Draco tal�n m�g soha nem k�sz�l�d�tt Hermion�hoz ilyen neh�z sz�vvel. A viszontl�t�s �r�m�t teljesen kioltotta benne az a gy�tr�d�s, amit � m�r hossz� napok �ta �rzett, �s amit tov�bb kell adnia annak az embernek, akinek sosem akarna f�jdalmat okozni.

De h�t az igazs�g megszabad�t, azt mondj�k… �s � nem akar hazudni neki… Csak ne f�jna ennyire! Mi�rt van az, hogy amikor a legink�bb sz�ks�g�nk lenne arra, hogy er�sek legy�nk, gyeng�nek �s tehetetlennek �rezz�k magunkat?

�gy �rezte, mintha arra k�sz�lne, hogy saj�t kez�leg �lje meg a l�nyt. Hi�ba volt kiss� morbid a gondolat, m�gis tudta, hogy �gy lesz… ha nem is az �let�t veszi el, valami olyasmit puszt�t el benne, amit�l id�ig ragyogott…

Draco halkan fels�hajtott. Nem szabad ilyenekre gondolnia. Hiszen �gy is �pp el�g neh�z… Hermione er�s l�ny, ki fogja heverni, ahogy kiheverte a Ronnal val� szak�t�s�t, vagy annak a bizonyos fogad�snak a k�zh�rr� t�tel�t is. Legfeljebb megint gy�l�lni fogja, de h�t akkor m�r �gysem fog sz�m�tani…

Kevesebb, mint egy h�nap van h�tra az esk�v�j�ig, t�l kell esnie rajta. Itt az id�.

Elsz�ntan l�pett be a j�l ismert h�zba, ahol annyi tiltott �jszak�t t�lt�tt el. Tekintete kiismerhetetlen�l kavargott, arc�ra a hideg k�z�ny �larc�t er�ltette, mik�zben az �rz�seit igyekezett lelk�nek legm�ly�re sz�m�zni. B�r�nek s�padt, m�r-m�r betegesen feh�r sz�n�t azonban m�g a f�lhom�ly sem tudta elrejteni…

Lassan becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s �pphogy megfordult, mikor egy g�nd�r, gesztenyebarna hajzuhatag vet�d�tt a nyak�ba. Draco �rezte, hogy megremeg a l�ny �nk�ntelen szeretetnyilv�n�t�s�t�l.

- Draco, Draco! – suttogta Hermione �r�mittasan, mik�zben mag�hoz szor�totta a kedves�t. – Olyan j�, hogy v�gre itt vagy…

A fi� szel�den megpr�b�lta eltolni mag�t�l, de ennek csak az lett az eredm�nye, hogy pillant�sa tal�lkozott Hermion��val. A m�lybarna szemekben kiolthatatlan csillagk�nt ragyogott az a f�ny, ami minden szerelmes n� saj�tja, amikor t�lc�n ny�jtja eg�sz val�j�t a szeretett embernek.

Csak egy pillant�s volt, de mintha sug�rz� napf�nyk�nt t�rte volna �t azt a jeges j�zans�got, amivel Draco megpr�b�lta felv�rtezni mag�t az elgyeng�l�s ellen. K�s� volt… mikor belen�zett azokba a szemekbe, elveszett.

Fogalma sem volt m�r, hogy mi�rt j�tt ide, csak �lelni �s cs�kolni akarta ezt a kicsi, t�r�keny kis testet, amit a karj�ban tartott. Ajkai hevesen �s k�vetel�z�en z�rultak a l�ny�ra, hossz� ujjai a g�nd�r f�rt�kbe markoltak, �gy vonva hozz� �t m�g k�zelebb.

�gy cs�kolta a l�nyt, mintha az �lete f�ggne t�le, mintha att�l f�lne, hogy e n�lk�l a cs�k n�lk�l megfulladna. Ajkaik szenved�lyes harca volt ez, a szerelem �nz� p�rbaja, ami m�g t�bbet akar a m�sikb�l, mert �hs�ge hatalmas �s csillap�thatatlan…

Fogalmuk se volt, hogy ker�ltek az el�szob�b�l a nappaliba, de hirtelen m�r ott fek�dtek a vastag, puha sz�nyegen, l�zasan remeg� ujjaikkal pr�b�lva csupassz� tenni a h�n �h�tott testet. A pul�ver, a tal�r, a nadr�g, mind-mind �szrev�tlen�l t�nt a f�lhom�lyba, �s a szabadd� v�lt b�r�k moh�n tapadt egym�shoz.

