�thatolhatatlan, fojtogat� s�t�ts�g vette k�rbe, ami olyan iszonyatos er�vel szor�totta �ssze a mellkas�t, hogy �gy �rezte, r�gt�n megfullad. Mintha egy l�thatatlan hatalom �ssze akarn� pr�selni a test�t olyannyira, hogy ne maradjon bel�le semmi.

A testet �lt�tt f�jdalom volt ez, ami el akarta nyelni �t, elt�ntetve a f�ld felsz�n�r�l, � pedig k�ptelen volt k�zdeni ellene, hiszen nem maradt egy csepp ereje sem. Pillanatokon bel�l el fog �gni ennek a m�rhetetlen gy�trelemnek a t�z�n…

- N�zz r�m. – Egy sziszeg� hang has�tott a feketes�gbe, �m Draco �gy �rezte, k�ptelen kinyitni a szem�t.

- N�zz r�m, Draco! – hangzott ism�t a parancs. Engedelmeskednie kellett, m�g ha belepusztul is.

A k�nokt�l megfesz�lve a fi� sz�tnyitotta a szemh�jait, �s az el�tte �ll� f�rfira n�zett. A S�t�t Nagy�r �llt el�tte a feketes�gben. H�feh�r arca nem t�kr�z�tt �rzelmet, v�r�s tekintete kiismerhetetlen�l f�rk�szte a l�ba el�tt verg�d� testet.

- Nem foglak meg�lni, Draco – mondta a Nagy�r. – Mindent a te �rdekedben teszek. Tudom, hogy meg vannak a k�pess�geid hozz�, hogy nagy hatalm� hal�lfal� l�gy, de m�g nem tudod kihaszn�lni �ket rendesen. Mert az �rz�seid �s a f�lelmeid elnyomj�k… � igen Draco, t�l sok �rz�s lobog benned, hi�ba pr�b�lod egy hideg maszk m�g� rejteni �ket! De az �rzelmek csak elvak�tanak, �s g�tolj�k az utat a felemelked�sedhez. A hatalomhoz vezet� �ton pedig nincs sz�ks�ged r�juk, mert t�v�tra csalnak! De ne agg�dj Draco, �n az�rt vagyok itt, hogy seg�tsek neked, hogy megmutassam a helyes utat, hogy megszabad�tsalak a f�lelmeidt�l! Meg kell tanulnod elviselni a f�jdalmat, kil�pni �nmagadb�l �s elfojtani a test szenved�seit. Tudom, hogy k�pes vagy r�!

A v�r�s tekintet bef�rta mag�t Draco megk�nzott pillant�s�ba, �s a fi� �gy �rezte, mintha egy fels�bbrend� hatalommal n�zni szembe. Egy szemp�r, ami mindent l�t, aminek a rezzen�s�t�l f�gg az �lete, aminek az akarata olyan nagy, hogy k�ptelens�g nem beh�dolni neki. �s � engedelmeskedni akar… Tanulni ett�l a l�nyt�l, �s felemelkedni! �s t�l�lni ezt a f�jdalmat…

- Hagyd, hogy vezesselek, Draco – mondta Voldemort, �s a kez�t ny�jtotta a fi�nak.

Draco sz�m�ra a h�feh�r ujjak az �letet jelentett�k. Tudta, hogy ha nem fogadn� el a Nagy�r kez�t, akkor � �r�kre elt�nne a s�t�ts�gben. Reszketve fogta meg a Nagy�r jobbj�t, �s mikor a b�r�k �ssze�rt, hirtelen megsz�nt a f�jdalom. Megsz�nt a vil�g. Megsz�nt minden.


* * * *


Draco szempill�i finoman megremegtek, ahogy a be�raml� napsug�r j�t�kosan v�gigsim�tott rajtuk. Gyeng�d puhas�g �lelte mag�ba a test�t… ismer�s illatok vett�k k�rbe. A fi� lassan r�snyire nyitotta a szem�t, �s az els�, amit megl�tott, az az arc�t cir�gat� napf�ny volt. Az �ldott vil�goss�g… H�t �letben van.

