Egy koromfekete holl� szelte �t a febru�ri �g reggeli sz�rkes�g�t. A jeges sz�l bele-belekapott s�t�t tollaiba, de � a hideget meg sem �rezve, k�nnyed�n rep�lt tov�bb Anglia h�val belepett t�jai f�l�tt. Kiss� lejjebb ereszkedett, k�v�ncsian megszeml�lve egy hatalmas, m�lt�s�gteljes �p�letet, majd miut�n semmi �rdemlegeset nem tal�lt rajta, h�tra sem n�zve folytatta �tj�t a horizont fel�, nem is sejtve, hogy r�pt�t egy v�gy�d�, sz�rke szemp�r k�veti.

A k�ria ablak�ban egy fi� �lt, arc�n merev k�z�nnyel, de a tekintet�ben m�rhetetlen s�v�rg�s csillogott.

Draco csak n�zte a mad�r sz�rnyal�s�t, �s pillant�s�ban az a keser� irigys�g t�kr�z�d�tt, amit csak egy rab �rezhet a r�cson �t b�mulva a k�lvil�got. A sz�ve tehetetlen�l sajgott, k�rhoztatva a Sors igazs�gtalans�g�t, hogy egy ilyen egyszer� kis �llatnak megadatott az, ami neki val�j�ban sosem: a szabad �let. Egy olyan vil�g, ahol nem m�sok d�ntenek helyette, ahol nem kell megfelelnie senkinek, ahol korl�tok n�lk�l lehet �nmaga…

A lelke �gy k�v�nta, b�rcsak sz�rnyalhatna � is, maga m�g�tt hagyva mindent, fel, olyan magass�gokba, ahov� az emberek puszt�t� keze m�r nem �rhet el… �, a szabads�g! Most b�rmit megadott volna �rte, de pontosan tudta, hogy � m�r sosem �rheti el. Fogoly volt egy olyan b�rt�nben, ahov� � maga hagyta, hogy bevezess�k. � akarta… Akkor most mi�rt ez a tompa f�jdalom? Mi�rt �rzi egyszerre ennyire neh�znek a l�ncai s�ly�t…

Valami v�get �rt. Valaminek, ami eddig az �lete r�sze volt, most v�ge szakadt. �s az elm�l�st mindig f�jdalom k�s�ri…
M�r nem l�zadozott, m�r nem �gette a d�h bel�lr�l, nem volt ez m�s, mint csendes belet�r�d�s. Hiszen tudta, hogy �gy lesz, tudta, hogy nem lesz m�s v�laszt�sa. Csak ne j�tt volna ilyen v�ratlanul…

Igaz, lett volna ideje hozz�szoknia a gondolathoz, hogy meg kell majd n�s�lnie, csakhogy az ember hajlamos megfeledkezni a kellemetlen t�nyekr�l. F�leg, ha van m�s, ami elvonja a figyelm�t… Azt�n egyszer csak m�g is ott tal�lja mag�t el�tte, mert elj�tt az a perc, amikor m�r nincs m�s v�laszt�sa. Draco pontosan tudta, hogy nincs m�r kib�v�.

Miut�n Amanda olyan kedvesen bejelentette neki az eljegyz�s�ket, m�g megpr�b�lkozott egy elkeseredett k�s�rlettel az apj�n�l, k�r�se azonban s�ket f�lekre tal�lt. Lucius m�r akkor kiszemelte neki Amand�t, mikor el�sz�r sz�ba ker�lt k�zt�k a n�s�l�s k�rd�se, �s k�ptelen volt meg�rteni Draco ellen�ll�s�t a l�nnyal szemben. Persze, hisz az apja elv�r�sainak t�k�letesen megfelel: gy�ny�r�, okos, �s kegyetlen, egy hal�lfal� n�, aki magasan �ll a Nagy�r kegyeiben.

