var�zsl� volt! A muglik nem �lnek olyan sok�ig, mint mi, Natalie m�r egy �regasszony lenne!

- Igen, de a k�gy� test�be z�rva megv�ltozik a helyzet! �gy �regszik, mint egy k�gy�, �s nem �gy, mint egy ember! Az �letfunkci�i jelen pillanatban nem egy ember�nek felelnek meg!

- H�t nem tudom… ok�, elismerem, hogy vannak gyan�s dolgok, mint az a n�v dolog is, de mi van ha csak v�letlen egybees�s? Mi van, ha Tudodki csak elnevezte a h�zi kedvenc�t az ex-bar�tn�j�r�l? Nem l�tezik, hogy valaki ilyen hossz� ideig b�rja egy �llat b�r�ben! Ez h�lyes�g, ugye Harry?

Az eml�tett maga el� meredve gondolkozott, majd lassan felemelte a fej�t, �s Hermion�ra n�zett.

- Nem, ez nem h�lyes�g – mondta v�g�l. – Tudtam, hogy Natalie ismer�s valahonnan… ez teljesen Voldemortra vall. Csak � lehet ilyen �nz�… Az a k�gy� k�zelebb �ll hozz�, mint b�rki vagy b�rmi m�s. M�s m�don nem tarthatta maga mellett azt a szerencs�tlen l�nyt. �s ha el is telt �tven �v, Natalie m�g csak 68 �ves lenne, az pedig m�g mugli szemmel se olyan sok.

- H�t, nem tudom… - h�zta el a sz�j�t Ron.

- �s ha Natalie a k�gy�, nem lehet � a hatodik horcrux! M�r az elej�n is s�nt�tott az, hogy Voldemort egy �l� teremtm�nyre b�zza a lelk�nek egy darabj�t, egy olyan �l�l�nyre, aki el�bb-ut�bb meghal. Ennek semmi �rtelme, hiszen akkor a horcrux is azonnal elpusztulna. R�ad�sul Harry, azt mondtad, hogy Dumbledore �ll�t�sa szerint ez a horcrux akkor k�sz�lt, mikor Voldemortnak m�g teste sem volt! Hogy tudott volna lehas�tani egy �jabb darabot a lelk�b�l, ha az �lethez is alig van ereje?

Ron elismer�en h�mm�g�tt, Harry pedig fesz�lt figyelemmel hallgatta a l�nyt.

- �s van m�g valami… - folytatta szem�ld�k r�ncolva Hermione. – Dumbledore szerint a hatodik, az utols� horcrux azon az est�n k�sz�lt volna, amikor megpr�b�lt t�ged meg�lni… - pillantott a szem�veges fi�ra. – Szerintem err�l a c�lj�r�l m�g most se tett le. Ha v�rt arra, hogy a te v�redb�l sz�lethessen �jj�, akkor arra is v�rni fog, hogy a te hal�lod �r�n emelkedhessen halhatatlann�.

Szavait n�ma csend k�vette, a fi�k az elhangzottakon r�g�dtak. Hermione karba font k�zzel n�zte �ket, tekintete elsz�ntan csillogott. Valami k�l�n�s �szt�n azt s�gta neki, hogy igaza van…
Ronnak egyenl�re nem jutott semmilyen kifog�s az esz�be, Harry arc�n pedig a keser� felismer�s t�kr�z�d�tt.

- Tudj�tok, mit jelent ez? – t�rte meg v�g�l a hallgat�st, mire Ron �s Hermione k�v�ncsian n�ztek r�.
- Annak az erekly�nek, amit Voldemort a horcrux�nak v�lasztott ki, m�g ott kell lennie a sz�leim h�z�ban…


* * * *


A kis utca halottnak hatott a r�nehezed� cs�nd alatt, csak a sz�l neszezett halkan a csupasz fa�gak k�z�tt. Az emberek a hideg el�l az otthonukba h�z�dtak.

Harry n�m�n b�multa a mag�ba roskadt, f�lig �sszed�lt h�zat, ami egykor az otthona volt… Az a hely, ahol a vil�gra j�tt. Ahol a sz�lei boldog voltak. Ahol az �desanyja az �let�t adta �rte…

Harry csak �llt, �s n�zte mereven a leomlott falakat, a leszakadt ajt�t, az �sszet�rt b�torokat. �rezte, ahogy megremeg a teste. �des �lmok temet�je… A kicsi h�z csontv�za szomor�an n�zett vissza r�, megt�rve a b�natt�l, �s felem�sztve a m�ltt�l.

