Csendes, hideg t�li �jszaka volt. A telihold ez�st�s sugarai misztikus f�nybe vont�k a szob�t, k�l�n�s megvil�g�t�st adva a t�rgyaknak. Pillanatnyi var�zs volt ez, mely egy �vatlan mozdulat hat�s�ra azonnal darabokra hullott volna, de a csendet nem t�rte meg semmi.

Az �gyon egy l�ny fek�dt, hossz�, g�nd�r haja sz�tter�lt a p�rn�n, �s a barna f�rt�k �ltal keretezett arca feh�ren ragyogott a holdf�nyben. Szemeit szorosan lehunyva �lmodott, �s �lm�ban szabadnak �rezte mag�t, hiszen nem volt ehhez a vil�ghoz k�tve…

Draco elgondolkozva figyelte ezt a nyugodts�got Hermione arc�n. B�rmit megadott volna �rte, ha most � is ugyan�gy �rezhetne… Kez�be temette az arc�t, �s egy k�sza remeg�s futott �t a test�n. Az �ra halkan ketyegett, �s � minden egyes m�sodperccel k�zelebb ker�lt a v�gzet�hez. Amikor szembe kell n�znie a hib�j�val…

Fogalma sem volt, mi�ta �lhetett ebben a sz�kben, n�m�n figyelve a l�nyt �s v�rva a jelre, de �gy �rezte, mintha �vek teltek volna el az�ta, hogy Hermion�val kib�k�ltek. �s ki tudja, mennyit kell m�g v�rnia, mire a Nagy�r v�gre mag�hoz sz�l�tja… Mennyi lehet m�g h�tra ebb�l a lass� k�nz�sb�l? Egy �ra? Kett�-h�rom? Vagy egy �r�kk�val�s�g…

Draco f�lt. Tal�n csak p�r perc, �s � halott lesz. Vagy megk�nozz�k, ahogy Averyt… Nem fogja meg�szni sz�razon, hiszen a Nagy�r m�rges. M�r tudja… Igen, m�r biztos, hogy tudja, hogy nem sok kellett a kudarchoz, valaki m�r elmondta neki. Hi�ba v�gezte el a k�ldet�st, hagyta, hogy Potter felismerje �t, �gy most m�r az eg�sz Rend �rtes�lt r�la, hogy � hal�lfal�.

Nem v�letlen�l viselnek csukly�t �s �larcot Voldemort h�vei: az arctalans�g megb�n�tja az ellenfelet, hiszen am�g nem tudj�k, kivel �llnak szemben, �k gond n�lk�l j�rhatnak-kelhetnek k�z�tt�k, m�g az ellens�g s�t�tben tapogat�zik. H�t az � inkognit�j�nak most v�ge. Persze, eddig is ott volt a gyan�s�tottak list�j�n, tekintve, hogy apja olyan sz�pen leleplezte mag�t a M�gia�gyi Miniszt�riumban, de most k�zenfekv� bizony�t�kkal is szolg�lt r�, hogy megkapta a S�t�t Jegyet.

Hib�zott. �s a Nagy�r nem t�ri el a hib�kat… Szinte l�tta maga el�tt az �r�t, ami lassan sz�molja vissza �let�nek utols� perceit. Enn�l kisebb v�ts�gek�rt is meg�lte m�r a h�v�t a Nagy�r, � pedig most elrontotta az els� komoly megb�zat�s�t. Mi v�rhat akkor � r�? Sz�ve �sszeszorult erre a gondolatra. Nem akart m�g meghalni… A Nagy�r nem fogja ez�rt meg�lni! Hiszen nem �rulta el �t soha…

�s akkor Hermione? � micsoda, ha nem �rul�s? - tiltakozott r�gt�n az �nj�nek m�sik fele. � mag�n�gy… nyugtatgatta mag�t. �s a S�t�t Nagy�r k�l�nben se tud r�la. � csak egy apr� hib�t v�tett, a k�ldet�st teljes�tette, nem fogtak el senkit, indokolatlan lenne emiatt a hal�lba k�ldeni�k!