Olyan vad ext�zis tombolt benn�k, ami szinte perzsel�en forr�v� izz�totta k�r�l�tt�k a leveg�t, �s a m�rhetetlen szenved�ly nem akart m�st, csak beteljes�l�st.

Az utols� f�l�s ruhadarabt�l val� megszabadul�s ut�na Draco egyetlen er�teljes mozdulattal hatolt a l�nyba, aki felki�ltott a k�jes gy�ny�rt�l. Arc�t a fi� v�ll�ba f�rta, mik�zben kez�vel �jra �s �jra mag�hoz vonta �t, olyan h�vvel, mintha az eg�sz val�j�t mag�ba akarn� fogadni. Egy �si ritmus vette �t felett�k az uralmat, ami egyre gyorsabb �s gyorsabb iramot dikt�lt, �s �k szorosan egym�sba kapaszkodva pr�b�lt�k k�vetni.

Zih�l�suk egyre hevesebb� v�lt, tudatuk elveszett a vad �rz�kek birodalm�ban, test�k reszketett a gy�ny�r k�zels�g�t�l. �s v�g�l, mikor m�r egyik�k se b�rta volna tov�bb, a v�gy el�rte tet�pontj�t: izmaik megfesz�ltek, �s olyan szorosan pr�sel�dtek egym�shoz, mintha egym�sba akarn�nak olvadni…

Csak p�r pillanatig tartott ez az �des, �nk�v�leti �llapot, amikor k�t l�leknek lehet�s�ge van egym�sba vegy�lni, �k m�gis �gy kapkodtak leveg� ut�n, mikor visszat�rtek a f�ldre, mintha f�ny�veket utaztak volna… �s tal�n �gyis volt. Szeretkez�s k�zben a k�t ember energi�ja egyes�l, �s ett�l a mindent megr�z� katarzist�l kiszakadnak �nmagukb�l, hogy eggy� v�ljanak a Mindens�ggel. A gy�ny�r teh�t nem m�s, mint utaz�s a csillagt�rben…

Draco �s Hermione a v�gyt�l kipirult arccal, az els� emberp�r �ta ismert elragadtat�ssal pillantott egym�sra. Nem sz�ltak, az evil�gi, f�ldh�zragadt szavak csak porr� z�zt�k volna ezt a t�r�keny var�zst, ami kettej�k k�z�tt vibr�lt. Hiszen a leggy�ny�r�bb pillanatok mindig n�m�k. A csendben mintegy felhalmoz�dik a szerelem, hogy azt�n szel�den kiviruljon…

A testek vallom�sa volt most ez, az �rint�sekben ott rezgett mindaz az �des �rz�s, mit soha nem tudtak volna szavakba �nteni, a sz�v�k ki�lt a szem�kbe, hogy elb�v�lj�k egym�st a f�lhom�lyban. L�gy, leheletfinom sim�t�sok, mintha att�l f�ln�nek, hogy a m�sik hirtelen t�n�keny �lomk�nt foszlik k�dd�.

�s a cs�kok! K�t ajak, ami �jra �s �jra egym�sra tal�l, hogy bizonyoss�got nyerjenek a reszket� val�s�gr�l.

Draconak ezen az �jszak�n semmi m�s nem sz�m�tott. Az elhat�roz�s, ami miatt idej�tt, az �rtelm�t vesztette, a h�v�s j�zans�ga valahol a levetett ruh�i k�zt hevert. Nem sz�m�tott most m�s, csak ez a lelket sz�tfesz�t�, gy�ny�r�s�ges boldogs�g, ez a vad �r�m, amit akkor �rz�nk, ha szeret�nk, �s viszontszeretnek minket.