Az pedig, hogy a S�t�t Nagy�r �r�mmel t�mogatta ezt a frigyet, Lucius sz�m�ra v�gleg eld�nt�ttnek �t�lte a k�rd�st. Hiszen ebben a vil�gban nem sz�m�t az emberi boldogs�g, az �rz�sek elt�rp�lnek a rang �s a tekint�ly mellett, �, Draco pedig csak egy b�bu a sakkt�bl�n, akinek tehetetlen�l kell t�rnie, hogy m�sok hat�rozz�k meg a l�p�seit. Ha ellenkezik, el�g hozz� egyetlen k�zmozdulat, hogy let�r�lj�k a p�ly�ra, hiszen �t m�sik �llna azonnal a hely�re. �rd�gi k�r. Nincs ki�t…

Draco keser�en elmosolyodott. Milyen kusz�k tudnak lenni az emberi �rz�sek! Hogyan is lehetne eld�nteni, hogy mi a helyes, mikor m�s az eszme, amiben hiszel, mint amit a sz�ved dikt�l? Melyik �szt�n az er�sebb? Az embernek el�bb-ut�bb v�lasztania kell, �s � az esz�re hallgatott. Most m�r csak el kell viselnie a lemond�ssal j�r� gy�tr�d�st…

Tudta, hogy helyesen cselekedett, hiszen ebben a harcban m�r nincsenek �tmenetek, csup�n oldalak, a feln�ttek, a nagyok �rt�krendje szerint az emberek csak j�k vagy rosszak lehetnek. �s Draco m�g sosem �rezte ennyire feln�ttnek mag�t, mint most…

Nem volt m�r t�bb� l�zad� gyerek, aki az ellens�ge karj�ban keresi a szenved�lyt, t�lfesz�tve a hat�rokat �s a szakad�k sz�l�n t�ncolva. F�rfiv� �rt. F�rfiv�, akinek v�llalnia kell �s elviselnie a tettei s�ly�t. A sz�rnyait let�rt�k, az �rtatlans�g kora v�gleg elm�lt. Hermione elveszt�s�vel a lelk�nek az utols� tiszta r�sz�t is maga m�g�tt hagyja…

�, Hermione! Draco sosem volt elvakult szerelmes, de az elv�l�s keser�s�g�t nem tudta elnyomni mag�ban. Igaz ugyan, hogy maga a h�zass�g t�nye m�g nem z�rta volna ki a viszonyuk folytat�s�t, de pontosan tudta, hogy Hermione ezek ut�n nem lenne hajland� r�. �sszeszorult a sz�ve arra a gondolatra, hogy hamarosan a l�ny el� kell �llnia, �s el kell mondania neki ezt az eg�szet. Ism�t l�tnia kell majd a csal�d�st a szemeiben, mint egy �ve, mikor egy ostoba fogad�s miatt megb�ntotta. Ism�t darabokra fogja t�rni… de nincs m�s v�laszt�sa.

Valahol m�lyen az�rt b�zott benne, hogy m�g ha f�jni is fog neki, Hermione meg fogja �rteni �t. Meg fogja �rteni, hogy nem tehetett m�st, �s hogy nem az � akarata �rv�nyes�lt ebben a d�nt�sben. Ha lett volna es�lye arra, hogy azt k�vesse, amit a sz�ve dikt�l, sosem engedte volna el… hiszen szereti.

„Azt mondj�k, hogy ha �szint�n szeretsz valakit, akkor engedd el, �s ha visszaj�n, csak akkor a tied igaz�n… Nem l�ncolhatlak magamhoz… Nem akarlak elvesz�teni, de szeretlek annyira, hogy elengedjelek…” hallotta Hermione hangj�t a fej�ben. Ez�ttal nem csak a szabads�g�t fogja visszaadni a l�nynak…

Amellett, hogy nem akart volna aljas m�don hazudni neki, csak az�rt, hogy maga mellett tarthassa �t, azt is �rezte, hogy a kapcsolatuk v�g�vel Hermione �lete is kev�sb� lesz vesz�lyben. Ism�t azok lesznek, amiknek mindig is kellett volna lenni�k: ellens�gek.


* * * *


A Malfoy k�rai ragyogott, a csal�d szemmel l�that�an meg akarta mutatni, hogy kell megadni a m�dj�t egy ilyen �si hagyom�nynak. A r�gi, aranyv�r� var�zsl� csal�dokn�l az eljegyz�s fontos r�sz�t k�pezi a h�zass�g szertart�s�nak, ez az �sszetartoz�s els� l�pcs�foka.

