A magas, fekete haj� f�rfi �vatosan kilesett a f�gg�ny m�g�l a hajnali n�mas�gba burkol�zott Fon� sorra. S�t�t szemei avatott szak�rtelemmel m�rt�k fel a kihalt utc�t, de odakint nem mozdult semmi olyan, ami nyugtalans�gra adhatott volna okot. Lassan fordult vissza k�l�n�s vend�geihez, nem zavartatva mag�t a r�vetett gyilkos tekintetek miatt.

Elgondolkozva, szinte hideg nyugalommal hordozta v�gig pillant�s�t a h�rom fiatalon. Szenvtelen�l n�zte az arcukon t�kr�z�d� ellens�ges �rzelmeket, az indulatukt�l pattan�sig fesz�lt l�gk�r szinte vibr�lt k�r�l�tt�k. Egyik�k sem f�lt. Hi�ba, a Griffend�les v�r m�r csak ilyen…

A tekintetek azt sugallt�k, hogy b�szk�n v�llalj�k a hal�lt is, ha ez�ltal megfizethetik jogosnak �t�lt bossz�jukat. �rz�seik ny�lt l�nggal lobogtak el�tte, az ostob�k, akik b�tran a vil�g el� t�rj�k �ket, megmutatva ezzel a gyenges�g�ket, �s fegyvert adva ellens�g�k kez�be.

L�tta a l�ny zavarts�ggal kevered� ellenszenv�t, ahogy homlokr�ncolva pr�b�lja m�rlegelni a helyzetet. A f�rfi n�la �rzett egyed�l n�mi enged�kenys�get, tudta, hogy a boszork�ny �rveket akar hallani, miel�tt d�ntene. Granger mindig is okos l�ny volt…

Mellette Weasley f�ktelen d�ht�l megvet� fintorba torzult arca, de ez az indulat semmi nem volt ahhoz k�pest, ami Potter z�ld szemeiben szikr�zott. A f�rfi tekintete meg�llapodott a vad gy�l�lett�l sug�rz� arcon: a fi�n l�tszott, hogy el�g lenne csak egyetlen egy lehet�s�g, csak egyetlen perc, amikor �jra a kez�ben �rezhetn� a p�lc�j�t, �s akkor �let�ben el�sz�r �lne vele. Az ostoba Potter… ha akarn�, se tudn� elrejteni az �rz�seit. Olyan k�nny� olvasni a szem�ben, mintha k�pesk�nyvet n�zegetne…

Piton hidegen n�zte az olyannyira gy�l�lt arcot, az ismer�s von�sokat, amik egykor k�r�rvendve tett�k pokoll� az �let�t. A f�rfi az utols� porcik�ig mindent gy�l�lt ebben a gyerekben, ami James Potterre eml�keztette �t, de ez az ut�lat a k�zel�be sem �rt annak, ami akkor �nt�tte el, ha belen�zett azokba a z�lden villog� szemekbe. Lily szemeibe…

Piton elfojtott egy s�hajt, majd helyet foglalt a szemben l�v� fotelben.

- Nem az�rt hoztalak ide titeket, hogy �tadjalak a S�t�t Nagy�rnak – t�rte meg v�g�l a csendet.
- Sz�val ink�bb saj�t kez�leg �l meg minket? – k�rdezte g�nyosan Potter.

- Egyel�re nem �ll sz�nd�komban – felelte ridegen Piton.
- Milyen meghat�! Akkor m�gis, mi�rt vagyunk megk�t�zve?! Adja vissza a p�lc�mat! Vagy p�rbajra m�r nem is mer ki�llni ellenem?!

Harry d�h�sen feszegette a test�t k�rbe�lel� k�teleket, de azok nem engedtek.
- Nem most van itt az ideje a h�sk�d�snek, Potter – n�zte k�z�ny�sen a fi� hi�baval� k�zdelm�t a f�rfi. – Az�rt nem engedlek el titeket, mert t�ls�gosan forr�fej�ek vagytok. Nincs id�m a kicsinyes bossz�tokra.

- Kicsinyes?! Maga hidegv�rrel meg�lte Dumbledoret! Meggyilkolta azt, aki hitt mag�nak, aki megb�zott mag�ban, aki megv�dte mag�t mindenkit�l! Maga egy mocskos gyilkos, egy gy�va �rul�, egy rohadt hal�lfal�, semmi t�bb!
Piton arca alig �szrevehet�en megr�ndult, de a hangja hideg maradt.

