Potter �s Malfoy egym�ssal szemben �llt, egy pillanat erej�ig ledermedve a d�bbenett�l. Egyik�k sem sz�m�tott erre a lehetetlen helyzetre.

Draco fej�ben egy m�sodperc t�rtr�sze alatt p�rg�tt le minden, gyorsabban, semmint hogy igaz�n belegondolhatott volna.

Vill�mgyorsan cselekedett. M�g miel�tt Potter felocs�dott volna, � m�r k�ldte is fel� az els� �tkot, �gy a fi� �pphogy csak v�dekezni tudott a h�res reflexeinek k�sz�nhet�en. Draco a k�ts�gbees�se �ltal felt�zelt energi�val ostromolta Pottert, ahogy a sarokba szor�tott vad is ereje sok szoros�val t�mad.

Pontosan tudta, hogy nincs ideje k�zdeni, hiszen az aurorok felment� serege b�rmelyik m�sodpercben berobbanhat a szob�ba �s akkor neki v�ge van. V�r r� az Azkaban, vagy ami m�g rosszabb: a hal�l.

A szokatlan hevess�gnek meg is lett az eredm�nye. Harry egy darabig ugyan pr�b�lta v�deni az �tkokat, de ez a fajta harciass�g Malfoy r�sz�r�l most v�ratlanul �rte: egy j�l ir�nyzott csap�s telibe tal�lta.

Draco csak erre v�rt: nem vesztegette az id�t, lehunyta a szem�t �s k�dd� v�lt. Potter felb�sz�lve kapott ut�na, de m�r csak a semmit markolt�k az ujjai.

- Harry! – rontott be a szob�ba Ron �s Hermione. – Harry… Minden rendben?
A szem�veges fi� keze �k�lbe szorult.
- Nem… - sziszegte. – Egy�ltal�n semmi nincs rendben!

- Luna meghalt- mondta elcsukl� hangon Hermione.
- Az apja is – mutatott a holttestre Harry. – Siker�lt nekik, m�r megint! Elmenek�lt a rohad�k… Menj�nk vissza a f�hadisz�ll�sra! Itt m�r nincs dolgunk.

V�laszt sem v�rva dehoppan�lt, k�t bar�tja pedig agg�dva k�vette. Harry feld�lva r�gta be az ajt�t, majd becs�rtetett a h�zba, felh�vva mag�ra ezzel a t�bbiek figyelm�t is.

- Harry, mondd m�r el, mi bajod! – kapta el a karj�t Hermione.
- Mi a bajom? – visszhangozta a fi�. – Hogy mi a bajom?! Mondjuk az, hogy ma �jjel ism�t meggyilkolt�k az egyik bar�tomat? Vagy hogy a v�delmi rendszer�nk szart se �r? Vagy esetleg az, hogy egy olyan kis g�r�ny, mint Malfoy, legy�z engem p�rbajban?!

- Malfoy? – suttogta d�bbenten a l�ny. – Ugye Luciusra gondolsz?
- Nem, Hermione – nevetett fel keser�en Harry. – a ma esti m�sort bizony Draco Malfoynak k�sz�nhetj�k.

Hermione �rezte, hogy els�pad, �s kisz�ll az er� a test�b�l. Csak b�mult maga el�, lelki szemei el�tt megjelent a halott Luna arca… Draco nem tehetett ilyet… Nem �lhette meg a saj�t iskolat�rs�t!

Csak sz�foszl�nyok hatoltak el a tudat�ig, de �gy is tudta, hogy pontosan tudta, hogy Harry igazat mond… �s gy�l�lte ezt az igazs�got. Hallotta, ahogy Ron Malfoyt szidja, l�tta a megvet�st az arcukon, olyan volt, mintha egy groteszk �lomba cs�ppent volna, ahol minden �s mindenki kifordult mag�b�l…

- … egy�rtelm� volt, hogy bel�le se lesz t�bb, mint egy koszos hal�lfal�… - ez a mondat volt az, ahol Hermione nem b�rta tov�bb.

A gondolatok t�lcsordultak az elm�j�ben, �s �gy �rezte, menten meg�r�l, ha nem szabadulhat ki ebb�l a fojtogat� l�gk�rb�l.
Eln�z�st k�rve kiment a konyh�b�l, b�r t�voz�sa fel sem t�nt a p�r perce �rkezett Tonksszal �s Remusszal vit�ba bonyol�dott fi�knak.