A l�ny ujj�ra felker�l� gy�r� jelk�pezi az egym�s ir�nt val� elk�telezetts�get, az esk� ekkor l�p �letbe, �s v�g�l, egy holdh�nap m�lva bek�vetkez� esk�v� napj�n teljesedik ki. �s a var�zs �sszek�ti k�t ember �let�t, hogy csak a hal�l v�laszthassa majd el �ket egym�st�l…

R�gen, a csal�dok megk�vetelt�k az olyan gy�r�k haszn�lat�t, ami mintegy „er�ny�vk�nt” funkcion�lva lehetetlenn� tette a felek h�tlenked�s�t, �m id�vel, az erk�lcs�k lazul�sa v�gett m�r nem ragaszkodtak ehhez a b�b�jhoz. Egy �letre sz�l� h�zass�g id�tartama sokszor olyan hossz�nak bizonyult, hogy nyugodtan szemet hunyhattak egy ilyen kiskapu f�l�tt…

Draco megfogta Amanda v�kony kez�t, �s lassan r�h�zta a gy�r�t az ujj�ra. �gy t�nt, mintha valaki m�s mozgatta volna a test�t, mintha nem is � lett volna az, aki ennyi ember el�tt, nyilv�nosan megk�rte ennek a l�nynak a kez�t… Szinte l�tta maga el�tt, ahogy Amanda �nel�g�lten mosolyog, de nem akart feln�zni; nem akarta l�tni azokban a diadalittas, hideg szemekben a gy�zelmi m�mort csillogni.

Tekintet�t a vend�gekre ir�ny�totta, sz�rke pillant�sa kiismerhetetlen�l siklott v�gig rajtuk. Minden arcon el�gedetts�g �lt, s�t, n�melyik szemp�rban irigys�get v�lt felfedezni... H�t van m�g olyan ostoba, akit elvak�t Amanda hamis f�nye? Van m�g olyan naiv, aki nem l�t �t az �cska kis tr�kk�k�n?

Igaz, egy �ve m�g � is d�lyf�sen �llt volna a saj�t eljegyz�s�n Amand�val, hiszen akkor azt hitte volna: v�gre uralkodhat a l�ny f�l�tt. Csak hogy a dolgok az�ta megv�ltoztak… Egyel�re minden �gy t�rt�nt, ahogy Amanda akarta. �s � lett az, aki felett uralkodni akartak…

Ott �llt egy n� mellett, aki akarata ellen�re egy h�nap m�lva a feles�ge lesz, �s aki mellett majd le kell �lnie az eg�sz �let�t. M�r most tiszt�ban volt vele, hogy milyen egy elcseszett h�zass�g lesz az �v�k, hiszen Amanda �lvezettel fog az idegeire menni.

Nyilv�n � akarja majd viselni a nadr�got a h�zban, m�g hozz� azzal a szil�rd meggy�z�d�ssel, hogy neki kell ir�ny�tania a f�rje �let�t. Dracot viszolyg�s fogta el erre a gondolatra, �s merev mosolya kiss� vicsorg�ss� torzult. Majd megl�tjuk, kinevet a v�g�n… gondolta. Ha m�r belek�nyszer�ttett�k ebbe a h�zass�gba, ne v�rj�k m�g azt is el t�le, hogy papucsf�rj legyen.
Amanda arc�r�l gyorsan le fog fagyni az a vigyor, ha rajta m�lik.

Tekintete r�siklott a sz�leire, akik kart karba �ltve, boldog el�gedetts�ggel az arcukon figyelt�k �t. Az apja b�szk�n felvetett fejjel �llt, szem�ben az arisztokrat�kra oly jellemz� g�g, megjelen�se kifog�stalan. Mellette az anyja, egyenes tart�ssal, m�g mindig vonz�n, ak�r egy ac�lb�l kov�csolt gy�ny�r� vir�g.

Gyermekk�nt Draco �gy gondolta, hogy nincs szebb p�r a sz�lein�l, �s ez a meggy�z�d�s a mai napig nem halv�nyult benne. Tudta, hogy szeretik egym�st, annak ellen�re, hogy az apja olykor-olykor kihaszn�lta a h�tlenked�s lehet�s�g�t, de ezek szinte hozz� tartoztak az elit �letm�dj�hoz, am�g diszkr�ten zajlottak.

Draco m�r most tudta, hogy � sem fogja elutas�tani a k�n�lkoz� alkalmakat, amennyiben nem szeretn� egyed�l viselni a csinos kis szarvakat. Egy pillanatra elt�n�d�tt azon, hogy vajon meddig fogj�k kib�rni Amand�val egym�s mellett �gy, hogy nem esnek egym�s tork�nak.