Draco s�hajtott egy m�lyet, �s ahogy a leveg� hosszan �ramlott a t�dej�ben, �gy �rezte, �let�ben el�sz�r l�legzik igaz�n.
Pillant�s�ra az ablakr�l a szob�ra siklott, a m�lt�s�gteljes b�torokra, �s az ismer�s, s�t�tz�ld falakra, amik tizenh�t �vig voltak tan�i az �let�nek… A Malfoy k�ri�ban volt.

Fogalma sem volt r�la, hogy mikor �s hogy ker�lt ide, de az otthon tudata megnyugtatta. A h�t�ra fordult �s lassan kiny�jt�zott, �m ekkor tompa f�jdalom has�tott a test�be, figyelmeztet�s�l, hogy a Cruciatus �tok nyoma m�g nem m�lt el teljesen.

- Remek… - suttogta Draco, mik�zben kisebb szisszen�sekkel feljebb torn�zta mag�t.

- Stinky! – mondta hangosabban, mire a semmib�l egy v�kony h�ziman� t�nt el�, aki a rongy�t gy�r�gette �s f�lve pillantott a gazd�j�ra.
- Uram parancsol valamit?

- K�l�nben nem h�vtalak volna ide, fafej�… - mondta unottan a fi�. – Sz�lj any�mnak, hogy besz�lni akarok vele. �s k�sz�ts valami reggelit!
- M�ris, uram! – hajolt meg a man�, majd k�dd� v�lt.

Draco �vatosan megd�rzs�lte a csukl�it, majd v�gign�zett f�lmeztelen fels�test�n, de nem tal�lt semmilyen k�ls� sebet mag�n. Megnyugodva sim�totta h�tra sz�ke tincseit, majd a szem�t behunyva v�rta, hogy az anyja meg�rkezzen.

Hamarosan fel is hangzottak a kopog� l�ptek a foly�s�n, �s mikor az ajt� kiny�lt, Draco odaford�totta a fej�t. Azonban az, aki vele szemben �llt, az nem Narcissa Malfoy volt…
- Amanda?!

- �r�l�k, hogy v�gre fel�bredt�l, sz�vem – mosolygott hidegen a l�ny, mik�zben becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
- Mit keresel te itt? – k�rdezte nyersen Draco.

Sz�rke szemei �sszesz�k�lve figyelt�k, ahogy Amanda a legkev�sb� sem zavartatva mag�t le�lt az �gya sz�l�re.
- Term�szetesen t�ged, te butus – duruzsolta. – H�t m�r nem is agg�dhatok �rted? M�gis csak h�rom napig volt�l eszm�letlen…

- H�rom napig?! – Draco nem d�lt be Amanda mes�j�nek, de a sokkol� h�r �tmenetileg feledtette vele az ezzel kapcsolatos k�rd�seit. – Ki hozott ide? Mi t�rt�nt?

Amanda n�m�n f�rk�szte a fi�t p�r pillanatig, �s csak azut�n v�laszolt:
- A sz�leid, term�szetesen. A Nagy�r nagyon er�s �tkot k�ld�tt r�d, de te elviselted, ezzel kiv�vva az elismer�s�t. Ki�lltad a pr�b�t Draco.

- M�gis h�rom nap ut�n t�rtem magamhoz.
- Az nem sz�m�t. Legy�zted a f�jdalmat, ez pedig nem sokaknak siker�l – A l�ny hangja elismer�en csengett.
Draco megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, �s elfojtott egy mosolyt.

Kifejezetten felemel� �rz�s volt mindezt Amanda sz�j�b�l hallani, hiszen most legal�bb megmutatta neki, hogy � nem ak�rki, akivel csak �gy j�tszani lehet…

- �s mik a tov�bbi tervei velem a Nagy�rnak?
- Term�szetesen fogalmam sincs r�la – vonta fel a szem�ld�k�t Amanda. – De az biztos, hogy p�r napig most nem kapsz feladatot. Azt�n ki tudja? Szerintem elnyerted a bizalm�t ahhoz, hogy a fels� k�rbe emelkedhess…

Dracot j�les� b�szkes�g t�lt�tte el. H�t m�gis csak siker�lt! Meg�rte a szenved�s… lelki szemei el�tt ott lebegett a korl�tlan hatalom eszm�nyk�pe.