Valami hideg �rint�st �rzett az arc�n. A k�sza h�pelyhek l�gyan cir�gatt�k a b�r�t… Bel�lr�l olyan keser� k�nnyek fojtogatt�k, amikr�l tudta j�l, hogy sosem fogja els�rni �ket. Ahogy ott �llt a szakad� h�es�sben, �gy �rezte, hogy ez a fagyos, feh�r lepel nem csak a romokat, de az � sz�v�t is betemeti. Hiszen a h� mindig valami szomor� dologra eml�kezteti az embert… Ilyenkor a l�lek dermedt mag�nya szembeker�l a k�lvil�g fagyoss�g�val, �s az emberi bens� sz�vszaggat� �ress�g�n t�l m�r csak az elm�l�s van…

Harry lassan, mint egy �nk�v�letben indult meg a h�z fel�, �s ahogy �thaladt a kerten, az elgazosodott n�v�nyek szel�den h�z�dtak f�lre az �tj�b�l. Megsim�totta a szakadtan l�g� ajt�t, �s az �rint�st�l vill�mk�nt csapott bel� a sz�rny� eml�k…

L�tta maga el�tt a hullasz�n�, hossz� ujjakat, ahogy kinyitja a kaput, l�tta az Eleven Hal�l k�zeled�s�t, hogy lesz�moljon azokkal, akik nem h�doltak be neki… A rettegett �lm�ny k�pe, amit a dementorok k�zel�ben hom�lyosan, de mindig �jra �s �jra �t�lt, most ki�lesedett. Most tiszt�n l�tta maga el�tt minden egyes pillanat�t…

Ott �llt a romos nappali k�zep�n, n�zte a helyet, ahova az �desanyja �lettelen teste zuhant, �s �rezte, hogy megroggyannak a l�bai. Gyeng�nek �rezte mag�t, olyan gyeng�nek, mint m�g soha �let�ben, t�rdre akart borulni az eml�kek s�ly�t�l, �s megt�rni…

Egy apr� k�z �rint�s�t �rezte a v�ll�n, ami visszar�ntotta a val�s�gba. H�trafordult, �s pillant�sa tal�lkozott Hermion��val. A l�ny nem mondott semmit, de a tekintet�ben volt valami, ami Harry sz�m�ra t�bbet jelentett az �res szavakn�l. A n�ma egy�tt�rz�s…

Esz�be jutottak Dumbledore szavai, amit akkor mondott neki, mikor Edevis t�kr�nek var�zs�ba esett. Nem �lhet �r�kk� a m�ltban…

B�lintott Hermion�nak, majd rekedt hangon megsz�lalt:
- �lljunk neki a keres�snek.

K�t bar�tja sz� n�lk�l nekifogott. P�lc�jukat el�re szegezve �vatosan l�pkedtek a szob�ban, a t�rmel�kek k�z�tt keresg�lve valami olyat, ami eg�szen nem oda ill�.

Harry is elsz�ntan vetette bele mag�t a kutat�sba, �s annak a bizonyos t�rgynak a megtal�l�s�ra koncentr�lt. A p�lc�j�val gondosan tiszt�totta maga el�tt az utat, megemelve a kisebb-nagyobb darabokat, majd v�g�l megakadt a szeme egy szokatlan dolgon: mintha halv�nyan megcsillant volna valami a gy�r megvil�g�t�sban…

Odas�t�lt a s�t�t kupachoz, �s megfogta. Keze a legfinomabb selymet �rintette, amit csak el tudott k�pzelni. �mulva emelte feljebb, �s a f�nyben most tiszt�n l�tszott az anyag m�lyv�r�s sz�ne, amit n�hol arany sz�lak t�rtek meg. �s ahogy sz�tter�tette, a meglepet�st�l elt�totta a sz�j�t. Az arany cs�kok k�pp� �lltak �ssze, �s megmutatt�k egy hatalmas, b�szke oroszl�n alakj�t…

Egy percig mindh�rman d�bbenten b�mult�k a tal�rt, ami olyan tiszt�nak hatott a sok por k�z�tt, mintha �j lenne. V�g�l Hermione sz�lalt meg fojtott hangon:

- Ez hihetetlen… Ez Griffend�l Godrik tal�rja volt!
- V�g�l m�gis megkaparintott valamit t�le is – mondta keser� mosollyal Ron. – De mi�rt nem j�tt el az�ta �rte? Nem hiszem, hogy aj�nd�knak sz�nta…

- A h�zon ugyanaz a b�b�j �l, mint a Privet Drive-on… Voldemort ide t�bb� nem teheti be a l�b�t.