F�l perc m�lva m�r a saj�t otthona csendje vette k�rbe Hermion�t. De ebben a s�t�t �ress�gben a lelk�ben tombol� vihar csak m�g er�sebb lett… Hogy tehette?! Hogy k�pes valaki ilyesmire?! H�t milyen embert szeret �? Lehet-e egy�ltal�n szeretni valakit, aki ennyire nem �rdemli meg…
Igaza van Harry�knek: Malfoy nem t�bb, mint egy koszos hal�lfal�! Csak egy hal�lfal�…

�m a l�ny�nek a m�sik fele r�gt�n a fi� v�delm�re kelt: ki szeresse �t, ha �n nem? H�t ennyit nem vagyok k�pes elviselni, holott tudatosan mentem bele ebbe a kapcsolatba, v�llalva minden vesz�ly�vel egy�tt? Elhat�roztam, hogy meghagyom a szabads�g�t, jelentsen ez b�rmit, �s most m�gis v�dolom? Jobb vagyok-e n�la akkor b�rmiben is? Hiszen szeretem…

De ez az �rz�s csak keser�s�ggel t�lt�tte el, semmi m�ssal. Hasztalan gy�zk�dte mag�t… �m a halott Luna k�pe egyre csak ott k�s�rtett a fej�ben, sz�rny� bizony�t�k�ul annak, hogy mit tett az az ember, akit a kedves�nek fogadott…

K�ptelen volt megbocs�tani a fi� v�tk�t. Malfoy ir�nt most csak gy�l�letet tudott �rezni, semmi m�st.


* * * *

Tudta, hogy el fog j�nni. Tudta, an�lk�l, hogy megbesz�lt�k volna… Hermione csak �llt az ablakban, n�m�n �s hidegen, mint egy darab k�, �s rezzen�stelen arccal figyelte a h�ban nyugv� vil�got.

Hallotta, mikor halkan ny�lt a bej�rati ajt�, majd az ismer�s l�ptek a szoba fel� vett�k az ir�nyt, de nem fordult meg. �rezte maga m�g�tt Draco jelenl�t�t, tudta, hogy a fi� laz�n t�maszkodik az ajt�f�lf�nak, �s �t figyeli. Sok�ig nem sz�lalt meg egyik�k sem, de a benn�k l�v� fesz�lts�gt�l szinte vibr�lt a leveg�.

- Nem akarsz elmondani nekem valamit? – t�rte meg v�g�l a csendet Hermione.
- Nem tartozom neked sz�mad�ssal – hangzott a felelet.

- �, igaz… hisz �n csak a szeret�d vagyok – nyomta meg g�nyosan a jelz�t a l�ny.
- Azt hiszed? Csak mert vannak dolgok, amiket nem mondhatok el neked? Vagy amik nem tartozn�nak r�d?

- De ma meg�lt�l egy embert. – mondta halkan Hermione.
Draco nem v�laszolt.

- Ma meg�lted az egyik bar�tomat, Malfoy! – fakadt ki, mik�zben megfordult. A barna szemekben �rv�nyk�nt kavarogtak az indulatok.

- Nem volt m�s v�laszt�som – felelte hidegen Draco, mik�zben �sszesz�k�lt tekintet�vel a l�ny figyelte, aki egyre k�zelebb l�pett hozz�.

- Ennyi? Mind�ssze ennyit tudsz mondani, Malfoy? – k�rdezte d�ht�l remeg� hangon. – Hogy nem volt m�s v�laszt�sod? V�llat vonsz, �s ezzel el van int�zve? Igenis lett volna m�s v�laszt�sod! Nem kellett volna be�llnod ilyen mocskos gyilkosok k�z�!

Harcolhatt�l volna a j� �gy�rt, de nem, mert neked mindig a hatalom volt a legels�, ugye?! Az m�r mindegy, hogy milyen �ron, nem sz�m�t, hogy h�ny ember�letbe ker�l, csak te megkaphass mindent! H�t milyen sz�rnyeteg vagy te?! Nem ez volt az els� gyilkoss�god, ugye? Mondd Malfoy, h�ny ember v�re tapad m�r a kezedhez?! �s…
- El�g legyen!

Draco hangja olyan f�lelmetes volt, hogy Hermione �nk�ntelen�l is elhallgatott. A fi� is k�zelebb l�pett Hermion�hoz, �s most teljes val�j�ban tornyosult f�l�.

- Nem tartozom neked sz�mad�ssal – sziszegte a l�ny arc�ba. – Meg�rtetted?

- Rohadj meg – mondta s�r�st�l elfojtott hangon Hermione.
- Csak ut�nad – vetette oda Draco, mire a boszorka szemei hatalmasra t�gultak.

Egyetlen er�teljes mozdulat volt – csattan�s hallatszott, �s a fi� s�padt b�r�n piros folt jelent meg ott, ahol Hermione kez�vel tal�lkozott.

Dracon�l ezzel szakadt el a c�rna. Elkapta a l�ny lehanyatl� karj�t, �s durv�n mag�hoz r�ntotta.