- T�k�letes… - mosolyodott el f�l�nyesen, majd visszat�rt arra a k�rd�sre, ami m�g mindig foglalkoztatta: - De azt m�g mindig nem mondtad el, hogy te mit keresel itt… Tudod, nem el�g meggy�z� az a magyar�zat, hogy agg�dt�l �rtem.

- Sz�vem, h�t gondolod, hazudn�k �n neked? – ny�lt t�gra Amanda szeme, de a hangj�ban g�ny csengett. – �n t�nyleg miattad vagyok itt… Azt akartam, hogy t�lem tudd meg el�sz�r a j� h�rt!

- Milyen j� h�rt? – k�rdezte gyanakodva Draco.
- H�t azt, hogy �ssze fogunk h�zasodni, te butus! – g�gy�gte h�tborzongat�an Amanda.

- Mi a fasz?! – cs�szott ki az elk�ped�st�l Draco sz�j�n. – Ezt m�gis honnan veszed?!
- Tudod, a Nagy�r �gy gondolja, hogy fontos a r�gi, hith� aranyv�r� csal�dok fenntart�sa. Kifejezetten �r�lt neki, mikor meghallotta, hogy a sz�leink az eljegyz�s�nket tervezik…

- �s m�gis honnan hallotta ezt a Nagy�r?! – k�rdezte inger�lten Draco, holott nagyon is j�l tudta a v�laszt:
- �, mintha eml�tettem volna neki… - mosolygott b�josan Amanda.

Draco lehunyta a szem�t, �s n�mi t�relem�rt foh�szkodott. A siker �lm�nye �gy t�nt tova, mintha soha nem lett volna, �s most nem maradt m�s, csak a tehetetlen, �get� d�h, ami vadul �ramlott a test�ben.

- T�vedsz, ha azt hiszed elveszlek – sz�rte a szavakat az �sszeszor�tott fogai k�zt.

- Tal�n ellent mondan�l a Nagy�r akarat�nak? – n�zett r� �rtatlanul a l�ny, mik�zben l�that� �lvezettel figyelte a fi� arc�ra ki�l� idegess�get. – Az any�m egy h�t m�lva �rkezik, �s akkor megtartjuk a hivatalos eljegyz�st, egy-k�t h�napra r� pedig az esk�v�t.

Amanda szavai kegyetlen�l visszhangoztak Draco fej�ben. Vadul kutatott valami megold�s, valami kib�v� ut�n, holott pontosan tudta, hogy nem l�tezik. Tudta, hogy vesz�tett, legy�zt�k, �s nem tud ellene semmit sem tenni. Hi�ba k�zd�tt: sakk-matt, a j�t�k v�get �rt. A k�r bez�rult.

Dracoban olyan vad gy�l�let �t�tte fel a fej�t, hogy legsz�vesebben darabokra �tkozta volna az el�tte �l� l�nyt.

- Merlinre esk�sz�m, hogy nagyon meg fogod ezt b�nni! – sziszegte az indulatokt�l remeg� hangon, de a l�ny csak tov�bb mosolygott, �s k�zelebb hajolt hozz�.

- Ugyan kicsim, hiszen tudod, hogy mi mindig j�l kij�tt�nk egym�ssal… - susogta. – Hiszen m�r az els� perct�l kezdve k�v�nt�l…

- Egy �jszak�ra, de nem egy eg�sz �letre! – hangs�lyozta g�nyosan Draco, �s el akarta l�kni mag�t�l a l�nyt.
Amanda azonban gyorsabb volt: intett egyet a p�lc�j�val, mire a fi� fel� lend�l� karjai az �gy t�ml�j�hoz szegez�dtek.

- Norm�lis vagy?! Eressz el! – kiab�lta, de a l�ny csak szenvtelen�l n�zte elkeseredett pr�b�lkoz�sait arra, hogy kiszabad�tsa a karj�t.

