Odakint m�g s�t�t volt, mikor Hermione fel�bredt. Mintha valami s�lyos, fojtogat� feketes�g borult volna a vil�gra, a Hold m�r r�gen nem t�nd�k�lt az �gen, �s a csillagok sem ragyogtak. A vil�g olyan idegennek �s ijeszt�nek hatott, mintha belefagyott volna ebbe a mozdulatlans�gba.

A kinti n�ma s�t�ts�g alattomos �rnyk�nt k�szott a l�ny sz�v�re, aki ez ellen a ridegs�g ellen kedves�nek er�s karjai k�z� akart menek�lni. Hermione megfordult, �s vakon tapogat�zott Draco teste ut�n, de ujjai csak a hideg selymet �rintett�k.

�rtetlen�l nyitotta ki a szem�t, hogy
tekintet�vel keresse meg a fi�t, de csal�dnia kellett. Az �gy �res volt, Draco nem volt mellette.

Sz�v�re tompa, alig �rz�kelhet� f�jdalom k�szott. H�t ma is elment.El kellett mennie, mert kegyetlen ura mag�hoz h�vta... Vajon ez alkalommal mi�rt? Hiszen m�g csak p�r �r�ja annak, hogy v�grehajtott egy feladatot,r�gt�n egy m�sikat kapna? Tal�n megint gyilkolnia kell?

Hermione sz�ve �sszeszorult. Mivel Dracoval nem besz�lhettek err�l, fogalma sem volt, hogy m�k�dik ez a hal�lfal�kn�l. Vajon Draco h�ny gyilkoss�gon lehet m�r t�l...

A megv�laszolatlan k�rd�st nem k�vette m�r a tehetetlen, �get� d�h �rz�se, a l�ny csup�n s�hajtott egy
m�lyet. Nem �rzett mag�ban el�g er�t ahhoz, hogy vitatkozni tudjon �nmag�val.

Lehunyta a szem�t, �s megpr�b�lt visszaaludni, de az �gya Draco n�lk�l �resnek �s hidegnek hatott. Egyed�l �rezte mag�t az �t k�r�lvev� s�t�ts�gben, ami olyan komornak hatott, mintha valami kimondatlan bajsejtelmet hordozna mag�ban. Mintha a Hal�l l�pkedne nesztelen�l
az utc�kon, s j�tt�nek l�tt�n f�lelemt�l terhes csend sz�llt volna a k�rny�kre...

Hermione megborzongott a gondolatt�l, �s �gy d�nt�tt, ink�bb felkel. Hi�ba volt f�radt, hiszen csak p�r �r�t aludt, tudta, hogy �lom m�r �gyse j�nne a szem�re.

Lezuhanyozott, rem�lve, hogy a hideg v�z majd
mag�hoz t�r�ti, de a lelk�ben h�z�d� �ress�get nem tudta lemosni mag�r�l.

Mikor monoton mozdulatokkal mag�ra vette a ruh�it, akkor d�bbent r�, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen mag�val. A fej�ben t�bb lehets�ges alternat�va is felmer�lt, mint az olvas�s, a gyakorl�s, vagy az id� el�t�s�nek valamelyik mugli m�dja, de semmi kedve nem volt ezekhez.

�gy �rezte, hogy a kisujj�t se lenne k�pes megmozd�tani az�rt, hogy levegyen egy k�nyvet a polcr�l, pedig vele azt�n t�nyleg nem s�r�n fordul el� ilyen.

R�pillantott az �r�ra: m�g csak hajnali �t volt. Tudta, hogy h�lyes�g ilyenkor betoppanni a Grimmauld t�r 12-be, de valami m�gis meg�ll�thatatlanul vonzotta.

Valami, amit se megmagyar�zni, se mire v�lni nem tudott, de m�gis �gy �rezte, hogy engedelmeskednie kell ennek a n�ma h�v�snak.

Mikor meg�rkezett a f�hadisz�ll�s konyh�j�ba, a h�zban l�v�, sz�m�ra szokatlan csend adta tudt�ra, hogy m�g mindenki alszik. Maga se tudta, hogy mit v�rt, �gy egy alapos k�rben�z�s ut�n csal�dottan akart visszafordulni.