- Ez f�j… – tiltakozott Hermione, de mikor pillant�sa tal�lkozott a perzsel� haragt�l villog� szemekkel, eln�mult. M�g sose l�tta Dracot ilyen d�h�snek. A fi� remegett az indulatokt�l, kez�vel olyan er�sen szor�totta a l�ny b�r�t, hogy annak k�nnyek sz�ktek a szem�be.

- Azt hiszed Granger, hogy csak neked szabad mindent?! – ki�ltotta. – Azt hiszed, te mindent megtehetsz?! El�t�lhetsz, s�rtegethetsz, ir�ny�thatsz, kezet emelhetsz r�m?! Vedd tudom�sul, Granger, hogy nem vagyok a tulajdonod! Megmondtam m�r neked r�gen is, hogy �gy fogadj el, ahogy vagyok, �s ne pr�b�lj megv�ltoztatni! Mit tudsz te r�lam?! Honnan veszed a b�tors�got, hogy el�t�lj?! Igen, hal�lfal� vagyok, �s gyilkos, ezt akartad hallani?! �gy tal�n m�r nem f�rek bele a kis t�k�letes vil�godba?! �gy m�r nem vagyok el�g j� neked?! �gy gondolod, hogy egy hal�lfal� nem k�pes a szeretetre?! T�vedsz Granger, �n jobban szeretlek t�ged, mint b�rmelyik bar�tod, aki jobb n�lam csak az�rt, mert a te oldaladon harcol, de �gy l�tom, ez nem sz�m�t! Mert ennyit jelent neked a szeretet!

Draco finom von�sai megvet� fintorba torzultak, majd ell�kte mag�t�l a l�nyt. Vetett m�g egy utols�, hideg pillant�st r�, majd sz� n�lk�l sarkon fordult, �s elindult kifel� a szob�b�l.

Hermione egy pillanatig d�bbenten b�mult Draco ut�n. A fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok, de mindegyik olyan t�voli volt, �s olyan hom�lyos… kiv�ve egyet… Draco �pp most s�t�l ki az �let�b�l. Draco elmegy! A hirtelen felismer�s gy�trelmes k�nk�nt has�tott bele. Nem vesz�theti el a fi�t! Abba belepusztulna…

Gondolkod�s n�lk�l rohant ut�na. Draco m�g nem jutott messzire, f�l�ton j�rt a l�pcs�n, mikor Hermione utol�rte. Olyan k�ts�gbeesett er�vel szor�totta magh�z a szeretett testet, mintha att�l f�lne, hogy b�rmelyik percben elt�nhet a kezei k�z�l. Szem�b�l forr� k�nnycseppek buggyantak ki.

Egy percig csak �lltak �gy n�m�n, a fi� egyik l�ba m�r a k�vetkez� l�pcs�fokon volt, de a test�t �lel� v�kony karok nem eresztett�k.

- Ne haragudj, Draco – hallatszott azt�n Hermione s�r�st�l rekedt hangja. – �n nem az�rt mondtam… Nem akartalak v�dolni, csak f�j… olyan nagyon f�j! �gy gy�l�l�m ezt az eg�szet… Gy�l�l�m, hogy a bar�taim ut�lnak t�ged, gy�l�l�m, hogy az ellens�gem vagy, gy�l�l�m, hogy annyi minden �ll k�z�nk! Meddig fogjuk m�g ezt b�rni?! Milyen vil�g ez, hol csak ennyi jutott nek�nk?! Milyen istenverte vil�g ez, szeretni, hol csak nek�nk nem szabad?!

A l�ny hangja zokog�sba fulladt.
- Nem szabad… mi m�gis megtessz�k. – mondta Draco halkan.

Lassan megfordult, �s tenyere k�z� vette a l�ny k�nny�ztatta arc�t, pillant�s�val v�gigsimogatva a von�sokat. Olyan sz�p volt… olyan nagyon sz�p…

�rezte, hogy a sz�ve csordultig telik ezzel a keser�des �rz�ssel, �gy, hogy az m�r f�jt… De nem sz�m�tott. M�r nem sz�m�tott semmi, csak az, hogy itt vannak egym�s karj�ban… �r�kre egyek, ugyanabban az �r�mben, �s ugyanabban a f�jdalomban… Saj�tos mennyorsz�ga k�t elk�rhozottnak.


„- Nem f�lsz-e �gy a csendes �jbe n�zni,
Mely, mint nagy sz�v, szerelemt�l dobog,
Szeretni, hol csak nek�nk nem szabad?
Nem f�lsz-e, hogy var�zsa elragad?
- Az �n vil�gom e sz�rny� emelv�ny.
Mid�n r�l�pt�l, veled egy darab
Mennyorsz�g sz�llt le, s szent�ly�be z�r.”

(Mad�ch: Az Ember Trag�di�ja)