„Csak kudarcot ne vallj. Azt nem szereti a Nagy�r…” hallotta v�laszk�nt Amanda hangj�t a fej�ben. Amanda pedig m�r csak tudja… Vajon akkor is hib�zott volna, ha a l�nyt viszi mag�val? Biztos nem… Amanda j�rtasabb az ilyenekben, van el�g mer�szs�ge �s tapasztalata hozz�, hogy ilyenek vele ne t�rt�njenek meg.

De a b�szkes�ge m�gse hagyta, hogy �t v�lassza. Azt hitte, hogy meg fog birk�zni n�lk�le is a feladattal, de keser�en r� kellett d�bbennie, hogy t�vedett. De h�t honnan is tudhatta volna, hogy Lovegood�k h�z�ban k�l�n riaszt�l�ny van?! � csak a var�zslatokra figyelt…

Soha �let�ben nem hallott m�g olyanr�l, hogy valaki ilyen vis�t� sz�rnyekkel szerelje fel az ajt�j�t, mi�rt is sz�m�tott volna r�? Azonban ez a v�dekez�s t�l gyenge volt, a Nagyurat nem �rdeklik a kifog�sok… Nincs kib�v�.

R�pillantott �jra az �r�ra, de m�g csak p�r perc telt el az�ta, hogy utolj�ra r�n�zett. Mintha sz�nd�kosan lassult volna le az id�… Megd�rzs�lte a karj�t, de a S�t�t Jegy hidegen simult a b�r�be. Mi�rt nem h�vj�k m�r…

Sokkal jobb lenne, ha v�gre t�l lehetne az eg�szen, mint itt v�rni arra, hogy d�ntsenek a sorsa felett.

Szeretett volna r�gy�jtani, de a tagjai nem engedelmeskedtek, k�ptelen volt er�t venni mag�n ilyen hossz� mozdulatsorhoz. �gy csak �lt tov�bb a karossz�kben, fej�t lehajtotta, mintha aludna, de gondolatait nem hagyt�k nyugodni egy percre sem.

� v�llalta a sors�t, � akart a Nagy�r h�ve lenni, holott pontosan tudta, hogyha egyszer elk�telezi mag�t, nem lesz vissza�t. Vonzotta a hatalom �s az uralkod�s eszm�nyk�pe, sz�m�ra ez volt a j�t�k, nem a gyilkol�s, hab�r m�r amiatt sem �rzett b�ntudatot. Sz�let�s�t�l kezdve a tisztav�r megbecs�l�s�re tan�tott�k, hiszen a m�gia k�l�n�s kiv�lts�g az � kez�kben, olyan, ami nem adatik meg mindenkinek, s l�m, m�gis a muglik uralkodnak felett�k.

Egyet�rtett a Nagy�r eszm�ivel, �s sz�vvel-l�lekkel akart k�zdeni az oldal�n, hiszen azt akarta, hogy az apja b�szke legyen r�, de ez a harc sokkal kegyetlenebb volt, mint hitte. �pphogy megtanult �lni, �s most lehet, hogy � lesz az �ldozat…

Vajon mennyit �r hinni egy eszm�ben? Meg�ri-e, hogy fel�ldozza �nmag�t? Hogy al�vesse az akarat�t m�soknak? Hisz egyel�re � az, aki m�sok elv�r�s�t teljes�ti… M�sok d�ntik el helyette, hogy mi a j�, �s mi a rossz, hogy ki �rdemel �letet vagy hal�lt, ebben a vil�gban nincsen m�r m�s sz�n, csak a fekete vagy a feh�r, nincs �tmenet, itt csak oldalak vannak…