- Hermione? - hallott egy d�bbent hangot a h�ta m�g�l.
- Harry! - fordult meg a l�ny, �s r�mosolygott a szem�veges fi�ra . - Hogy-hogy nem alszol?
- T�l sok minden j�r a fejemben - legyintett a fi�. - �s te?
- Hasonl�k�pp...

Harry b�lintott, majd miut�n egy pillanatig n�m�n f�rk�szte a l�nyt, ism�t megsz�lalt:
- Nem k�rsz egy k�v�t?
- Az most j�l esne - mondta h�l�san a l�ny.

P�r perc m�lva m�r ott �ltek az asztaln�l, �s elgondolkodva sz�rcs�lt�k g�z�lg� k�v�jukat, majd Harry egy k�nnyed p�lcaint�s�re megjelent egy csomag cigaretta, �s Hermione d�bbent pillant�sait�l k�s�rve r�gy�jtott.

- M�r te is doh�nyzol? - k�rdezte szemreh�ny�an a
boszork�ny.
- Mi�rt, m�g ki doh�nyzik? - k�rdezett vissza �rdekl�dve Harry.

- H�t... t�l sok mindenki! - v�gta ki mag�t Hermione, majd a
tov�bbi ilyen k�rd�sek elker�l�se v�gett ink�bb a helytelen�t�s�nek adott hangot. - Mi�rt kell neked is be�llnod a sorba? Az ember ezzel csak a saj�t lelki nyomor�s�g�r�l tesz tan�bizonys�got...

Harry akaratlanul is elnevette mag�t.
- K�sz, Mio, ez j�l esett! Sz�val szerinted �n egy lelki
nyomor�k vagyok?

Hermione arc�n a zavar piros foltjai jelentek meg, ahogy szembes�lt vele, hogy mit is mondott az el�bb.

- Jaj Harry... �n nem �gy gondoltam... csak nem szeretem... -
hebegte, majd mikor tekintete tal�lkozott a fi� pillant�s�val, � is elnevette mag�t.

- J�l van, ebb�l m�r nem hozom ki magam! T�lem �gy teszed
magad t�nkre, ahogy csak szeretn�d. Csak Mrs. Weasley meg ne tudja - mosolyodott el huncutul.

- H�t igen, � azt�n biztos nem prefer�ln�. Lehet, hogy
sz�vrohamot kapna, ami�rt ilyesmire vetemedtem... - a fi� der�s hangja s�hajba fulladt, majd a mosoly leolvadt az arc�r�l. - Am�gy az�rt doh�nyzom, mert j�l esik... Stresszold�. P�tcselekv�s arra, hogy levezesd a fesz�lts�get. Nekem is meg vannak a magam gyenges�gei..

Hermione �gy d�nt�tt, kiv�telesen megk�m�li Harryt a v�lem�ny�t�l. Elgondolkodva n�zte a bar�tja szeme alatt h�z�d� s�t�t karik�kat, mik�zben a k�v�j�t kortyolgatta, �m a fi� k�vetkez� k�rd�s�t�l kis h�j�n f�lrenyelte a forr� italt.

- Hogy-hogy olyan hirtelen elment�l tegnap?
- Egyed�l akartam maradni - v�gta r�, majd amikor �rezte,
hogy a z�ld szemp�r kutat�an f�rk�szi az arc�t, folytatta:

- Ez m�r kezd egy kicsit sok lenni nekem, Harry... Tudtam, hogy k�ny�rtelen lesz ez a h�bor�, de azt nem, hogy ennyire... Sorban halnak meg olyan emberek, akiket ismertem, �s akik k�zel �lltak hozz�m. El�sz�r Lavender, most Luna... Ki lesz a k�vetkez�, Harry? Mi van, ha neked vagy Ronnak esik baja? Azt nem �ln�m t�l... F�lek. �r�lten f�lek... ki�rt k�zden�k akkor? �gy is n�ha minden olyan
rem�nytelen... mintha sz�lmalomharcot v�vn�nk egy olyan hatalom ellen, amit nem tudunk elpuszt�tani...