- Befejezted, Potter? Igen, meg�ltem Dumbledoret! Tal�n azt hiszed, k�nny� volt? Azt hiszed, �r�met jelentett? T�l k�nnyen �t�lsz meg akkor embereket, Potter! Mert sosem keresed az indokot, te csak a tettet l�tod… Igen, meg�ltem �t, de csak mert Dumbledore maga k�rt meg r�! Ha � nem hal meg, akkor a vil�gos oldal elbukik!

- Ezzel a mes�vel akar etetni minket? – horkantott fel Harry. – Hiszen �pphogy Dumbledore hal�l�val cs�kkent az es�ly�nk Voldemort legy�z�s�re!

- Ne mondd ki a nev�t, ostoba! Ink�bb ez egyszer haszn�ld a fejed! Mindenki tudta, hogy Dumbledore elt�nik az iskol�b�l n�ha-n�ha, �s ez term�szetesen a Nagy�r f�l�be is eljutott. Szerinted nem kezdte el sejteni, hogy Dumbledore mit keres ilyenkor?

- Az nem lehet… - szaladt ki Hermione sz�j�n a d�bbenett�l.

- De igen, lehet! A Nagy�r r�j�tt, hogy Dumbledore tud a horcruxokr�l, �s azt is tudja, hogy kett�t elpuszt�tott! �lve akarta elfogni �t, hogy kiszedje bel�le mindazt, amit tudni akart! Vajon mi�rt pont aznap este t�madott, mikor elmentetek a barlangokhoz? �gy gondolta, meg�ri fel�ldozni az egyik horcrux�t, ha ez�ltal elfoghatja Dumbledoret! Ha �n nem �l�m meg, akkor a Rend �sszes titka eljut Nagy�rhoz, �s akkor a harc percek alatt eld�lt volna.

A s�t�t szob�ra pillanatnyi csend ereszkedett. Piton k�z�ny�s�n b�multa a megr�k�ny�d�tt fiatalokat, az arcukon l�tszott a v�v�d�s az ellent�tes �rzelmek k�z�tt. A hangj�t els�k�nt Harry tal�lta meg, aki a legkev�sb� sem volt meggy�zve:
- Az�rt ez �gy �nmag�ban m�g kev�s ahhoz, hogy higgy�nk mag�nak! A Rendnek p�ld�ul ezt mi�rt nem mondta el?

- Szerinted hittek volna nekem? – k�rdezett vissza g�nyosan a f�rfi.
- Akkor t�l�nk mi�rt v�rja el?
- Mert sz�ks�getek van r�m.
- Id�ig is j�l meg voltunk a maga seg�ts�ge n�lk�l!

- �gy gondolod? – Piton ajka gyan�san felfel� g�rb�lt. – Figyeltelek titeket az ut�bbi id�ben. Hogy csak a mai napot eml�tsem, ha �n nem vagyok, Borgin m�r r�ges-r�g a Nagy�r el� vitt volna… Felk�sz�letlen�l bet�rni egy fekete m�gus boltj�ba k�sz �ngyilkoss�g.
Harry elv�r�s�d�tt.

- Az�rt nem k�ne lebecs�lnie minket, t�l�lt�nk m�r egy-k�t dolgot! Nem lett volna k�nny� dolga vel�nk…
- Azt csak hiszed – legyintett a f�rfi. – Sokat tanultatok az ut�bbi id�ben, de k�zel sem eleget. Egy er�s m�gussal szemben semmi es�lyetek.

- �s maga most olyan nagylelk�, hogy miut�n annyi �vig ott �rtott nek�nk, ahol csak tudott, most felaj�nlja a seg�ts�g�t? �n nem fogok mag�ban vakon megb�zni, ahogy azt Dumbledore tette!
- Dumbledore nem vakon b�zott meg bennem.

- � igen, tudom! – Harry keser�en felkacagott. – Hiszen az�rt t�rt �t a j� oldalra, mert annyira megviselte a lelkiismeret�t, hogy meg�leti a sz�leimet, akiket eg�sz �let�ben ut�lt!

A fi� remegett a d�ht�l. Piton arca egy �rnyalattal s�padtabb lett, majd elgondolkozva megd�rzs�lte az �ll�t, ahogy az indulatokt�l vill�ml� szemeket figyelte.