Mit sz�m�t az �res eszm�k�rt harcol� k�lvil�g, ha itt, ebben a kis szob�ban a szeretett l�ny �lel�s�ben fek�dhet? Mit sz�m�tanak az odakint tombol� indulatok, mikor itt tartja a karjai k�zt az igazi boldogs�got? A pokolba is a k�telezetts�gekkel, ez a ma �jszaka m�g az �v�k, ezt nem veheti el t�l�k senki, ez j�r nekik! Sz�ks�ge van m�g ezekre a percekre, �reznie kell a l�nyt m�g egyszer…

Nem akart semmi m�st, mint elveszni ezekben a pillanatokban, �s foh�szkodni, hogy �r�kk� tartsanak.

Hiszen hogyan is tudna l�tezni e n�lk�l a m�moros val�s�g n�lk�l? Hogyan is tudn� itt hagyni ezt a cs�pp l�nyt, ha m�r lelkeik is olyan szorosan simulnak egym�shoz, mintha egybeforrtak volna… Azt m�r r�gen tudta, hogy szereti Hermion�t, de most �rtette csak meg, hogy ez a l�ny a mindene. Szereti �t, v�gtelen�l �s felt�telek n�lk�l, puszt�n az�rt, mert szeretnie kell…

�rezte a b�r�nek az illat�t, azt a k�nnyed, megfoghatatlan j�zmin illatot, �rezte az alatta dobog� kicsi sz�v minden remeg�s�t, �s el sem tudta k�pzelni, hogy lesz majd k�pes Hermione n�lk�l �lni.
Hirtelen t�madt k�ts�gbees�ssel szor�totta mag�hoz a l�nyt, �s heves cs�kjaiban ott rezgett minden f�lelme.

- H�, mi van ma veled? – tolta el mag�t�l a fi�t mosolyogva Hermione, hogy a szem�be n�zhessen. – Mi ez a szokatlan hevess�g?

Draco len�zett azokba a tisztaf�ny�, hatalmas barna szemekbe, amik csordultig teltek szeretettel ir�nta, �s �rezte, hogy furcsa remeg�s fut �t rajta. Annyi mindent szeretett volna abban a pillanatban mondani, hogy mennyire szereti, hogy mit jelent neki val�j�ban, de a vallom�s csak n�m�n kavargott benne.

Ugyan mit is mondhatott volna? Egy romantikus h�s sz�j�b�l az �rzelmes szavak tal�n sz�pen hangzan�nak, de � esetlennek �s neh�zkesnek �rezte �ket. Hiszen � csak egy Malfoy volt, akit soha nem tan�tottak meg r�, hogyan mutassa ki az �rzelmeit…

- R�g tal�lkoztunk – mondta v�g�l sz�kszav�an �s mindenfajta romantik�t�l mentesen, de Hermione, aki m�r ismerte kedves�t annyira, pontosan tudta, hogy a sz�rke szemek m�g�tt j�val t�bb minden rejlik.

Draco a tov�bbi �rzelemnyilv�n�t�si helyzetek el�l a szenved�lybe menek�lt. A test�vel akarta elmondani mindazt, amire sz�ban k�ptelen volt… �r�met akart szerezni a l�nynak, �s elhalmozni annyi gyeng�ds�ggel, amennyit csak adni k�pes.

Ajka k�nz� lass�s�ggal v�ndorolt v�gig Hermione test�n, finoman meg�zlelve minden egyes porcik�j�t, m�g nem el�rkezett arra a pontra, ahol idegsz�lak sokas�ga v�rta t�relmetlen�l a k�jes �rint�st. A l�ny ajk�t elhal� s�haj hagyta el. Draco el�gedetten n�zte a gy�ny�rt�l eltorzult arcot, amin a felszabadults�g t�kr�z�d�tt, a szorosan lehunyt szemh�jakat, a meg-megvonagl� r�zsasz�n ajkakat.

Hermione �gy �rezte, hogy az eg�sz teste l�zban �g. Tal�n m�g sosem �rzett ilyen �r�lt hev�lts�get, ilyen em�szt�, pokoli t�zet, ami ebben a gy�ny�r�s�ges k�bulatban tartja fogva…

�rezte, hogy pillanatokon bel�l el�ri majd a megsemmis�t� beteljes�l�st, azonban m�gis ink�bb szel�den felh�zta mag�hoz a fi�t. Draco tiltakoz�s�t egy cs�kkal fojtotta bel�, mik�zben f�l�ker�lt �s elhelyezkedett a f�rfiass�g�n. Mag�ban akarta �t �rezni, hagyni, hogy a test�k �sszeforrjon, mintha egyek lenn�nek, �jra �s �jra megtapasztalni a szeretkez�s soha nem m�l� csod�j�t.