- Nem szabad �gy gondolnod, Mio - vonta fel a szem�ld�k�t
Harry. - Egy h�bor� �ldozatokat k�v�n, �s ezt most nem az�rt
mondom, mert nekem nem f�j Lavender vagy Luna hal�la, vagy mert �n sosem szoktam elcs�ggedni. De hinnem kell benne, hogy meg tudjuk csin�lni... Hiszen azok, akik ellen harcolunk, ugyan�gy emberek, ak�rcsak mi. Meg van a gyeng�j�k, m�g Voldemortnak is, teh�t �k sem
legy�zhetetlenek.

- Tudom - s�hajtotta Hermione. - Csak n�ha �gy el tudok
keseredni... Mert gy�l�l�m ezt az eg�szet! Gy�l�l�m, hogy nem tudom mi v�r r�nk, hogy rettegnem kell, minden egyes napt�l, hogy kit vesz�tek el legk�zelebb! Gy�l�l�m, hogy gyeng�nek �rzem magam...

- Voldemort tehet r�la, hogy ennyi borzalmat kell meg�ln�nk...
mondta halkan Harry. - De hidd el, ennyi gonoszs�got nem lehet b�ntetlen�l elk�vetni. Voldemort fizetni fog a b�nei�rt! Vagyunk az�rt m�g j� p�ran, akik nem n�zik t�tlen�l a hatalmi t�rekv�seit egy fekete m�gusnak! �s itt vagyunk m�g mi is... Hinned kell benne, hogy siker�lhet! Ha lassan is, de csap�sokat m�r�nk r�, m�ghozz� olyanokat, amikr�l m�g csak nem is sejt. M�r csak egy horcrux l�tezik,
ha Dumbledore-nak igaza volt, �s azt is el fogjuk puszt�tani.

- Azt se tudjuk m�g, hogy hol keress�k - vetette ellen
Hermione.
- M�g nem - hangs�lyozta Harry. - Holnap hajnalban
elmegy�nk a Borgin & Burkes-be, kicsit k�r�l n�z�nk ott, h�tha tal�lunk valami �rt�kes inform�ci�t... ha meg m�gsem, akkor kutatni kezd�nk Voldemort �lete ut�n. Hidd el Mio, megtal�ljuk azt a horcruxot is.

Hermione feln�zett a fi� arc�ra, amin az elsz�nts�g mellett l�tszott a bel�l h�z�d� f�jdalom is, ami a keser� �vek alatt gy�lemlett fel benne, de ami m�gis megszil�rd�totta benne az akaratot. Harry mosolygott, de a l�ny l�tta, hogy van a mosoly�ban valami olyan csendes szomor�s�g,
ami eddig nem volt ott, de ami tal�n m�r soha nem fog elm�lni... �s m�gis, a komoly, z�ld szemek b�tor�t� csillog�s�b�l er�t mer�tett. Ezek a szemek m�g sosem hagyt�k cserben...

- B�zom benned - suttogta v�g�l elsz�ntan.


* * * *


A hideg, janu�ri hajnalban h�rom fiatal vacogott l�thatatlanul a
n�ptelen Zsebpiszok k�z egyik utc�j�n. Az �gen m�g a t�li �jszak�kra jellemz� s�t�ts�g honolt, a h�zak feket�n �s�t� ablaki arr�l �rulkodtak, hogy lak�i alszanak. M�r ha ilyesmit t�nyleg el lehet hinni egy ilyen k�tes h�rnev� helyr�l...

A szokatlan cs�nd nem ringatta hamis ill�zi�kba
Harry�ket, fesz�lten k�mlelt�k a k�rny�ket l�thatatlann� t�v�
k�peny�k alatt. Mikor Harry �gy �t�lte meg, hogy itt az ideje, hogy elinduljon, elhat�roz�s�t egy finom �rint�ssel jelezte a m�g�tte �ll� Ronnak �s Hermion�nak.

A l�ny agg�dva n�zett ut�na, vagy legal�bbis arra a pontra, ahol a fi�t sejtette. H�rman persze m�r nem f�rtek volna be egy k�peny al�, �gy Hermione Ronnal osztozott azon, amit Mordont�l k�rtek k�lcs�n, de mivel az anyag csak �pphogy befedte �ket, teste szorosan a fi��hoz simult.