- Az igazs�g az, Potter – mondta v�g�l lassan, gondosan m�rlegelve minden egyes sz�t. – hogy ap�dat sz�ves-�r�mest k�ldtem volna a hal�lba. De Lilynek soha nem tudtam volna �rtani…

Az elhangzottakat hirtelen t�madt csend k�vette. A h�rom fiatal a d�bbenett�l hatalmasra t�gult szemekkel �gy b�mult a f�rfira, mintha egy �r�lttel �ln�nek szemben.

- Tess�k?! – csattant fel v�g�l Harry.
- J�l hallottad.

- Azt akarja mondani… maga… maga �s az any�m… - a fi� az indulatokt�l alig tal�lta a szavakat. – �s ezt m�g el is higgyem?!
- Igen, Potter, szokj csak hozz� a gondolathoz. Sose fordult m�g meg abban az apr�cska agyadban, hogy mi�rt ut�ljuk egym�st annyira ap�ddal?

- �szint�n sz�lva kurv�ra nem �rdekelt! Hiszen tett r�la, hogy �n is annyira megut�ljam, hogy meg�rtsem ap�m �rzelmeit mag�val szemben! �s k�l�nben is, mit j�n itt nekem az any�mmal, mikor les�rv�r�zte? L�ttam, hogy viselkedett vele, ne is pr�b�lja tagadni!

- Ha haragszik valakire az ember, n�ha mond olyasmit, amit k�s�bb megb�n. �n szerettem Lilyt, sokkal jobban, mint ap�d, akinek csak s�rtette a hi�s�g�t, hogy nem kaphatta meg.

- Ne mondjon ilyet! – Harry mag�n k�v�l volt a d�ht�l. – Az �n any�m soha nem �llt volna �ssze egy ilyen senkivel, mint maga, Pipogyusz! Az �n any�m szerette az ap�mat, k�l�nben nem ment volna hozz�!

- K�ts�gtelen�l – Piton hangj�ban most nem volt g�ny, csak valami nagyon halv�ny szomor�s�g. – Azut�n j�ttek �ssze, hogy �n ott hagytam Lilyt egy f�lre�rt�s miatt, �s t�l b�szke voltam t�le bocs�natot k�rni. Persze azt�n hamar megvigasztal�dott, Potter pedig v�gre megkapta, amit akart…

A f�rfi tekintete vad �rv�nyk�nt kavargott. A fekete �riszek m�g�tt most ott lobogtak a m�lyen titkolt �rzelmek, a t�bb �vtizedes sebek, amik most megint f�jtak, mert pont annak a szem�lynek lettek megmutatva, akit sz�let�s�t�l kezdve gy�l�lt…

A fi�, Potter �s Lily gyermeke, a n��, akit egykor jobban szeretett a saj�t �let�n�l, de akit bolond m�don eldobott mag�t�l, s b�ntet�s�l az � v�dl� gy�l�let�t kell viszontl�tnia a fia z�ld szemeiben. Szenvedett ett�l a szemp�rt�l, mert elviselhetetlen�l gy�t�rte a t�ny, hogy azok a szemek, amik egykor gyeng�d szerelemmel csillogtak neki, most az ut�lt James Potter arc�b�l n�znek vissza r�.

A Sors undok fintora, hogy m�gis seg�tenie kell ezt a fi�t, akinek a puszta l�tez�se �lete legnagyobb hib�j�ra eml�kezteti minden egyes percben…
- Hazudik…

Piton visszat�rt pillanatnyi r�vedez�s�b�l, s tekintete megvillant.
- K�ptelens�g… - suttogta hitetlenkedve Harry. – Nem mocskolhatta be mag�t az any�m mag�val!

- Mi�rt, neked tal�n jogod van meg�t�lni �desany�d cselekedeteit? – Piton hangj�ban most el�sz�r n�mi inger�lts�g csengett. – Att�l, mert te k�ptelen vagy elfogadni a t�nyt, any�d m�g szeretett engem, � nem volt olyan sz�k l�t�k�r�, mint te. Pontosan tudta, hogy a vil�g nem fekete �s feh�r emberekb�l �ll, hogy egy kapcsolatban nem holmi oldalak sz�m�tanak, hanem az emberi �rt�kek! � nem volt hajland� ut�lni embereket csak az�rt, mert m�s h�zba j�rtak, mint �, vagy mert m�s volt a v�lem�ny�k, mint neki! N�zd Potter, vannak olyan dolgok, amiket se megtiltani, se kontrol�lni nem lehet, m�rpedig k�t ember k�zti �rz�sek ebbe a kateg�ri�ba tartoznak. Nyugodtan elhiheted, hogy nekem se �lvezet err�l t�rsalognom pont veled, hiszen az �gvil�gon semmi k�z�d nincs hozz�, de Dumbledore �pp emiatt hitt nekem. Legal�bb az � �t�l�k�pess�g�ben megb�zhatn�l!