- Ez nyilv�nval�… De… Harry! Ez t�nyleg hihetetlen… - Hermione csod�lattal n�zett fel a fi�ra. – Voldemort, aki Mardek�r utols� lesz�rmazottja, Griffend�l hagyat�k�b�l akarta elk�sz�teni az utols� horcrux�t, de nem siker�lt neki! Nem gy�zhet vele szemben!

Harry len�zett a kez�ben tartott, gy�ny�r� tal�rra, majd z�ld szemeiben k�l�n�s t�z gy�lt ki.
- Egy igazi Griffend�les soha nem mocskolja be mag�t fekete m�gi�val… - mondta. – Voldemortnak sosem lesz hatalma felette!
Hermione b�lintott.

- Harry – sz�lalt meg ism�t. – Az a tal�r… szerintem T�ged illet.
- Mardek�r ut�dj�val szemben a Griffend�l�? – vigyorodott el Ron, majd bar�tj�hoz fordult: - Na, mire v�rsz Harry? Nem pr�b�lod fel?

- Nem is tudom…
- Vedd csak fel, Harry. – noszogatta Hermione.

Harry elgondolkodva n�zte a f�nyes sz�vetet, amit egykor a Nagy Griffend�l viselt, t�bb mint ezer �ve… Hihetetlennek t�nt, hogy ezt a kincset �pp � tartotta a kez�ben. Remeg� ujjakkal lassan levette a saj�t k�peny�t, majd miut�n a bar�tai k�ldtek neki egy – egy b�tor�t� pillant�st, s�hajtva beleb�jt a tal�rba.

Ron �s Hermione d�bbenten n�zt�k bar�tjukat. Tal�n csak a k�peny tette, tal�n valami bels� t�z, ami most jobban ragyogott, mint m�skor, de a megszokott, tizenh�t �ves fi� hely�n most egy �rett f�rfi �llt, akinek a teste ugyan m�g fiatal, de a lelke, ami a z�ld szemekben t�kr�z�d�tt, az �reg volt, �s�reg… �s az arca… Hermione egy pillanatig �gy l�tta, hogy a von�sok sokkal finomabbak �s sokkal tiszt�bbak rajta, semmint hogy emberinek lehessen mondani…

Harry �rezte, hogy valami k�l�n�s er� szabadul fel benne, olyan, amit nem tudott megmagyar�zni. Elsz�ntnak �rezte mag�t, �s er�snek, �s furcsam�d most el�sz�r el is hitte azt, hogy be tudn� teljes�teni a j�slatot, hogy ellenfele lehet a S�t�t Nagy�rnak, ha maga Griffend�l tartotta m�lt�nak r�, hogy a sz�neiben harcoljon…

Egyszeriben megk�nnyebb�lt.
- �gy n�ztek r�m, mintha most l�tn�tok el�sz�r – nevette el mag�t. – �me, a h�sies Kiv�lasztott…

- Jav�thatatlan vagy – mosolyodott el Hermione is. – Viszont �pp eleget id�zt�nk itt. Meg van, ami�rt j�tt�nk.
Ron b�lintva mell� l�pett, Harry azonban nem mozdult.

- Menjetek csak – mondta halkan, �s az arca megint elkomorult. – �n m�g ki szeretn�k menni a temet�be…
Hermione odament hozz�, �s meg�lelte bar�tj�t. Tudta, hogy Harry egyed�l akar maradni, hogy elb�cs�zhasson a sz�leit�l…

- Vigy�zz magadra, �s siess vissza hozz�nk… - suttogta, majd visszament Ron mell�, �s felk�sz�lt a hoppan�l�sra.

Az elt�n�s el�tti utols� pillant�sa Harryre esett, akinek arca most megint idegennek hatott, ahogy a m�ly b�nat kisejlett az �larc al�l…