�rezte az illat�t, ami akaratlanul is r�gi eml�keket �bresztett fel benne. Ahogy Ron f�lszegen elmosolyodik, majd f�l� hajol �s megcs�kolja �t...

Hermione r�g nem gondolt m�r a Ronnal val� kapcsolat�ra, az
eml�kk�pek m�gis hirtelenj�tt forr�s�ggal �nt�tt�k el.

Felpillantott a fi� arc�ra, ami Harry�hez hasonl�an megf�rfiasodott, de a k�k szemekben soha ki nem alv� vid�ms�g �lt. Ezt szerette mindig Ronban... ezt az �r�k �letkedvet.

Halv�ny, piros f�ny villant el�tte, a tudt�ra adva, hogy Harrynek rem�lhet�leg siker�lt hat�stalan�tania a v�d��tkokat. Ronnal k�zelebb araszoltak a bolthoz, majd Harry nyom�ban bel�ptek az ajt�n.

Az �zlethelyis�g poros volt �s s�t�t, tele k�l�nf�le fekete m�gi�s t�rgyakkal.
- Ne h�zzuk az id�t - suttogta Harry.

Az el�re megbesz�lt terv szerint haladtak: Harry titkos helyis�g ut�n kutatott, m�g Ron �s Hermione a horcruxot pr�b�lt�k megtal�lni, mondv�n, hogy h�tha elvegy�lt a sok k�tes t�rgy k�z�tt. Hogy szabadabban mozoghassanak, Hermione ki�br�nd�t� b�b�jt k�ld�tt Ronra, m�g � a k�penyben l�tott neki a kutat�snak.

�vatosan szeml�lgette a t�rgyakat, vigy�zva, hogy m�g v�letlen�l se �rjen hozz�juk. Egyik-m�sik el�tt elh�zta a p�lc�j�t, hogy leellen�rizze, nem tartalmaz-e egy l�lekdarabot.

Figyelm�t m�gse tudta teljess�ggel a feladat�nak szenteli, mivel egy bizserget� �rz�s azt sugallta neki, hogy figyelik �ket. Jobb lenne min�l hamarabb elt�nni innen...

" Nem! Nem lehetek ilyen gy�va" gondolta �sszeszor�tott fogakkal, majd ism�t nekil�tott a keres�snek.
F�lelem�rzete al�bbhagyott, mikor p�r perc eltelt�vel sem t�madt r�juk senki, �s egy �rny se moccant a kinti s�t�ts�gben.

M�sr�szr�l viszont nem volt szerencs�j�k: a boltban nem hogy horcruxot, de semmi olyasmit nem tal�ltak, aminek k�ze lehetett volna Voldemorthoz.

Mintha nem is dolgozott volna itt soha. Volt ugyan egy kisebb szoba az �zlethelyis�g m�g�tt, ami egykor az �v� lehetett, de az jelenleg rakt�rk�nt funkcion�lt. A Nagy�r mag�val vitte minden�t.

Nem j�rtak sikerrel, a keres�s eredm�nytelen volt. Harry jelz�s�re cs�ggedten indultak kifel� a boltb�l. Hermione megk�nnyebb�lt, mikor v�gre �tl�pte a koszos kis �zlet k�sz�b�t.

Ronnal h�trafordultak, hogy
bev�rj�k Harryt, majd a k�vetkez� pillanatban �gy �rezte, hogy a teste megmerevedik, �s � ak�rhogy pr�b�lja, k�ptelen megmozdulni. A szeme sark�b�l r�m�lt pillant�st vetett Ronra, aki ugyan�gy mozg�sk�ptelen volt. Azt�n h�v�s leveg�t �rzett az arc�n, g�nd�r f�rtjeit a sz�l vadul az arc�ba v�gta, ahogy a l�thatatlann� t�v� k�peny leesett r�luk.

- No l�m csak, a h�rom j� mad�r. Milyen kellemes
meglepet�s... - csend�lt egy g�nyos, j�l ismert hang a h�tuk m�g�tt.

Hermione arcvon�sai a r�m�letb�l gy�l�letre v�ltottak, ahogy felismerte a hang gazd�j�t: Perselus Pitont.



Aj�nlom Imlad Morgul-nak, akit�l a "lelki nyomor�k" �tlete sz�rmazott... :)))))))