- Csakhogy Dumbledore m�r halott… Soha nem lesz m�r r� lehet�s�gem, hogy meg�rtsem az indokait!

Harry hangja olyan k�ts�gbeesetten csengett, mint egy elveszett gyermek�. Szemeiben t�kr�z�d�tt a tan�cstalan verg�d�s, a k�zdelem az igazs�g ellen. Nem akarta ezt a val�s�got, nem akarta elfogadni a t�nyt, hogy az � szeretett �desanyja egy�tt volt ezzel a f�rfival, akit els� pillanatt�l kezdve gy�l�lt, akiben soha nem l�tott semmi m�st, csak egy hideg, kegyetlen embert, �s most m�gis, m�gis megrepedezett a r�la alkotott k�p, �s � nem akarta ezt…

Nem akarta m�snak l�tni Pitont, mint amilyennek megismerte, de a fej�ben m�r ott lebegett az az eml�k, amit egyszer r�gen a f�rfi mereng�j�ben l�tott, mikor sajn�lta �t… Ism�t l�tta maga el�tt a jelenetet, Piton s�rtett b�szkes�g�t �s a v�r�s haj� l�ny harcias v�delm�t, a k�t fiatal k�z�tt vibr�l� �rzelmeket, James s�v�rg� tekintet�t, akit Lily egy pillant�sra se m�ltatott… Ott volt akkor az arcukon minden �rz�s, amit valaha egym�s ir�nt �rzetek. Az anyja, �s Piton…

- Itt az ideje feln�ttk�nt viselkedned, Potter – mondta szenvtelen�l a f�rfi. – Magadnak kell most m�r d�ntened, m�g hozz� �gy, hogy felel�ss�get tudj v�llalni ut�nuk. Most m�r nem b�jhatsz m�s h�ta m�g�.

- Eddig se tettem – vill�mlottak meg a z�ld szemek. – Tegy�k fel, hogy hiszek mag�nak. De akkor se �rtem, hogy mit v�r t�lem?
- Azt akarom, hogy ezek ut�n m�k�dj egy�tt velem. Nem bukhatunk el a ti tapasztalatlans�gotok miatt, ahhoz m�r t�l sok minden forog kock�n… Tudni akarom mikor hova mentek, hogy merre keresitek a horcruxot, �s hogy mire j�ttetek r� eddig.

- �s m�gis honnan tudjuk, hogy ezt nem Tudjaki megb�z�s�ra akarja kiszedni bel�l�nk?! – k�rdezte megvet�en Weasley.

- Fogalmazzunk �gy, hogy innent�l kezdve mindegy, mit hisztek, m�s v�laszt�sotok nincs – felelte Piton gunyorosan. – Dumbledore avatott be a horcruxok titk�ba, nem pedig a Nagy�r. � soha nem fedn� fel senki el�tt a gyenges�g�t… Szerencs�re azonban egyel�re azt hiszi, hogy Dumbledore hal�l�val elm�lt egyel�re a horcruxait fenyeget� vesz�ly. Azonban a seg�tsem n�lk�l soha nem gy�zedelmeskedhettek rajta… De mivel �n se b�zom bennetek, alkut aj�nlok. Letessz�k a Megszeghetetlen Esk�t.

Harry mereven n�zte a fekete szemeket. Gy�l�lete nem hagyott al�bb a f�rfi ir�nt, �s pontosan tudta, hogy soha nem is fog, de ezt a heves �rzelmet most m�gis a h�tt�rbe szor�totta valami: a k�z�s c�l. Egy valamiben biztos, hogy igaza volt Pitonnak: ideje feln�ttk�nt viselkednie. Egy h�bor�t nem vesz�thet el az �n�s �rdekeit�l hajtva, m�g ha nincs is �ny�re, akkor is el kell fogadnia a f�rfi seg�ts�g�t, hiszen tudta, hogy sz�ks�g�k van r�. Vannak fontosabb dolgok is a b�szkes�gn�l… Persze az�rt neki is meglesznek a felt�telei abban az esk�ben…

Ron megr�k�ny�dve, Hermione viszont b�tor�tva pillantott r�, mikor �sszesz�k�lt szemmel, t�rgyilagos hidegs�ggel v�laszolt Pitonnak:
- Rendben. Megk�tj�k az Esk�t.