- Ugyan Draco, �lvezni fogod, megl�tod… - sim�tott v�gig a fi� mellkas�n. – Te meg �n egyform�k vagyunk, egy c�l mozgat minket… Te is tudod…
Amanda forr� nyelve v�gigsiklott a b�r�n, �s Draco elfojtott egy elhal� ny�g�st.

- Amanda, a testem jelen pillanatban nincs olyan �llapotban, hogy arra haszn�ljam, amire most te akarod! �gyhogy megk�sz�nn�m, ha ez egyszer b�k�n hagyn�l!

- �, �n nem hiszem, hogy te ezt szeretn�d… - suttogta a l�ny. – Hagyd, hogy ellaz�tsalak…
Finoman beleharapott a fi� mellbimb�iba, mire Draco megvonaglott. Amanda csak elmosolyodott, majd k�stolgatni kezdte a h�feh�r b�rt, egyre lejjebb haladva…

- Amanda, utolj�ra mondom, hogy hagyj�l b�k�n! Oldozd el a karjaimat, k�l�nben… oh, a francba…

Draco az ajk�ba harapott, �s a gondolatait igyekezett a lehet� legkisebb szexu�lis tartalommal rendelkez� dolgokra szor�tani, �m cs�fos kudarcot vallott. Amanda hossz� ujjai k�nnyed�n mozogtak fel-le legbecsesebb testr�sz�n, aminek szemmel l�that�an egy�ltal�n nem volt ellen�re az effajta k�nyeztet�s…

- L�tom, elakadt a szavad, Malfoy – mondta �nel�g�lten a l�ny.
- Fogd be – ny�gte Draco, mire a l�ny mosolya m�g sz�lesebb lett.

- Ahogy akarod… Akkor ink�bb m�sra haszn�lom a sz�mat…
Nyelve v�gigsiklott Draco merev f�rfiass�g�n, finoman �zlelgetve, majd teljesen a sz�j�ba vette. A fi�b�l rekedt s�haj szakadt f�l, ahogy a forr� ajkak lassan k�nyeztett�k, Amanda feje �temesen mozgott fel �s al�…

Draco behunyta a szem�t, nem akarta l�tni partnere �nel�g�lt arc�t. Nem akarta, hogy Amanda l�ssa a tekintet�t ilyen intim pillanatban. Ezt id�ig csak Hermion�nak engedte meg…

Felr�mlett el�tte a l�ny pirul� arca, �s az odaad�st�l csillog� szemei, mikor a puha, r�zsasz�n ajkai ugyan�gy r�z�rultak a f�rfiass�g�ra, csak az�rt, hogy neki �r�met szerezzenek. Szerette n�zni k�zben �t, ahogy a barna, g�nd�r f�rt�k r�omlanak a test�re, ahogy a hossz� szempill�it sz�gyell�sen les�ti, �m olykor-olykor m�gis felpillant, �s akkor a tekintet�k egybekapcsol�dik, hogy megteljen meghitt bizalommal. �, Hermione…

Draco gondolatai kezdtek sz�tesni. Itt m�r nem voltak mi�rtek. Tudta, hogy hi�baval� lenne tiltakoznia, az esem�nyek ir�ny�t�sa kics�szott a kezei k�z�l. Most a teste volt az �r, ami moh�n k�vetelte �hs�ge csillap�t�s�t.

Megremegett, mikor Amanda abbahagyta az or�lis k�nyeztet�st, �s f�l�m�szva elhelyezkedett rajta. N�zte a cs�p�j�n k�jesen vonagl� l�nyt, aki ir�nt nem �rzett semmit, �s akinek a k�zels�g�re a teste m�gis ilyen kit�r� szenved�llyel reag�lt.

Amanda k�rmei v�gigsz�ntottak a mellkas�n, mozg�sa, pedig egyre t�zesebb� v�lt. Draco egyre hevesebben zih�lt, majd az agya v�gleg kikapcsolt, hiszen a kiel�g�l�s kapuj�ban a gondolatok feleslegesek…