Draco f�l karj�ra t�maszkodott, a m�sikkal pedig olyan er�sen �lelte mag�hoz a l�nyt, mintha tudn�, odatartozik… Mozg�suk nem volt olyan heves �s vad, mint az el�z� egy�ttl�t�kkor, sokkal ink�bb harmonikusabb �s meghittebb, k�t l�lek, akik elragadtatva mer�lnek el egym�sban…

Volt valami k�l�n�s var�zs, ami ott lebegett k�r�l�tt�k, hogy alig l�that� f�nybe vonja egym�sba olvad�, hull�mz� alakjukat.

Tudatosan nem �rz�kelt�k, hiszen az ilyen dolgok megfoghatatlanok, de m�gis, valahol m�lyen, mindketten �rezt�k ezt a csendes f�jdalmat, m�g ha gy�ny�rrel is volt betakarva.

Olyan k�ts�gbeesett szenved�llyel kaptak egym�s ajkai ut�n, �s olyan remeg� v�gyt�l �gve simultak �ssze, ahogy csak azok a szerelmesek tudnak, akik utolj�ra �lelik egym�st.

Az elm�l�s l�thatatlan �rnya �ld�n ny�jtotta f�l�j�k a kez�t, �s p�ratlan sz�ps�gbe burkolta ezeket a pillanatokat, hogy majd ragyog� eml�kk�nt maradjon meg benn�k ez az �jszaka.

Az �sszes gyeng�ds�g�vel, szenved�ly�vel, szerelm�vel egy�tt olyan volt ez az utols� �jjel, mint egy gy�ny�r� �lom, egy aj�nd�k az istenekt�l, k�rp�tl�sul az elk�vetkezend� f�jdalmak�rt. De most m�g egy�tt voltak, ugyanabban a m�morban �s ugyanatt�l a v�gyt�l f�tve, k�t test keser�des vallom�sa, amik t�bb� nem �rtek egym�shoz.

Don’t Cry


Csak besz�lj hozz�m halkan,
Mik�zben �n n�zem a ragyog�st a szemeidben
Ne hagyd, hogy a b�nat felem�sszen,
�s k�rlek, ne s�rj…
Tudom, mit �rzel m�lyen bel�l, hiszen �n,
�n voltam ott…
�s most valami megv�ltozott benned,
De m�g nem l�tod…
Ne s�rj, Dr�ga, ma este nem szabad…
Hiszen �n m�g mindig szeretlek
Ne s�rj… N�zd, hiszen a mennyorsz�g ott van
Feletted, Kicsi… csak ki kell ny�jtanod �rte a kezed,
Hogy meg�rinthesd…
Nem kell s�rnod ma �jjel
Suttogj nekem l�gyan,
Vagy csak adj egy jelet,
Vagy adj egy cs�kot,
Miel�tt elm�sz…
Ne vedd annyira komolyan,
�s k�rlek, ne �rtesd f�lre
�n m�g mindig R�d gondolok,
�s az egy�tt t�lt�tt id�kre…
K�rlek, eml�kezz majd,
hogy sosem hazudtam Neked,
�s eml�kezz arra, ahogy most �rzek Ir�ntad, Kedves…
A saj�t utad kell j�rnod,
De ez �gy van j�l Dr�ga,
�s a holnapot majd megl�tod a napf�nyben
De addig is,
Ne s�rj, ma �jjel nem szabad!
Tal�n majd egy nap…
De ma este nem
Hisz… szeretlek…




A v�g�n a dal a Guns'n Roses Don't Cry c�m� sz�m�nak a ford�t�sa, ami szer�ny v�lem�nyem szerint a valaha �rt egyik legszebb szerelmes sz�m a vil�gon^^
Szeretn�m ezt a fejezetet Lartennek aj�nlani, aki legal�bb annyira szereti a Gunst, mint �n :)