- �desem, gyere, hagy mutassalak be az �desany�mnak – hozta vissza Dracot a val�s�gba Amanda neg�des hangja.
- H�t persze, sz�vem – felelte nem kev�sb� m�zes-m�zos hangon a fi�, majd hagyta, hogy leend� ar�ja maga ut�n vonszolja.

- Anya, anya! – csilingelt a l�ny hangja, mire egy apr� termet�, zavarban feszeng� n� l�pett hozz�juk.

Draco meglep�dve m�rte v�gig az asszonyt, aki a legkev�sb� sem hasonl�tott felt�n� megjelen�s� l�ny�ra. A k�z�pkor� n�nek v�konysz�l�, barna haja volt, ami egyszer� kis kontyba csavarodott, �s m�lybarna szemei b�r kedvesen csillogtak, egy sokat meg�lt, megf�radt ember pillant�s�t t�kr�zt�k. A fi�ban felr�mlettek azok a dolgok, amiket m�g Amanda mes�lt neki az �let�r�l…

- Draco, nagyon �r�l�k, hogy megismerhetlek v�gre! Elizabeth Ward vagyok, Amanda �desanyja – ny�jtotta a kez�t a n�, mire Draco illedelmesen megcs�kolta azt.
- R�szemr�l a szerencse, h�lgyem!

- Engedj�tek meg, hogy gratul�ljak nektek – mosolyodott el a n�. – Nagyon sz�p p�rt alkottok ti ketten…
- Igen anya, �n tudtam, kit kell v�lasztani…

Amanda hangj�ban gondosan leplezett g�ny csengett. Olyan g�ny, ami sz�ntiszta gy�l�letb�l fakad… Szemei j�ghidegen csillogtak, mik�zben olyan pillant�sokkal m�regette az anyj�t, ahogy egy ragadoz� f�rk�szi az �ldozat�t. Dracot kir�zta ett�l a pillant�st�l a hideg… Ismerte annyira az oldal�n �ll� l�nyt, hogy tudja: gond n�lk�l k�pes meg�lni b�rkit, hiszen a gy�l�let�n k�v�l nem k�pes m�st �rezni valaki ir�nt…

Az �desanyja szemmel l�that�an nem vette �szre a fel�je �raml�, m�rhetetlen hidegs�get, vagy csak nem akart t�r�dni vele. A m�lybarna szemek tov�bbra is kedvesen mosolyogtak a l�ny�ra. Dracot el fogta a sz�nalom az apr� kis n� ir�nt.

- Bocs�ssanak meg, h�lgyeim – szak�totta f�lbe a t�rsalg�st, - de m�g van p�r vend�g, akiket �dv�z�ln�m kell. Tov�bbi kellemes sz�rakoz�st!

Udvariasan biccentett egyet, majd v�laszt sem v�rva sarkon fordult, �s elt�nt a megh�vottak k�zt. �gy �rezte, k�ptelen m�g egy percig elviselni Amanda vibr�l� gy�l�let�t. Egyfolyt�ban az a k�p lebegett a szeme el�tt, ahogy a l�ny k�jes el�gedetts�ggel k�ldi a hal�lba az �desanyj�t…

Egy v�kony kis k�z fon�dott a csukl�j�ra, meg�ll�sra k�sztetve �s ahogy megfordult, ism�t Amand�val tal�lta szemben mag�t.
- Draco, minden rendben? – k�rdezte a l�ny felvont szem�ld�kkel.

- Csak nem agg�dsz �rtem? – sziszegte Draco.
Amand�nak a szeme sem rebbent.
- Furcs�llottam, hogy olyan hirtelen ment�l el.

- Megnyugodhatsz, nincs semmi bajom – morogta a fi�. – Csak tudod nem szeretn�k veled egyfolyt�ban �sszek�tve lenni, ha m�r k�nytelen vagyok veled le�lni az eg�sz h�tralev� �letemet!

A l�ny tekintete megvillant, �s pillant�s�ban megv�ltozott valami.
- Akkor azt is k�nytelen leszel megszokni, hogy melletted leszek ezut�n – mondta hidegen, majd hirtelen elmosolyodott, �s hozz�tette: - De ne agg�dj, legal�bb a szexu�lis �let�nkkel nem lesz probl�ma. A nagy veszeked�sek ut�n lehet a legjobbakat kef�lni…

K�ld�tt m�g egy f�l�nyes pillant�st az elk�pedt fi�nak, majd fak�pn�l hagyta �t.