Ker�lhet-e � ki ebb�l a h�bor�b�l gy�ztesen? Hiszen ha a Nagy�r elbukik, mag�val r�ntja az �sszes h�v�t. De ha nyernek, akkor � vesz�ti el Hermion�t… Milyen ironikus, hogy �pp egy s�rv�r�h�z k�t�dik ennyire, hogy k�ptelen lenne elengedni…

Felemelte a fej�t, �s r�n�zett a l�nyra, akit szeretett, de akit sosem lett volna szabad megismernie. Nem kellett volna a V�gz�s�k B�lj�n a l�ny ut�n mennie, �s akkor most sokkal egyszer�bb lenne mindkettej�knek. Nem k�t�ttek volna ki ebben az �rzelmi zs�kutc�ban. �s m�gis…

Az, hogy egy�tt lehet a l�nnyal, soha nem tapasztalt boldogs�got hozott az �let�be… Olyan boldogs�got, amir�l egyre nehezebb volt lemondani. Vajon mennyi idej�k van m�g h�tra? Hiszen ahogy egyre k�m�letlenebb lesz a harc, �gy fogy az � idej�k is. M�r ma is majdnem siker�lt elvesz�teni a l�nyt, csak az�rt, mert a Voldemortt�l kapott feladat�t v�gezte. Mert Hermione nem k�pes elviselni azt a hal�lfal�t, akiv� az �larc felv�tele ut�n v�lik…

F�l�ben csengtek m�g a l�ny kegyetlen szavai, a tekintete, ami a gy�l�lett�l l�ngolt, a leplezetlen megvet�s a tette ir�nt, �s neki f�jtak ezek, mert Hermione olyan dolgokat v�gott a szem�be, amivel neki nem akar�dzott volna szemben�znie. K�ptelen volt elviselni… F�leg nem Hermion�t�l.

Ez�rt is t�madt � is neki a l�nynak, mert � is f�jdalmat akart okozni neki, hogy tudja, nem �t�lheti el csak �gy, hogy tiszt�ban legyen vele, hogy � se t�k�letes, csak att�l, mert a m�sik oldalon �ll! Olyan pokol szabadult akkor el benne, hogy keser� d�h�ben kis h�j�n � is meg�t�tte a l�nyt, �s hi�ba sz�gyellte mag�t az�rt az �rz�s�rt, akkor �gy �rezte, hogy a l�ngol� gy�l�let elem�szti a test�t…

Olyan volt, mint egy pillanatnyi �r�let. �s azt�n, k�pes lett volna ott hagyni Hermion�t, ha az nem rohan ut�na. Ha Hermione nem tartja vissza, akkor tal�n soha t�bb� nem l�tja viszont a l�nyt, hisz a b�szkes�ge nem engedte volna, hogy visszakozzon.

A h�res Malfoy b�szkes�g – mosolyodott el keser�en. Vajon mit kell majd m�g elszenvednie miatta?

N�zte Hermione nyugodt arc�t, ahogy meztelen mellkasa lassan emelkedett fel �s al�, �s �rezte, ahogy az � l�gz�se is enyh�l. Valami olyan csendes nyugalom �radt bel�le, aminek �szrev�tlen�l � is a hat�sa al� ker�lt. Arra gondolt, hogy tal�n most l�tja utolj�ra a l�nyt, �s ha �gy lesz, Hermione m�g csak arr�l se fog tudni, hogy meg�lt�k. K�ptelen lett volna elmondani neki, hogy lehet, hogy nem �ri meg a m�snapot. Ink�bb gy�l�lje meg, minthogy f�jdalmat okozzon…

N�zte a l�nyt, �s szeretett volna odamenni hozz�, �t�lelni, am�g m�g lehet, �s a karjai k�zt v�rni meg az utols� percet, de m�gse tette. Nem akart gyenge lenni…

Azt�n hirtelen �les f�jdalom has�tott a karj�ba, �s Draco m�r tudta, hogy itt az id�. S�hajtott egyet, �s lassan fel�llt. Vetett egy utols� pillant�st a l�nyra, majd halkan kis�t�lt a szob�b�l.


* * * *


Sz�ve a tork�ban dobogott, mikor bel�pett a nagy, f�lhom�lyban �sz� terembe. Arra sz�m�tott, hogy sokan v�rj�k majd, hogy majd k�rbe�llj�k, ahogy Averyt, de a Nagy�r k�r�l csak p�r ember volt: a sz�lei, akik n�m�n f�rk�szt�k �t, Amanda, aki g�nyosan mosolygott, valamit Zambini �s Carter, akik feszengve les�t�tt�k a szem�ket.

Voldemort v�r�s szemeivel hidegen p�szt�zta az el�tte �ll� fi�t, majd miut�n Draco m�lt� m�don k�sz�nt�tte �t, megsz�l�totta:
- Ifj� Malfoy – sziszegte. – Szeretn�m, ha besz�moln�l nekem te is a k�ldet�sed siker�r�l…

Draco arca olyan feh�r volt, hogy szinte vil�g�tott a f�lhom�lyban, de er�t vett mag�n, �s a fej�t felszegve Voldemort szem�be n�zett.
- Rendelkezz velem, Nagyuram!

Egy pillanattal k�s�bb m�r �rezte, ahogy Ura behatol az elm�j�be, �s moh�n tanulm�nyozza a feladat�val kapcsolatos eml�keit, majd mikor ezzel a v�gzett, m�s ut�n tapogat�zott. Draconak minden lelki erej�re sz�ks�ge volt ahhoz, hogy Voldemortot elz�rja a Hermion�s gondolatait�l, �s helyette m�s, semleges eml�keket l�kj�n a kez�be. P�r perc m�lva a Nagy�r megszak�totta a legilimenci�t, �s �jra megsz�lalt:

- Csal�dtam benned, Draco… h�t hogy lehett�l ilyen felel�tlen? Azt hittem, b�zhatok benned.
- Sajn�lom, Nagyuram… - hajtotta le a fej�t a fi�.

- Sajn�lod? Hagytad, hogy Potter leleplezzen, �s emiatt a k�ldet�s kis h�j�n kudarcba fulladt.
- Bocs�ss meg, Nagy�r!

Voldemort elgondolkozva f�rk�szte Draco alakj�t. A l�b�n�l tekerg�z� hatalmas k�gy� �rdekl�dve emelte fel a fej�t.

- Igaz, a feladatot v�g�l elv�gezted… ezt a javadra �rom, hogy a l�lekjelenl�tednek k�sz�nhet�en mentetted a menthet�t. De csal�dtam benned, m�lys�gesen. Tal�n t�vedtem, �s nem vagy m�g el�g �rett az ilyen komoly feladatokhoz. Nos majd megl�tjuk… a k�vetkez� hiba az �letedbe fog ker�lni, �s hogy ezt nehogy elfelejtsd, meg kell b�ntetnem t�ged… Crucio!

Draco t�rdre esett, ahogy az �tok eltal�lta. M�skor is tal�lkozott m�r a Cruciatussal, de a f�jdalom m�g soha nem volt ilyen heves �s puszt�t�, �gy �rezte, mindj�rt darabokra szakad a teste. Tehetetlen�l verg�d�tt a f�ld�n, mag�ban az�rt im�dkozva, hogy ez a k�n �rjen v�get, hisz ezt k�ptelens�g elviselni, enn�l m�g a hal�l is jobb…

Mintha izz� k�sek m�lyedtek volna a h�s�ba a teste minden pontj�n, l�legezni is neh�z volt, ahogy bel�lr�l sz�tfesz�tette a szenved�s, a fej�ben lassan nem maradt egyetlen gondolat sem, csak ez az elviselhetetlen f�jdalom, amit nem lehet t�l�lni… Szemei fent akadtak, �s ajk�b�l egy csillog� v�rcsepp g�rd�lt le v�r�s utat hagyva maga ut�n, majd els�t�t�lt el�tte a vil�g.